Nem ritka jelenség, hogy a városban nevelkedő gyerekek félnek kimenni a természetbe, az enyém például négyévesen visszautasította, hogy erdőbe menjünk kirándulni, mert ott biztos óriás hangyák és pókok vannak. Pedig mi még olyan környéken lakunk Budapesten, ahol sok fa van, de mégis, számára egyszerűen ijesztő a gondolat, hogy túl sok bogár veheti körül egy erdőben. Márpedig nem lehet a természet jó hatásai nélkül élni, úgyhogy valamit tenni kell, ha fél a gyerek a zöld környezettől.
Dr. Nicole Beurkens pszichológus szerint nincs a gyerekkel baj, ha fél a természettől, teljesen normális reakció, hogy tart a számára idegen területtől. A megoldás ugyanaz, mint bármilyen új dolog bevezetésénél: lassan és fokozatosan kell hozzászoktatni ahhoz, amitől fél.
Vannak olyan gyerekek, akik kalandra születnek, boldogan vállalnak kockázatokat, de vannak olyanok is, akik óvatosak és szorongással reagálnak a változásra vagy az újdonságokra.
Tervezz előre!
Beurkens azt javasolja, hogy ha hozzá akarjuk szoktatni a gyereket a természethez, keressük az alkalmakat, hova vihetnénk őt, hogy közelebb kerüljön hozzá. A napi vagy heti rutinban bukkanjon fel pár óra, amit a zöldben töltünk el közösen, nyilván nem a legmélyebb erdő mélyén első alkalommal. Keressünk olyan gyerekprogramokat, melyeket zöld környezetben rendeznek meg, hogy a gyerek figyelme a játékra koncentrálódjon, és csak mellékesen legyen szerepe a természetnek.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Csak könnyedén!
Nem kell erőltetni semmit. Ha például fél a gilisztáktól, akkor nem kell arra kényszeríteni a gyereket, hogy ásson addig, amíg száz gilisztát talál, hanem mondjuk ha ráakadunk egyre, akkor csak mutassuk meg neki, hagyva, hogy megtartsa a számára kényelmes távolságot tőle. Lehet, hogy legközelebb már meg is akarja érinteni, hiszen a gyerekeknél gyakori, hogy a kíváncsiságuk erősebb, mint a félelmeik.
Beurkens szerint a szülői példamutatás itt is a kulcsa annak, hogy a gyerek megszeresse a természetet. Ha azt látja, hogy anya sikoltozik egy légytől, és undorral megy az erdőbe sétálni, akkor nem fog ő sem másképp viselkedni. A szülőknek pozitív érzelmeket kell mutatniuk a természet felé, ha ugyanezt szeretnék a gyereküktől is látni.
A legkisebb is számít
A pszichológus szerint napi szinten be lehet vezetni a természetet a gyerek életébe, nem kell ehhez egy erdő szélén lakni egy faházban. Már az is sokat számít, ha olyan könyveket nézegetünk a gyerekkel együtt, amiben erdőben, zöld mezőn, bogarakkal barátkozva történnek az események a főszereplőkkel.
Olyan könyveket szerezzünk neki, melyekből megismerheti az állatokat és növényeket, vagy ha szeret rajzolni, akkor vigyük ki a közeli parkba, és rajzoljuk le vele együtt az ott látható virágokat. Ha szereti a múzeumokat, vigyük el rovarkiállításra. Annyiféle opció van, amiben megjelenik a természet, hogy ha kicsit erre irányítjuk a figyelmünket, nem győzünk majd választani közülük. A városi gyerek is lehet a természet gyermeke, csak meg kell találni az érdeklődési köréhez passzoló eszközöket és fokozatosan hozzászoktatni az új, zöldebb környezethez.