Évente világviszonylatban mintegy 1,4 millió ember életét követeli a családon belüli erőszak, ami átszámolva csak napi szinten 3800 halálos áldozatot jelent. És ne legyenek illúzióink, a tragikus eseteknek mintegy 10 százaléka a mi régiónkban is, a fejlett országokban történik – derül ki többek között a WHO összesítése szerint. Az pedig régóta ismert tény az abúzussal kapcsolatban, hogy az erőszak egyszerre társadalmi, egyéni és közegészségügyi probléma, a halál pedig csak a jéghegy csúcsa. A bántalmazásnak van számtalan más, legalább több tucatnyi eszköze, melyek nem csak az egyénnek okoznak súlyos károkat, ugyanúgy gyengülnek tőle a közösségek, végső soron széthullanak a társadalmak is.
Az erőszak fogva tart és erőszakot szül
Mert ahogy itthon, a Pilisben a Kőhegyi Menedékház zászlórúdjának felirata is hirdeti: Ahogy egymással bánunk, az a hazánk – idézte fel Grundtner Marcell, a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. (CSBO) ügyvezetője. Az erőszakmentesség világnapja alkalmából rendezett sajtótájékoztatóján az állam családpolitikáját a háttérből támogató intézmény munkatársa hozzátette, a szeretetteljes emberi kapcsolatok hiánya jóval károsabb, mint általában belegondolunk. Ahol erőszak van a családokban, a párkapcsolatokban, ott elromlik a hétköznapi hangulat, megszületik a frusztráció, amit aztán viszünk magunkkal a kisebb közösségekbe, az iskolába, a munkahelyekre, ki az utcára. Majd a sok-sok feszültség összeadódásából végül könnyen eljuthatunk egy működésképtelen társadalomig.
Az alattomosan gyűrűző folyamat persze hat visszafele is: a kívülről jövő feszültséget aztán hazacipeljük magunkkal, ami ott forrong tovább. Bármi is legyen a képlet, egy társadalom csak akkor lesz igazán élhető, ha az erőszak sosem lehet megoldás. Éppen ezért a szakemberek szerint az erőszakot, akárcsak egy vírust, meg kell megállítani. Ehhez például hasznos tudás, hogy a járványokhoz hasonlóan az erőszak valóban fertőz, és földrajzilag halmozódik. „Az erőszak erőszakot szül, mert például felerősíti a védekezési ösztönt, ami újabb támadást jelent. Ahogy a bántalmazott gyerekekből sem egyszer lesz bántalmazó szülő. A durva, következetlen nevelés, az alacsony iskolázottság, a szegénység és a munkanélküliség mellett ugyanúgy az erőszak egyik leggyakoribb kockázati tényezője” – állítja Wernigg Róbert, a CSBO projektvezetője.
A szakértő szerint megfelelő lépésekkel az erőszak ugyanúgy megelőzhető lenne. Házon belül ehhez ők például kutatásokkal igyekeznek hozzájárulni. EU-s forrásból egyelőre 50 súlyosan bántalmazott nővel készítettek mélyinterjút arról, hogyan mi mindent szenvedtek el, és hogyan próbáltak szabadulni az erőszakos kapcsolatból. Miközben ennek eredményeit kiértékelik, szintén az európai unió támogatásával a CSBO hamarosan egy nagy országos kutatást is le fog vezényelni. A tervek alapján 5 ezer embert kérdeznek arról, hogy volt-e részük családon belüli erőszakban, illetve egy újabb 2 ezer fős mintán a családon belüli erőszak hazai megítélését is felmérik.
A Kapcsolj egyből! mobilapplikációja (Fotó: Leéb Ádám)
Bár ettől elsőre valószínűleg nem szökik egekbe a pulzusunk, egy családon belüli erőszakról szóló, új, országos reprezentatív kutatásnak mégis felbecsülhetetlen jelentősége van. Főleg miután a rendszerváltás óta egyetlen kormány sem ismerte el a családon belüli erőszak mint súlyos társadalmi probléma létezését. Így eddig senki sem áldozott arra, hogy felmérje, Magyarországon milyen mértékben és kiterjedtségben van jelen az erőszak az életünkben. Utoljára az ismert civil szervezet, a Nyílt Társadalom Alapítvány még 1998-ban támogatott egy 1050 fős, kizárólag női mintán készült kutatást, amiből önbevallás alapján kiderült, hogy életük során a magyar nők 30-40 százaléka válik valamilyen erőszak áldozatává.
Addig is, míg kiderül, hogy azóta többen vagy kevesebben vagyunk-e, szintén nagy lépés, hogy egy telefonos applikáció is készült a családon belüli erőszak áldozatainak.
A könnyen kezelhető Kapcsolj egyből! alkalmazást bárki letöltheti, ha felmerült a gyanú, az összes store-ban elérhető app-pal azonosíthatjuk, hogy erőszak áldozataivá váltunk-e. A kamasz gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt segítő alkalmazás azon túl, hogy felvonultatja a bántalmazás jellegzetes mondatait, dinamikus térképen navigál a legközelebbi áldozatsegítő intézményig. Ahogy egy rövid tesztelés után az is kiderül, az app gombnyomásra leveszi a telefonkijelző fényerejét, hogy akut krízis esetén titokban egy kattintással tárcsázhassuk az áldozatoknak kifejlesztett speciális állami segélyvonalat.
Így bárhol, bármikor történjen a baj, mostantól mindannyian beépített, instant pánikgombot kaptunk a kezünkbe, az otthonunkba. A szintén állami, CSBO alá tartozó Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) számát tárcsázva a nap 24 órájában képzett diszpécserek fogják felvenni a telefont, akik ha kell, életveszélyben akár 10 perc alatt megszervezik a mentőakciót. Optimális esetben a segítő szakembereknek elég megerősíteniük őket, és van érdemben idejük az áldozatok felkészítésére, hogy például mi mindent csomagoljanak össze és intézzenek el, hogy nyom nélkül, biztonságban távozhassanak otthonról. Ilyenkor általában a családsegítő és a gyermekvédelmi szolgálat bevonásával védett, titkos című krízisellátóba, anyaotthonba vagy családok átmeneti otthonába viszik az áldozatot, hogy a bántalmazója minél kevésbé, vagy leginkább soha többé ne találja meg.
Merjünk közbelépni!
Persze a legjobb az volna, ha a Kapcsolj egyből! applikációra és az OKIT-ra egyáltalán semmi szükség nem lenne. Ehhez részben az is kell, hogy áttörjük az általános társadalmi közöny falát, ami itthon általában a családon belüli erőszakot övezi. „Legutóbb általános iskolai pedagógusoknak tartottam továbbképzést, amikor megkérdeztem tőlük, hogy a bántalmazást illetően 1-től 10-ig tartó skálán mennyire ítélik súlyosnak azt a mondatot, hogy „folyton ellenőriznem kell téged, mert mindig mindent rosszul csinálsz”. Ezt egyáltalán nem tartották annyira durvának, arra gondoltak, hogy ez belefér egy gyerek–felnőtt viszonyba. Mire megkérdeztem, és ha valaki neked mondja ezt? Egyből más lett a mondat megítélése” – mesélte el a rendezvényen az OKIT igazgatója, Boglacsik Tímea, akinek a története szintén azt példázza, hogy pontosan milyen társadalmi szemléletváltásra lenne szükség.
Az áldozatokat segítő szociális szakember, aki a napokban közönymentesítő blogot indított, úgy látja, nem igaz az elterjedt vélekedés, hogy ami a négy fal között történik, az ott is marad. Ha egy kicsit megpróbálunk belehelyezkedni embertársaink helyzetébe, akiket akár egyszeri jelleggel, akár rendszeresen bántalmaznak, máris átértékelődhet bennünk a fenti kijelentés. Így ha baj van, ha valakit a környezetünkben bántanak, igenis van beleszólásunk, nemcsak morális, hanem törvényi kötelességünk is segíteni. Boglacsik Tímea ezért mostantól rendszeresen jelentkező blogbejegyzéseiben megtörtént eseteken keresztül fog hasznos tanácsokat adni, hogyan tudunk, és merjünk beavatkozni, ha látjuk, hogy a környezetünkben milyen körülmények között élnek (szenvednek, halnak) emberek.