2019. Július 22.

„Az anyósom még abba is belekötött, hogy cukor nélkül iszom a kávét”

Bár akad néhány szabályt erősítő kivétel, sok anyós kitartóan dolgozik azon, hogy borsot törjön a fiatalok orra alá – különösen akkor, ha egy fedél alatt élnek. Szerencsére találtunk pozitív példát is!

Bagaméri Viki

Hiába akarnánk szépíteni, az anyóssal kapcsolatos rossz híreknek nagy százalékban van valóságalapjuk. Ezt vallja S. Tóth Márta life & business coach, NLP tréner is.

„Az anyós az, aki legtöbbször az após helyett is felvállalja a konfliktusokat. Ő a szóvivő, a rendteremtő és a rendtartó. A konfliktusok alapgondolata általában az, hogy az anyós mindenkinél jobban tudja, hogy mi a jó a gyermekének, aki nem mellesleg időközben felnőtt. A meggyőződés, hogy csakis neki lehet igaza, felruházza őt erővel és azzal a szabadsággal, hogy beleszóljon a fiatalok dolgába” – kezdi az alapoknál a szakértő.

Két tűz között

Annak, hogy az anyós–meny vagy anyós–vő kapcsolat nem felhőtlen, több oka is lehet: az egyik a határok hiánya, amelyeket a családba újonnan érkező nem kommunikál, nem jelöl ki időben. A legtöbben úgy gondolják, hogy ha bekerülnek egy családba, el kell fogadniuk az ott jól bejáratott szokásokat és helyzeteket, főleg akkor, ha az új családtagban erős az otthonról hozott megfelelési kényszer. A fentieken túl sok baj forrása lehet a tiszta kommunikáció hiánya is.

Abban, hogy a kapcsolat rossz irányba tart, általában mindkét fél egyformán hibás, de nem teljesen ártatlan a mama fia vagy lánya sem, hiszen ő az, akinek meg kellene húznia a határokat, és megértetni a szüleivel, hogy meddig mehetnek el.

Nagyon sok bosszúságot, vitát és veszekedést lehet megspórolni azzal, ha az új szereplőkkel bővült család tagjai közösen átbeszélik az elvárásaikat, a lehetőségeiket és az ezekhez kötődő érzelmeiket” – vázolja S. Tóth Márta.

S. Tóth Márta (Fotó: magánarchívum)

Sokan még távolról sem látják szívesen az anyósukat, adódnak azonban olyan helyzetek, amikor a családi fészken is meg kell osztozni vele. Hogy ez hogy sül el, a coach szerint nagyrészt attól függ, hogy milyen a már kialakult kapcsolat. Ha viharos, akkor ideális esetben minden félnek törekednie kellene a béke és a harmónia megteremtésére, erre azonban sajnos ritkán látunk példát.

Sok egyéb mellett azért is lényeges lenne elásni a csatabárdot a kedves mamával, mert a szülőkkel kialakult konfliktus sajnos idővel a párkapcsolatra is rányomja a bélyegét.

„Az anyós fia vagy lánya az esetek többségében nagyon rosszul éli meg ezeket a csatározásokat, mert az egymással hadban álló felek iránt érzelmeket táplál, és mindkét oldalon békét szeretne. A tapasztalat azt mutatja, hogy a sok konfliktus sajnos lassan, de biztosan felemészti azt, aki a két tűz közé került” – mondja a szakértő, aki szerint sosem késő rendbe hozni egy elmérgesedett kapcsolatot, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy mindenki egyformán nyitott legyen a megoldáskeresésre és a béke megteremtésére.

Ha az anyós aranyos

Nagy-Gájer Fanny azon szerencsések közé tartozik, akik a kezdetektől fogva jó viszonyt ápolnak az anyósukkal, és ennek az sem vetett véget, hogy egy éve egy fedél alatt élnek. Az eredeti terv szerint pár hónapra költöztek volna össze, amíg Fannyék felújítják a házat, amit vettek, de a munkálatok elhúzódtak, így ők is tovább maradtak. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy Fannyék két kisfia igazi örökmozgó:

„Mindenki várja a költözésünket, de nem azért, mert megutáltuk egymást, hanem azért, mert néha fárasztó az alkalmazkodás. A jó kapcsolat tehát töretlen közöttünk, de azért egy kicsit mindannyian elfáradtunk.

Hiányzik a szabadság, az intim szféra, meg az is, hogy mindent úgy csináljunk, ahogy jól esik, mert épp elég a saját családhoz alkalmazkodni.

Fanny szerint abban, hogy jóban van az anyósával, nagy szerepe van annak, hogy mindketten hamar felülemelkednek a sérelmeiken és az esetleges nézeteltéréseken:

„Az anyósom nagyon barátságos és nyitott velem az első perctől kezdve. Persze vannak dolgok, amiket másképp látunk, de hasonló a vehemenciánk, sok a kapcsolódási pont és közös az érdeklődési körünk, ami nagyon sokat nyom a latban. A jó kapcsolatunk titka, azt hiszem, leginkább az, hogy mindig igyekszünk egymás jó tulajdonságaira koncentrálni, a zavaróakon pedig csak rövid ideig rágódni.”

Fannynak nem kellett hosszan törnie a fejét azon, hogy milyen tulajdonságokat szeret az anyósában:

„Imádom benne, hogy a családja a legfontosabb számára, egész életében sokat tett azért, hogy anyaként csúcsteljesítményt nyújtson. Szeretem benne, hogy friss és fiatalos, csinos, mindig figyel a jó megjelenésre, van stílusa.

Nagyon jól főz, és a két kisfiamnak olyan nagymamája, akivel csak kevesen vehetnék fel a versenyt.

Nagyon sokat segít nekünk a fiúkkal, bár az elég rosszul érint, hogy amikor szigorú vagyok a gyerekekkel, azt vágják a fejemhez, hogy engem nem szeretnek, csak a mamát” – meséli Fanny, aki barátnőjeként tekint az anyósára, akivel olykor gondolnak egyet, és felkerekednek egy közös ebédre vagy shoppingolásra.

Nagy-Gájer Fanny és anyósa (Fotó: magánarchívum)

Amikor valamiben nem értenek egyet, annak mindketten hangot adnak, de sosem rosszindulatúak egymással, és mindig vigyáznak arra, hogy ne ejtsenek egymáson mély sebeket.

„Néha adódnak kisebb nézeteltéréseink, de gyorsan továbblépünk. Ez az egyik legjobb a férjem családjában. Ők mindig gyorsan váltanak, egyáltalán nem haragtartóak. Náluk sosincs ordibálás, pohártörés.

Az én családom viszont sokkal hangosabb, hirtelen haragúbb, emiatt néha nehéz nekem, hogy ne álljak bele minden lehetséges konfliktusba. Azt hiszem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy tiszteljük egymást, ami mindig segít átlendülni a feszültebb időszakokon.”

„Félek, hogy szörnyű anyós leszek!”

Mielőtt Fanny összekötötte volna az életét a férjével, Szilveszterrel, egy hosszabb és több rövidebb kapcsolata volt, az anyósjelöltekkel azonban többnyire szerencsésen alakultak a dolgok:

„Csak egyetlenegyszer volt úgy, hogy utált a barátom anyukája. Nekem nem volt vele bajom, mert szándékosan távol tartott tőle a fia, szinte nem is volt közöttünk kapcsolat, így igazán bántani sem tudott, bőven elég volt azonban az is, amit a fiától hallottam.

Annyira zavarta a barátom és köztem lévő korkülönbség, hogy egy vadonatúj kocsit is felajánlott neki cserébe azért, hogy engem elhagyjon végre.

Nem tette meg, de a kapcsolatunk nem tartott sokáig, szóval hosszú távon nem alakult ki bennem negatív érzés emiatt. A férjem előtti hosszabb kapcsolatban nagyon jóban voltam a barátom anyukájával, hálásak voltunk egymásnak, ő igazán jó ember volt, ami miatt mindig is felnéztem rá.”

Így, hogy Fanny kétszeres fiús anyuka, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy mit gondol, milyen lesz, ha ő kerül majd az anyósszerepbe:

„Félek, hogy szörnyű anyós leszek, ha nem fog tetszeni a menyem. Nagyon kritikus vagyok, és hamar ítélkezem, viszont könnyedén felülírom az első rossz benyomást, ha a másik fél is tesz érte. Szóval megvan az esély arra is , hogy imádni fogom a menyem, ha szimpatikus.

Az biztos, hogy nem akarom egyik fiamat sem elveszíteni egy olyan nő miatt, akit ők szeretnek, én pedig utálok.

Képtelen vagyok magam megjátszani, minden kiül az arcomra, és a véleményemet sem szeretem magamban tartani. A nagyobbik fiam lázadó, akaratos, kitartó, irányító típus, tehát szerintem egy nyugodt, alkalmazkodó, csendes lányt fog választani, aki elviseli az ő nehéz természetét, és tud is vele bánni. Ha így lesz, nem lesz baj a kapcsolatunkkal.

A kicsi fiam egy derűs, karakán kis bohóc, nagyon impulzív, érzelmes, nem tudom, hogy ő milyen lányt választ majd. Egy biztos, próbálok pozitív lenni, közben pedig az évek talán elcsendesítenek, és bölcsebb is leszek addigra.”

Ha az anyós harapós

Nóráék négy éve költöztek el az anyóséktól, aminek évfordulóját minden évben megünneplik a férjével, Péterrel.

Sajnos Péter anyukája már azelőtt eldöntötte, hogy nem fog szívlelni, mielőtt megismert volna, ugyanis rajongásig szerette azt a lányt, akivel a férjem előttem járt, és már el is jegyezték egymást.

Csak azért, hogy bosszantson, következetesen Szilvinek szólított jó hosszú ideig – így hívták Péter előző barátnőjét” – emlékszik vissza a kezdetekre Nóri, aki nagyon sajnálja, hogy az anyósa esélyt sem ad neki arra, hogy jó kapcsolat alakulhasson ki közöttük.

Jelenet az Anyád napja című filmből

Megismerkedésük után hamar rájöttek arra, hogy komolyan terveznek egymással, így szerettek volna minél hamarabb összeköltözni. A legjobb az lett volna, ha kettesben, egy saját otthonban próbálták volna ki az együttélést, erre azonban nem volt lehetőségük.

„Az volt a célunk, hogy mielőbb összegyűjtsük az önerőt, ami a hitel felvételéhez kell, ezért sajnáltuk a pénzt albérletre. Ma már belátom, hogy tévedtünk, borzalmas időszaka volt az életünknek az, amit az anyósomék házában töltöttünk. Hiába volt külön lakrészünk, folyton a nyomunkban volt, mindenbe beleszólt, mindent ellenőrizni akart, és alig várta, hogy akadjon valami, amibe beleköthet.”

Olaj volt a tűzre, hogy Nóri az apósával nagyon könnyen megtalálta a közös hangot, emiatt Péter apukáján is gyakran csattant az ostor.

„Komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy az apósomat is ellenem hangolja, de szerencsére róla minden ilyesmi lepergett. Az anyósom leleményessége amúgy őt is meglepte, sosem hitte, hogy ilyen kitartóan dolgozik majd azon, hogy befeketítsen.

Amikor vendégek jöttek hozzánk, vagy netán együtt mentünk valahova, mindig megjátszotta magát, úgy tett, mintha imádna, és engem állított be hálátlan és undok nőként.

Amikor véget ért a kis színjátéka, mindig veszekedést provokált, amiatt is képes volt jelenetet rendezni, hogy cukor nélkül iszom a kávét.”

Az, hogy elköltöztek, valamelyest javított a helyzeten, leginkább azért, mert igyekeznek a lehető legkevesebbet érintkezni.

„A barátaim közül sokan azt mondják, hogy túlzottan elnéző vagyok vele, és már régen be kellett volna olvasnom neki az engem ért sérelmek miatt, mégsem teszem meg. Tudom, hogy Péternek nagyon fájna, ha mi egymásnak esnénk, őt pedig sokkal jobban szeretem annál, mint amennyire rosszul vagyok az anyósomtól.”