Azt tudják a gyerekek, hol van Amazónia, de arra nem emlékeznek, mikor jártak utoljára erdőben

Ennek oka – ahogy dr. Dúll Andrea környezetpszichológustól, az ELTE PPK Szervezet- és Környezetpszichológia Tanszékének vezetőjétől megtudjuk – az, hogy evolúciónk nagy része a természetben zajlott, tehát mondhatjuk, a természet szeretete, az, hogy otthonosan érezzük benne magunkat, a „génjeinkben van”. Ismerősek a természet színei, illatai, mintázatai, s míg a nagyvárosban számos olyan szituáció van, amikor figyelmünket szándékosan kell valamire irányítanunk, és ez önmagában is fárasztó, addig a természetben nem kell erőfeszítéseket tennünk, csak spontán nézelődünk, átéljük az élményeket. De természetesen a városokban eltöltött időszak sem múlik el nyomtalanul az emberiség történetében, és a legtöbb városi ember, ma már nem tudná elképzelni, hogy egész életét egy kis erdei házikóban töltse.

Szoba kilátással

„A természethez fűződő viszonyunk már évezredek óta foglalkoztatja az embereket, a múlt század dereka óta pedig már a tudomány is elkezdett azzal foglalkozni, hogy a természet milyen mértékben van hatással az ember fiziológiai működésére vagy a pszichológiai folyamataira” – mondja Dúll Andrea. Ma már számos tudományos kutatás is igazolja a természet jótékony hatásait, például azt, hogy csökkenti a vérnyomást, oldja a stresszt, enyhíti az idegességet, hogy csak néhányat említsünk a pozitív hatások közül. Megfigyelték például azt, hogy azok a kórházi betegek, akiknek az ablaka kertre, parkra néz, gyorsabban gyógyulnak, mint a hasonló betegségben szenvedő, de szürke házfalakra rálátó betegek. Ezzel kapcsolatban először, még a nyolcvanas években Roger Ulrich pszichológus végzett kutatásokat. Egy pennsylvaniai kórházban epehólyagműtéten átesett betegek kórlapját elemezte, és megállapította, hogy azok a betegek, akik az ágyukról fákra láttak, átlagosan egy nappal hamarabb meggyógyultak, kevesebb fájdalomcsillapítót kellett szedniük, és kevésbé volt jellemző náluk a műtét utáni szövődmény, mint azoknál, akik ugyanilyen műtéten estek át, de az ágyukból egy téglafalra láttak.

Csönd, magány, gyógyító természet: a téli Szalajka-völgy felér egy elvonulással

A természet jótékony hatásainak egyik forrása a napfény, mely nemcsak a D-vitamin előállításához szükséges, de serkenti a hangulatunkat befolyásoló szerotonin hormon termelését is. Ma már sok nagyvárosban élő ember alig találkozik a természetes fénnyel, helyette mesterséges fényben tölti egész napját. Amerikai kutatók kimutatták, hogy a laptopok, tabletek által kibocsátott kékes fények hullámhossza megváltoztatja az emberi test belső óráját, ennek következtében pedig alvászavarok alakulhatnak ki.

Egyre több vizsgálat irányul arra is, hogy vajon a valódi természetélmény mellett a virtuális élmények milyen hatással vannak ránk. Nyilván az egy teljesen más helyzet, mikor teljes valónkkal egy erdőben vagyunk, és megint más az, amikor egy képernyőn nézzük ugyanezt. Hisz egy erdő a szagokkal, a látvánnyal, a hangokkal együtt adja a teljes természetélményt; ha egy-egy részt kiemelünk, az nem ugyanaz. „Ennek ellenére én azért azt mondanám, hogy a természetre való utalást se becsüljük le, mert egy virágról készült kép nézegetése is képes az idegrendszert afelé mozdítani, hogy jobban legyen. Például olyan esetekben, ahol nem mozgásképes a beteg, vagy ha egy idős emberről van szó, ennek nagy szerepe lehet” – magyarázza a szakember.

Hagyjuk a gyerekeket fára mászni

A természet jótékony hatásait ADHD-s, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavaros gyerek esetében is megállapították. Egy amerikai kutatásban összehasonlították a gyerekek tüneteit, miután a természetben, egy épített városi környezetben és beltéren játszottak. Az eredmények azt mutatták, hogy a természeti környezetben töltött idő jelentősen csökkentette a tüneteket. Csakhogy ma már a gyerekek egyre kevesebb időt töltenek a természetben.

Fejből kell tudni a Bánk bánt, de senki nem érti, mi a különbség a siklók és a viperák között

Richard Louv 2005-ben kiadott, Last Child in the Woods című könyve rövid idő alatt bestseller lett az Egyesült Államokban. A könyv arról szól, hogy mi történik az egyénnel és a társadalommal, ha a gyerekek nem játszanak eleget a szabadban. A jelenségnek nevet is adott, természethiány-zavarnak nevezte el, mely számos tünetben mutatkozik meg: például fokozott stressz, figyelemzavar, vitaminhiány, látásromlás és egyéb fizikai és mentális tünetek jelentkeznek.

Ennek a generációnak a természet sokkal inkább egy absztrakció, mint a fizikai valóság – mondta Louv egy korábbi, a Guardiannek adott interjúban. „A gyerekek ma sokat tudnak mesélni az amazóniai esőerdőkről, de hogy mikor jártak utoljára a közeli erdőben, arra már nem emlékeznek. A természet számukra olyasvalami, amit távolról megfigyelünk, amit úgy fogyasztunk, mint egy filmet a moziban. Valami nagyon mélyreható változás történt a gyerekek természethez fűződő viszonyával.”

Lélekfürdető erdők

Az erdők gyógyhatásában minden bizonnyal a japánok hisznek leginkább. Egy külön kifejezésük is van erre, Sinrin-joku, vagyis erdőfürdőzés. Hogy ez pontosan mit is jelent? „Ez annyit tesz, hogy megmerítkezünk az erdő atmoszférájában… Nincs szó testgyakorlásról, kocogásról, túrázásról. Csupán kint vagyunk a természetben, amelyet minden érzékszervünkön keresztül igyekszünk befogadni” – írja dr. Csing Li, a sinrin-joku szakértője könyvében. A japán civilizáció szorosan kötődik az erdőhöz, az ország kétharmadát erdők borítják, ugyanakkor viszont Japán a világ legsűrűbben lakott országa, és a japánok 78 százaléka nagyvárosban lakik. A nagyvárosi élet, a hihetetlen zsúfoltság, túlhajszoltság, a túlórázásból fakadó stressz nagyon nagy terhet ró az emberek lelki és testi egészségére.

A rendkívül rossz egészségügyi mutatók a döntéshozókat is cselekvésre ösztönözték. 1982-ben a nemzeti egészségprogram keretében megkezdték a hivatalos erdőterápiás helyszínek kijelölését, és az erdők egészségre gyakorolt jótékony hatásának tudományos kutatását. 2004-ben dr. Csing Li megalapította az Erdőterápiás Vizsgálati Csoportot, és rendszeres, többnapos erdőfürdőzésre vitt üzletembereket, miközben azt vizsgálta, vajon az erdő hogyan hat az alanyok stressz-szintjére, immunrendszerére, hogyan befolyásolja az alvásminőségüket vagy épp a hangulatukat. Vizsgálatai mind igazolták az erdőfürdőzés jótékony hatásait.

Terápia a vadonban, óvoda az erdőben

Ma már a pszichoterápiának is létezik egy olyan ága, a kaland- vagy vadonterápia, mely a természetben átélhető élményeket, kalandokat vegyíti a hagyományos pszichoterápiával, melynek során a szokatlan környezet, a kihívások sikeres leküzdése segítheti a páciens gyógyulását. „Ezek az outdoor terápiák a természet jótékony hatásait igyekeznek célzottan használni. A nagyvárosi létből való kiszakadás, a környezetváltozás, az, hogy valahonnan eljövünk, majd oda visszatérünk, már önmagában is sokszor megújító hatású” – mondja Dúll Andrea. „A természet regeneráló hatása nem egysíkú, és ezek a terápiák különböző aspektusokat igyekeznek előtérbe helyezni. Például a kalandterápia azt emeli ki, hogy valamilyen módon megküzdök a természettel, a saját kompetenciámat erősítem azzal, hogy le tudok jönni például egy háborgó folyón a kis csónakommal, egy másfajta outdoor terápia pedig átfürdeti az idegrendszert, és másfajta ingerlésmintázatokon keresztül állítja helyre az idegrendszer lelassult, spontán működését.”

Nyugat-Európa számos országában, de elsősorban Németországban az erdei óvodák is egyre népszerűbbek, ugyanis sok szülő érzi úgy, hogy az, hogy túlságosan eltávolodtunk a természettől, a gyerekeknek sem tesz jót. Ezek az erdei óvodák nem csak egy-egy hétre szólnak, mint nálunk, a gyerekek szinte mindig kint vannak a szabadban, legyen akár hó, mínusz tízfokos fagy vagy kánikula. Ezekben az óvodákban nincs külön játszótér, hisz az egész erdő a gyerekeké, ahol bármelyik fára felmászhatnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a „rideg tartás” ellenére ezek a gyerekek sokkal kevesebbet betegeskednek, mint a hagyományos óvodába járó társaik, sokkal inkább megértik az őket körülvevő világot, és többségük magabiztosabb és nyitottabb lesz, mire iskolába kerül.