Egy ismerősöm mesélte el a családjában történt esetet. Az anya hajnali kettőkor arra ébredt, hogy zajokat hall a földszintről. Idegesen magára terítette a takarót, csendesen kiosont a szobájából, és a titokzatos hang felé tartott. A szorongás gyorsan haragra fordult, amikor a fia kedvenc videójátékának gyenge, de jól hallható zenéjéhez közeledett – ugyanannak a játéknak a hangjához, amit már órákkal korábban leállíttatott, hogy a fiú lefeküdjön.
Abban a pillanatban az anya – nevezzük Boginak – nem tudta eldönteni, hogy ordítson vagy sírjon, hiszen a gyermeke nemcsak a szülői utasítást szegte meg, de a legdurvább függőséget mutatva titokban, hazudva az anyjának, folytatta a játékot az éj leple alatt. Mit csinált Bogi?
A megdöbbent gyermek szeme láttára kihúzta a videójáték-rendszert, összegyűjtötte zsinórokat és eszközöket, a második emeleti ablakhoz sétált, kinyitotta, és kidobta az utcára a több százezer forintos értéket.
Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor a drága felszerelés csattanó hangját hallotta. „Megoldottam a problémát” – mondta, majd a döbbent gyerek mellett elsétálva visszament a szobájába.
Bogi reakciója szélsőségesnek tűnhet, de azok, akiknek a gyerekei a videójátékoktól függenek, megértik. Bár Bogi megbánta a rendszer tönkretételét, úgy érzi, hálás lehet neki a fia, hogy ezzel a mozdulattal megvédte egy későbbi tartós függőség kialakulásától. Attól, hogy a videójáték ellopja a gyerekét az élettől.
Felesleges csata?
Egyre több szülő aggódik a gyermeke videójátékok miatti megszállottsága miatt. Sok szülőhöz hasonlóan mi is ellenálltunk a videójátékok megvásárlásának, de amikor egy barátunk felajánlotta nekünk a régi rendszerüket, habozás nélkül elfogadtuk – majd elhatároztuk, hogy korlátozzuk a gyerekeink idejét, hogy a játék kiegyensúlyozott életmódjuk kis része maradjon.
Egy idő után azonban észrevettük, hogy az addig nagyon aktív fiunkat a normális, egészséges gyermekkori tevékenységektől egy digitális univerzumba vonzza a játék. A társasjátékok a polcon maradtak, a kinti tevékenységek csökkentek. A barátokkal és a családdal való kapcsolatok is megváltoztak, uralkodóvá vált a beszédében a játékból vett szlengek használata, a társakkal való játékokhoz lettek szabva közös együttléteink.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
A játékidő korlátozására irányuló csata végül a mi győzelmünkkel végződött, és a kinti, nyári társakkal játszott játékok mellett korlátozottan, de maradhattak a videójátékok is. Azonban próbáltuk egy kicsit jobban körüljárni a témát, és szomorúan realizáltuk, hogy a szűk baráti körben élő családok nagy részénél is fennáll ez a probléma.
Mi még szerencsések vagyunk, mert az iskola és a heti három-négy edzés mellett olyan sok ideje nem marad a játékra, de azt tapasztaltuk, hogy egyes gyermekek fáradtságra hivatkozva lemondanak a sportról azért, hogy otthon játszhassanak. Az utánaolvasás során megtudtam, hogy az Egyesült Államokban a gyerekek több mint 20 százaléka függ a számítógépes és videójátékoktól, amelyek olyan hatást gyakorolnak az agyra, mintha valamilyen drogot használnának. Míg a legtöbb lelkiismeretes szülő odafigyel arra, hogy megvédje gyermekeit az erőszakos és szexuális témáktól, elsiklanak a digitális „kábítószer-függőség” felett.
4 hiba, amely a függőség kialakulásához vezet
1. Korai kezdet
Minél hamarabb kezd el játszani a gyerek az elektronikus játékokkal, annál hamarabb érinti meg a függőség. Ez olyan, mint azok a gyermekek, akik hozzászoktak a gyorsételekhez, elveszítik az egészséges ételek iránti étvágyukat. Azok, akik a kinti, természetben zajló játékokat is szeretik, nagyobb valószínűséggel lesznek boldog tinik, mint azok, akik hosszú ideig tartó videójáték-csatákba bonyolódnak, és gyakran unatkoznak bármilyen más kikapcsolódás során.
2. Könnyű hozzáférni
A videójáték-függőség kockázata drámaian megnő, ha a gyermeknek van saját gépe, mert így sokkal nehezebb ellenőrizni a játékra fordított időt.
3. Jutalmazás videójátékokkal
Míg a gyerekek motiválása az iskolai feladatok elvégzésére és egyéb feladatokra nézve pozitívnak tűnik, a hosszú távú következmények messze felülmúlják a rövid távú nyereséget. A videójátékok használata a gyerekek motiválására megerősíti azt a gondolatot, hogy a munka, az olvasás és a tanulás a szükséges gonoszok, nem pedig jutalmak. Más motivációs jutalmak – mint például a fagylalt, az apával vagy az anyával való kirándulás – hatékonyabbak, és elkerülik a videójáték-megszállottságot.
4. „Csak egy szint” engedése
Amikor a videójáték-rendszer kikapcsolására kéred, a legtöbb gyermek csak ritkán engedelmeskedik anélkül, hogy először ne próbálná meghosszabbítani a játékot. Folyamatosan alkudoznak, hogy csak még egy szint, csak még ez a pálya. Ennek eredményeként sok szülő végül lehetővé teszi, hogy gyermeke sokkal több időt töltsön a videójátékok világában, mint amennyit terveztek.
Azok a gyerekek, akik igazán rabjai a „gépezésnek”, megváltoznak, a gépezés negatívan hat a viselkedésükre: például lógnak az iskolából, nem végeznek házi feladatot, nem vesznek részt sport- vagy szabadidős tevékenységekben, nem szocializálódnak, vagy elvesztik érdeklődésüket az élet más tevékenységei iránt.
Miért függ a gyermeked a videójátékoktól?
A játék készítői keményen dolgoznak, hogy a játékosokat a játékukhoz csalogassák. A játék addiktívvá válik, mert aktiválja az agy jutalmazási mechanizmusát, ezzel pedig formálja a gyermek viselkedését. Bár a videójáték-függőség mint betegség még nem létezik a tudományos világban, megfigyelték, hogy a túlzott videójáték-használat komoly negatív hatással van sok gyerekre.
Obszesszív viselkedés: Mindig azzal foglalkozik, hogy mikor térhet vissza a játékhoz. Ingerlékeny, nyugtalan és agresszív a viselkedése, amikor nem játszik.
Az alvás hiánya: A túlzásba vitt játék alváshiányt eredményez, ami káros a még fejlődő elme számára. Amikor másnap iskolában van, ez befolyásolja a figyelmét és a tanulást, emellett fejfájást, fáradtságot okoz.
A testmozgás hiánya: Aki pedig nem mozog, az egészségügyi problémák sokaságát vonzza be magának. A testmozgás az agynak is jó.
Elszigeteltség: A túlzott játékidő elveszi az időt a társaktól, a családtól, a tanulástól, az igazi élettől és a szociális készségek fejlesztésétől.
A játék az egyetlen fókusz az életében: A gyermek annyira megszállottja a játéknak, hogy csak ez motiválja, mindig erről beszél, és a játék áll az élete középpontjában.
A problémák elkerülése ahelyett, hogy szembenézne velük: Egyes gyerekek, akik stresszes életet élnek, a játék képzeletbeli világába menekülnek. A gyerekek a való élet elől menekülve elodázzák a problémák megoldását.
Dobjuk ki a játékokat az ablakon?
Mérsékelten a videójátékoknak sok előnyük is lehet. Azonban ha a videójáték játszása túlzottan sok, és a fenti rossz hatásokat eredményezi, a szülőknek komolyan fontolóra kell venniük a gyerekek játékidejének korlátozását.
Beszélj a gyermekeddel! Magyarázd el neki, legyen tudatában, hogy a játék világában a siker virtuális vagy képzeletbeli, és nincs semmi köze a valós élet sikeréhez. Érdemesebb pontokat szerezni a valós életben (a jó osztályzatok megszerzésével, valódi pénzszerzéssel, az életben hasznos készségek megszerzésével), mint a fantáziavilágokban.
Határozz meg észszerű időt! A normális idő egy óra lenne egy iskolai napon, és maximum 2-3 óra a hétvégén.
Add meg a játékidőre vonatkozó konkrét szabályokat! Határozd meg gyermekednek kifejezetten, hogy mennyi időt engedsz meg neki, hogy játsszon (egy óra, két óra, csak 21 óráig), és győződj meg róla, hogy szigorúan betartja azt.
Büntesd, ha nem tartja be a szabályokat! Egy hétre eltilthatod a gyermeket, ha túllépi a határidőt.
Szélsőséges esetekben fordulj terapeutához vagy gyermekorvoshoz, hogy gyógyítsa meg gyermeked „függőségét”. A legfontosabb, hogy ne a gyerek irányítson téged. Egy kis odafigyelés, egy kis szigor őt fogja megmenteni esetleges károsodásoktól, későbbi szocializációs problémáktól.
