Chris Meyernek három fia és egy temetkezési vállalata van. Ráadásul egyedülálló apaként neveli a gyerekeit, mert a felesége meghalt 14 évvel ezelőtt. Ha valaki, akkor ő olyan közelről találkozott már a halállal, hogy sokkal többet tud az életről, mint más földi halandók. A tapasztalait osztotta meg öt tanácsban, hogy mi kell szerinte ahhoz, hogy igazán jól éljük az életünket.
A család az első
Chris a felesége halála után tíz évig szinte ugyanazokat a mondatokat hallgatta mindenkitől: „A gyerekeid még kicsik. Legyél velük. Használd ki az időt, amíg lehet, olyan gyorsan elszáll.” Hallgatott az intelemre, és azóta is minden lehetőséget megragad, hogy a gyerekeivel minőségi időt töltsön. Folyamatosan emlékezteti magát arra, hogy a gyerekeknek csak a figyelmére van szüksége, nem ajándékokra, hanem sok ölelésre és együttlétre.
Az egészség az igazi gazdagság
Meyert gyakran felkeresik az üzletben olyan idős emberek, akik a saját temetésüket előre el szeretnék rendezni. Tőlük tanulta meg azt a leckét, hogy az egészség ér a legtöbbet, miután a legtöbben megbánással tekintenek vissza azokra az időkre, amikor rombolták az egészségüket.
Aggódj kevesebbet a pénz miatt
Bár az apa is bevallja, hogy ezt a legnehezebb megvalósítani, mégis az idős emberekkel folytatott évtizedes párbeszédből az derült ki számára, hogy a legtöbben azt bánták meg életük alkonyán, hogy olyan sok energiát pazaroltak aggódásra a pénz miatt. Meyer megfogadta a tanácsot, persze nyilván nem rúgta fel a vállalatot, nem ment világkörüli útra a gyerekeivel, de igyekszik úgy élni, hogy a pénzen kívül keresse a szépséget az életben.
Ítélkezz kevesebbet
Meyer számára meghatározó élmény volt az életében, amikor két testet hoztak előkészítésre hozzá, és egymás mellett feküdt egy fehér és egy fekete ember holtan. Pontosan ugyanolyanok voltak a bőrük színétől eltekintve. Addig sem volt előítéletes, de ezek után már tudatosan odafigyelt arra, hogy soha senkit ne ítéljen meg a külső alapján.
Mondd el, mit érzel, amíg még lehet
Az apa mindennap találkozik a hozzátartozók bűntudatával, hogy nem mondták el a halottnak, mennyire szeretik, amíg még élt. „Nagy lecke volt számomra, amit magammal viszek folyamatosan, hogy el kell mondani az érzéseinket azoknak az embereknek, akiket szeretünk, amíg még van rá lehetőségünk.”