Na, ezt sosem gondoltuk volna: túl nagy rendben a gyerek boldogtalan

Te milyen szülő vagy? Aki mindent ellenőriz, mindenről tudni akar, vagy az, aki hagyja, hogy a srácok a saját hibáikból, a saját kárukon tanuljanak, tapasztalják meg a nagybetűs ÉLET játékszabályait? Az alapszemélyiségünk visszatükröződik egy olyan konkrét tényben, mint a lakásunk állapotában, azaz akik mindig mindent szeretnének kontroll alatt tartani, a saját életükön túl a körülöttük élőket is, azoknak nem meglepő, de katonás rendben van az otthona.

Rend gyerek mellett?

De hogyan (és főleg minek) lehet tökéletes rendet és tisztaságot tartani gyerekek mellett? Eléggé életszerűtlen. Ha ezt az utat választjuk, azzal tudat alatt befolyásoljuk a gyerekeinket is és nem csak a rendrakási szokásaikban. Egy ilyen kirakatotthon köszönőviszonyban sincs az igaz élet káoszával, ami nem feltétlenül rossz vagy kerülendő. A viszonylagos rendetlenség ugyanis nem feltétlenül jelenti a koszt vagy az alapvető higiénia hiányát. Azzal, ha nem akarjuk görcsösen a 100%-os rendet, azt sugalljuk, hogy az életben sem minden tökéletes, sőt a szépség pont ezekben a kis apró rendetlenségekben rejlik.

Rend = boldogtalanság?

Az, hogy valakiből milyen felnőtt válik, nagyban függ az élettértől is, ahol felnő – attól, hogy ott milyen tapasztalatokat szerez. A szülők meg kell hogy értsék a saját szoba, az otthon egy tökéletlen hely, pont mint az egész világ maga, arra való, hogy éljünk benne, megéljük az érzéseinket és nem arra, hogy katonás rendbe pakoljuk minden áldott nap. Ráadásul, ha egy olyan szobát kapnak, ami lakáskultúra-magazinba való design szoba, akkor elkezdhetnek szorongani. Hiszen látják a szobájuk és a való világ közti éles különbséget, félnek, hogy ők ennek a tökéletességnek nem tudnak megfelelni.

Fontos tehát a tökéletlenség elfogadása, akár az otthonunkban, akár magunkon. Ne aggodalmaskodjunk ha néha szétszórtan találjuk a gyerekszobát, gondoljunk arra, hogy ez egy kreatív káosz!