Ha megcsalt a férjed, inkább ne rohanj felgyújtani a szeretője házát. Egyrészt börtönbe zárnak érte, másrészt pedig nem ő a hibás a megcsalásért.
Amikor ráébredsz, hogy hűtlen lett a párod, az olyan érzés, mintha alaposan tarkón vágnának egy döglött angolnával. Kiszakítja a szívedet az árulás, a bizalomvesztés, és tajtékzol dühödben, mielőtt összeomlanál. Felteszed a kérdést, hogy valaha szeretett-e a férjed, és igaz volt-e bármi, amit mondott a hosszú évek során.
Aztán jön a rágódás, hogy miben jobb a másik nő, biztos elcsábította a férfit a gonosz némber, családok rombolója, máglyára vele!
Elizabeth Stone, a Why Men Lose Interest című könyv szerzője, párkapcsolati tanácsadó szerint a legtöbb nő ezen a ponton hibát követ el, amikor a szeretőt teszi felelőssé a megcsalásért. Mert valójában ezer meg egy oka is lehet annak, hogy egy férfi megcsalja a nőt, és ennek a leggyakrabban nincs köze a másik nőhöz és annak csáberejéhez. Sok esetben azt sem tudjuk, ki a szerető, csak kreálunk egy mentális képet, amit lehet utálni – és amire át lehet hárítani a felelősséget a férfiról. Bárki más legyen felelős, csak ne a férj; még magunkat is előbb hibáztatjuk – gondolj csak a „biztos nem szexeltem vele eleget” mantrára –, mint hogy beismerjük magunknak: a félrelépést bizony a férfi követte el.
Kép: iStock
Stone szerint azért probléma, ha a szeretőt hibáztatod a párod hűtlenségéért, mert ez beleragaszt a helyzetbe. Áthelyezed a felelősséget arról az emberről, aki ilyen szituáció elé állított, így nem is tudod megoldani a problémát, mert egy szellemen nem tudod számonkérni a tetteit. A párod ígért neked hűséget, a felelősség is az övé.
Megtéveszted saját magad, mert ha a szerető a hibás egyedül, akkor tulajdonképpen azt mondod, hogy a férfi egy magatehetetlen ember, akinek elcsavarta a fejét egy szirén: annyira befolyásolható, hogy nem tehet semmiről, csak az ösztöneit követte.
Ilyenkor nem felnőtt emberként kezeled a férjedet, aki képes döntéseket hozni, hanem inkább kis állatkának nézed, aki ugrik az eledelre, mert ezt diktálják az ösztönei. Ha viszont nem felelős a tetteiért, akkor mégis hogyan tudnátok együtt dolgozni azon, hogy egy félrelépés után tisztázzátok a kapcsolatot?
Az is lehet, hogy a férfi el sem árulja a szeretőjének, hogy van felesége, vagy azt mondja, hogy már rég semmi közük egymáshoz, és csak a gyerekek miatt vannak együtt, esetleg egyenesen válófélben van már. Annyi részletet nem ismerünk megcsalás esetén, hogy felesleges a másik nőt elővenni miatta, maradjon csak a felelősség annál, aki elkövette a félrelépést – csak így lehet közösen megoldani a problémát.