„Annyira kivoltam, hogy elfelejtettem a fiam nevét” – Malőrök, amiket hullafáradt anyák követtek el

Mázli, az Illúzió Caféblog bloggere még pár éve gyűjtött össze olyan sztorikat, amiket hullafáradt anyukák meséltek. A mai napig érvényesek, és amellett, hogy együttérzünk velük, jókat mosolygunk rajtuk:

• Annyira fáradt voltam, hogy még a fiam nevét is elfelejtettem. A férjemtől kérdeztem meg.
• Kimentem a mosdóba az éjszaka közepén, de nem értettem, miért érzem melegnek és nedvesnek a ruhámat. Aztán rájöttem, hogy a WC helyett a kanapéra ültem le. Szó szerint letoltam a nadrágomat, és elkezdtem pisilni éppúgy, mintha a WC-n ülnék.
• A ház ajtaját a slusszkulcs nyomogatásával próbáltam kinyitni.
• Éjszaka erősen megszorítottam a férjem fenekét – jó kemény! – , ahogy fordult egyet, mert azt hittem, hogy a kisbabánk készül leesni az ágyról.
• Hallottam, hogy a gyerek felsír, ezért elkezdtem ringatni a karjaimban. Hogy ott volt-e a gyerek? Nem, a macska volt benne, aki elég szemrehányóan nézett vissza rám.
• Mikor a kisbabánk sírva ébredt éjszaka, a bejárati ajtóhoz mentem, mert azt hittem, csöngetett valaki.
• Szépen összehajtogattam egy egész kosárnyi szennyest.

Ha még több történetet olvasnál, kattints Illúzió Caféblogjára. 

(Kiemelt kép: Unsplash)