Nem feltétlenül jut mindenkinek jóságos nagypapa és aranyos nagymama, és ha kiderül valamelyik nagyszülőről, hogy mérgező ember, vagy nincs jó hatással az unokákra, akkor bizony az a felelősségteljes szülői döntés, hogy inkább eltávolítjuk a problémás nagyit a gyerek közeléből. Nyilván senki sem tesz ilyet örömmel, nem boldogság egy szülőnek sem, ha a saját vagy a társa anyját, apját ki kell tiltani az unoka életéből, de van, amikor ez az egyetlen megoldás a gyerek egészséges lelki fejlődése érdekében.
Olyan szülők írták le őszintén a történetüket, akik rákényszerültek, hogy megszakítsák a kapcsolatot a nagyszülőkkel.
Az anyám rossz hatással van a gyerekeimre
„Egyértelmű volt a döntésem: az anyám alkoholista, a gyerekkorom nagy részét elrontotta azzal, hogy megbízhatatlan, kiszámíthatatlan és egy szeretni képtelen ember, nem akartam ezt az élményt a gyerekeimnek. Párszor azért találkozhatott az unokáival, de aztán világos lett, hogy nem változott semmit, ezért megszakítottunk vele minden kapcsolatot, amíg le nem szokik az alkoholról.” – Michael
Azt várták, dobjunk el a kedvükért mindent
„Nálunk a nagyszülők úgy viselkedtek, mintha minimum a királyi családból származnának. Minden egyes alkalommal, amikor látni akarták az unokákat, nekünk rendelkezésre kellett állni és eldobni mindent a kedvükért. Ha pedig nem tettük, akkor vérig sértődtek és jött a lelki terror. Vagy ha családi programot szerveztünk, és a nagyiékat nem hívtuk meg, akkor rögtön a fejünkhöz vágták, hogy ki akarjuk őket rekeszteni az unokájuk életéből. Nagyon fárasztó volt az egész, ezért muszáj volt lépnünk, és eltávolítani őket az életünkből. Szoktunk azért néha beszélni, de úgy, hogy mi osztjuk be a saját időnket, és megtartjuk a határainkat.” – Mary
Vannak helyzetek, amikor hátat kell fordítani a nagyszülőknek (Képünk illusztráció – Forrás: Getty Images)
Az anyám úgy bánt a fiammal, mintha nem is létezett volna
„Van egy lányom és egy fiam, az anyám a fiamról tudomást sem vett, nem figyelt rá, mintha nem is létezett volna. Elég nyilvánvaló volt mindenki számára – a gyerek is érezte –, hogy a lányom a nagyi kedvence. Nem is értem, hogy nem vette észre az anyám, hogy ezzel mennyire lerombolja a fiam önbizalmát. Talán azt gondolta, hogy nem veszi észre úgysem, mert még kicsi gyerek. Most már nem engedem, hogy olyan sokszor jöjjön hozzánk látogatóba, annyira bántóan viselkedett.” – Sam
Egyfolytában kritizáltak
„Úgy töltöttem a gyerekkoromat, hogy a szüleim minden döntésemet megkérdőjelezték, és mindig jobban tudták, mi lenne jó nekem. A mai napig ezt csinálják, csak most már vannak gyerekeim, és úgy döntöttem, hogy nekik semmi szükségük a nagyszülőkből áradó folyamatos kritikára. Olyan érzékeny a kisgyerekkor, annyira fontos az önbizalmuk fejlődése szempontjából, hogy milyen hatások érik őket, hogy inkább nem engedem a gyerekeim közelébe a szüleimet.” – Elijah
A szüleim rasszisták
„Tudom, hogy más családokban nem csinálnak nagy ügyet belőle, de nekem fontos probléma, hogy anyámék rasszisták. És még büszkék is rá! Nem akarom, hogy a gyerekeim ezt a beszédet hallgassák, nem éri meg a kockázatot. Szerencsére a feleségem egyetért velem, úgyhogy zéró toleranciát hirdettünk a rasszizmus ellen a kis családunkban.” – Connor
Az apám elfenekelte a fiamat
„Az apám fogta magát és elfenekelte az unokáját, amikor valami rosszat csinált. A fiam még csak most lesz hatéves, és nem tud annyit rosszalkodni, hogy kezet emeljünk rá itthon. Nem is érdekelnek apám érvei, megszakítottam vele minden kapcsolatot. Bár bocsánatot kért, de nem ismeri el, hogy hibázott volna.” – Kelli
