Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester azt nyilatkozta egy rádióinterjúban, hogy el tudna képzelni szigorúbb törvényeket is, ami a gyerekek fenyítését illeti. Szavaiból kivehető, hogy nem ellenzi, hogy egy szülő olykor megüsse a gyerekét. Mert most annyira jó dolguk van ezeknek a büdöskölköknek Magyarországon, hogy tényleg már csak az hiányzik szerencsétleneknek, hogy a szülőket még a törvény se fogja vissza a verekedéstől…
„(…)természetesen nagyon szigorúan szabályozva: a gyermeket semmilyen külsérelmi nyom nem érheti, nem lehet a fején ütni, nem maradhat nyoma, csak nyitott kézfejjel, stb., hogy nagyon pontosan, korrekten le van szabályozva, hogyan lehet fenyíteni a gyereket. És én azt gondolom, ez a helyes út, és ezt be is tartatják.”
Gyereket nem ütünk meg, soha, semmilyen körülmények között
A polgármester úr példának hozta egy ismerős család esetét. A szülők egy órát rimánkodtak a gyereküknek, hogy induljanak már el a vendégségből, de a gyerek tett a fejükre, és nem csinálta, amit mondtak neki. Ilyenkor szerinte megérett a pofon, oda kell csapni – de persze csak nyitott tenyérrel, mert az humánus, és jó esetben nyoma sem marad.
Az a gond csak ezzel, hogy két végletről beszél a polgármester úr, de e kettő – „bamba lámaként állok, és várom, hogy a gyerek döntsön helyettem”, illetve „lekeverek neki egyet” – között még van ezernyi megoldás.
Nem kell zenmesternek lenni ahhoz, hogy ne verjük a gyerekeinket, nyilván van egy nap alatt száz olyan helyzet, amikor elpattanhatna az az ér a fejünkben, de felnőttek vagyunk. Elvileg tudatunkra ébredtünk már egy ideje, kaptunk az élettől egy csomó tapasztalatot, amiből talán tanultunk, és eszközöket is arra, hogyan oldjuk meg a feszült helyzeteket.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Például nem vágunk gyomorba senkit az Aldi-pénztárnál, mert beszól, hogy sok cucc van a kosarunkban. És nem karatézunk le senkit a Kormányablakban, mert már két órája állunk sorba a sorszámért, és bepofátlankodik elénk.
Ha ezt ilyen simán elfogadjuk, ha ennyire jól megy, hogy nem erőszakkal és verekedéssel akarjuk megoldani a hétköznapi frusztráló helyzeteket idegenekkel, akkor a saját gyerekünkre – a gyengébb, kiszolgáltatottabb emberre – miért kéne kezet emelni, bármit csinál?
Verés nélkül is lehet határozottan nevelni
Az, hogy nem verünk gyereket, nem egyenlő azzal, amit a polgármester sugall, hogy akkor mindig az van, amit a gyerek akar. Nem az van. Lehet határozott szülőnek lenni, korlátokat állítani úgy is, hogy nem ütünk meg senkit.
Ha pedig csak veréssel megy, akkor az a szülő csődöt mondott a nevelés terén – már elnézést a polgármester úrtól, de erre igazán nem kellene büszkének lenni, főleg pedig nem kéne azt javasolni, hogy még törvénybe is foglalják a szülői kudarcot.
Hogy az interjúban elhangzott példánál maradjunk, ha a gyerek nem hajlandó bekötni magát az autóban, és vitázik, netán ordít, akkor az ember odamegy, és bekapcsolja a biztonsági övet akkor is, ha közben a kicsi rúgkapál. Vagy ha át akarna szaladni az úton, akkor erősen megfogjuk a kezét, mert nem akarunk asszisztálni az öngyilkosságához. És ha nem marad nyugton, amikor ki kell szívni az orrát az orrszívó porszívóval, akkor nemes egyszerűséggel lefogjuk, mert az ő érdeke, hogy ne taknyosodjon el még az agya is.
Minderre mondhatjuk, hogy ez is fizikai erőszak, de nem az, csak gyereknevelésnek hívják. Egyszer sem ütünk rá közben – nyitott tenyérrel sem – a gyerekre, de amit meg kell tenni, azt meg kell tenni, a határokat fel kell állítani, a saját érdekében döntéseket kell hozni.
Hol van a határ?
Nem egészen derült ki számomra, hogy a polgármester milyen esetekben látja indokoltnak a verést. Ha nem kapcsolja be az övet a gyerek, akkor már lehet? Vagy ha rossz jegyet hoz, akkor kap egyet? Ha nem törli fel maga után a fürdőszobát, akkor lever neki egy pofont? És ha rácsap a gyereke a homokozóban a másikra, akkor kap a fenekére?
Ütéssel, veréssel csak annyit tanítunk meg a gyerekeinknek, hogy a testi erőszak megoldás lehet.
Külön vicces, amikor a szülők a fenékre ütéssel pont a verekedésről akarják leszoktatni a gyereket, aki teljesen összezavarodik, hogy anyának és apának szabad verni másokat, neki meg nem. És teljesen igaza van.
Arról nem beszélve, hogy ezer éve bebizonyították: a dolog még csak nem is hatékony. A gyerek rövid távon, félelmében engedelmeskedik, de semmi jót nem tanul belőle, a trauma miatt pedig a hosszú távú kára a mégoly „óvatos” erőszaknak is sokkal nagyobb. Például nyomok, amelyek megmaradnak – nem feltétlenül a gyerek testén, hanem a kapcsolatunkon.
De amúgy két szó elég magyarázat arra a kérdésre, hogy miért nem ütünk meg gyereket: mert gyerek. Kicsi, 40 kilóval könnyebb és 50 centivel alacsonyabb nálunk, márpedig a gyengébbet és kisebbet nem ér bántani, ezt már oviban megtanultuk. Mi lenne, ha ehhez tartanánk magunkat a saját gyerekeinkkel kapcsolatban is, és nem akarnánk megmagyarázni, meg törvényeket módosítani azért, hogy üthessük őket kedvünkre?
