Tele bevásárlókosarak, tömeg a boltokban, lefosztott polcok – kicsit Armageddon-hangulat kezd kialakulni, készülünk a karanténra a koronavírus miatt, pedig elvileg még nem ért el minket. Ez az internet egyik átka, könnyű pánikba esni, kizárni nem lehet a híreket, így aztán akaratlanul is elgondolkodunk rajta, mi lenne, ha tényleg bezárnának az otthonunkba pár hétre.
Esetemben ez három gyerekkel együtt lenne, és bár nem félek a saját gyerekeimtől, az biztos, hogy egy kéthetes vesztegzár alatt egymás agyára mennénk.
Azoknak a szülőknek talán egy kicsivel könnyebb a helyzetük karantén esetén, akik nem tudják otthonról ellátni a munkájukat, így aztán azon kell törni a fejüket leginkább, hogy mivel szórakoztassák a gyerekeket addig, amíg kénytelenek ülni otthon a fenekükön. Nálam annyival bonyolultabb lenne az ügy, hogy miközben három gyerek sertepertél körülöttem – és ebből a legkisebb még nagyon igényli a társaságomat –, hogyan végezhetném el a munkát, amit még magányomban sem egyszerű teljesíteni néha. Mert hát gondolkodni kell hozzá például, és ha körülöttem szól a zene (gyerek 1), megy a tévé (gyerek 2) és percenként hangzik el, hogy „anyaaa” (gyerek 3), akkor nem biztos, hogy meghallom a saját gondolataimat.
Meg persze az is fejfájást okozhat, főleg ha kamasz gyerek is van a háznál, hogy mivel etessük őket, nincs az a mennyiség kajából, ami elég lenne, én legalábbis akármennyi ételt vásárolok szombatonként, jellemzően csütörtökre már kong a hűtő az ürességtől. Jó, nyilván tartós élelmiszerből megoldjuk az ételt, de hogy naphosszat hallgatnám a nyafogást, amiért nincs otthon a kedvenc tetszőlegesen választható romlandó ennivaló, az biztos. Valószínűleg a kenyérparát áthidalnám azzal, hogy sütök nekik kenyeret, van egy tuti jó receptem, ami gyorsan elkészül, élnénk kenyéren és vízen egy darabig, ha szükségállapot ütne be, és elfogyna minden kaja itthonról.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Fel is mértem a helyzetet a minap a kamrámban – nagyzolok itt, nincs is kamrám, csak egy szekrény, ahol a tartós élelmiszereket tárolom –, és arra jutottam, hogy nincs nagy baj, annyi ételt felhalmoztam már, mintha mindig is karanténra készültem volna. Vörösbab- és paradicsomkonzerv-hegyek, zabpehelydombok, és annyi reggeliző keksz, ami egy kisebb falunak elég lenne. Csicseriborsóból, gombából és zöldborsóból sincs hiány, már ami a konzerveket illeti, jól felkészültem már akkor, amikor a középső lányom bejelentette, hogy vegetáriánus lesz inkább, úgyhogy ő sem maradna éhen pár hétig.
Kiderül itt még a végén, hogy kész szerencse, hogy mindig elfelejtem, van-e itthon rizs, bulgur és köles, így aztán hetente veszek egy-egy zacskóval, biztos ami biztos.
Ha karantén lenne egyik pillanatról a másikra, mielőtt még eljutnék a boltba én is fosztogatni, akkor sem lennénk nagy bajban, csak egy kis kreativitásra lenne szükségem, hogy összekombináljam többféleképpen az alapélelmiszereket.
De hogy a gyerekek túl sok szabadidejével mit kezdenék egy karantén alatt, arról dunsztom sincs. Nyilván csapágyasra lenne hajtva a tévé, a számítógépek és az xbox, ez utóbbira elvernék egy csomó pénzt, hogy új játékokat töltsek le rá, és a kicsivel társasoznánk sokat, csak az a gond, hogy ezeket egy-két napig élvezik, aztán beindul a vergődés. A kevesebb mozgás miatt feszültebbek lennének, ez pedig borítékolja a veszekedést, még jó, hogy van itthon egy elliptikus tréner és egy evezőgép, valószínűleg napi programmá tenném számukra a használatukat, hogy valahol levezessék a fölös energiáikat. Mert bár a kanapén és egymás fején ugrálás csábítóbb, de kicsit ártalmas az egészségre és az idegeimre.
Mindent összevetve, átgondolva, azt kell mondanom, hogy nem pánikolok a gondolattól, hogy esetleg karantén lesz itt pár hétig. Megoldjuk. Mindig mindent megoldottunk eddig is, ez a bonyodalom sem foghat ki rajtunk.
Kapcsolódó cikkek:
- Olaszországban ötvenezer ember került karanténba a koronavírus miatt
- Koronavírus: inkább ne utazzunk Olaszországba!
- Kiderült, mekkora a koronavírus-járvány kockázata Európában