Azt hittem jó ötlet a DNS teszt, de kiderült, hogy fogalmam sincs arról, hogy ki a biológiai apám

Bodrogi Eszter | 2020. Május 08.
Hetven dollár alá ment a DNS tesztek ára, ezért egyre többen engednek a kíváncsiságuknak, és rendelik meg a szolgáltatást. Izgalmas dolgokat is megtudhatunk saját magunkról, de családi tragédiákat is okozhat egy ilyen teszt elvégzése, ráadásul komoly kockázata is van annak, ha az adataink nem megfelelő kezekbe kerülnek. Vajon megéri?

Magyarországon is egyre többen kíváncsiak a családfájukra, arra, honnan is jöttek a felmenők, esetleg milyen betegségek lehetnek genetikailag kódolva vagy épp ellenkezőleg, mi az, ami miatt nem szükséges aggódni. De tényleg minden a genetikán múlik? Számít-e bármit, ha kiderül, hogy „két százalék afrikai van bennünk”?

A családi kapcsolatainkban is okozhat törést egy DNS-teszt, mint azt a következő történet is mutatja. Természetesen, ha több generációval ezelőtti felmenőkről derül ki, hogy esetleg félreléptek, akkor az már nem érint fájdalmasan senkit, legfeljebb lesz egy lyuk a szépen felépített családfán, amin el kell gondolkodni: anyakönyv, vagy DNS szerint építjük-e fel a múltunkat.

Zsuzsa hobbiszinten foglalkozott a családfájával, szabadidejében levéltárakba járt, adatbázisokban kutatott. A családfa annak ellenére, hogy egyetlen nemes se szerepel rajta, mára több, mint 1000 fősre nőtt, viszont az utóbbi időben már csak oldalági rokonokkal növekedett, aminek egy idő után nincs sok értelme.

Van, aki örül az új rokonoknak (Fotó: Getty Images)

„Az egyik fórumon mesélte valaki, hogy megcsináltatta a DNS-tesztjét, amit feltöltött egy online családfakutató applikációba, és majdnem ezer újabb rokont talált neki – méghozzá nem is olyan nagyon távoli rokonokat – a világ minden részéből. Édesanyámék magyarországi szlovákok, édesapám felmenői pedig oroszországi zsidók voltak, de onnan szinte senkit nem ismerek, így alig vártam az eredményt, de bár soha ne kaptam volna meg!”

Zsuzsa döbbenten olvasta az elemzést, amiben 0 százalék zsidó eredetet mutattak, viszont a mindenféle szláv keveredés is csak hetven százalék körüli volt, a maradékot valahonnan a mediterrán vidékről tippelték. Először arra gondolt, hogy elcserélték a tesztet, de egy része annyira stimmelt, hogy az biztosan az anyukája származását igazolta. Aztán az jutott eszébe, hogy az apját titokban örökbe fogadták a negyvenes években, csak neki nem szóltak erről. Pár nap döbbent gondolkodás után viszont be kellett látnia, hogy ő maga a kakukktojás a családban.

„Megérkezett a húgom eredménye is, ami pontosan az volt, amire számítottunk. Negyven százalék askenáz zsidó, tehát ő apánk lánya valóban, én viszont talán egy olasz vagy görög férfié lehetek. Nem tudtam mi legyen, de valakinek el kellett mondanom, és a húgomat választottam erre. Ez két éve történt, azóta megjártam lelkileg a poklot. Mára túltettem magam a dolgon, maradt minden a régiben, de a DNS-tesztet nem mertem feltölteni az applikációba, egyáltalán nem vagyok kíváncsi a találatokra, sőt, a hideg ráz a gondolattól, hogy esetleg van pár testvérem, vagy ott az igazi apám is.”

Zsuzsa első dühében kérdőre akarta vonni az édesanyját, de végül félt, hogy valami baja lesz, hiszen 75 éves, és eddig ez a dolog még csak eltitkolt pletykaként se merült fel a családi legendáriumban. Aztán arra gondolt, hogy megpróbálja kideríteni, vajon az apjának hitt férfi sejt-e bármit a dologból, esetleg egyenesen tudja-e, hogy felnevelt egy idegent?

Mindegy mit mond a teszt, ő nevelt fel!

„Ültünk apám 78. születésnapján az asztalnál, és arra gondoltam, hogy ez nem számít. Ő hozott haza 51 éve a kórházból, ő tanított meg biciklizni, úszni, férfiakat tökön rúgni ha szükséges (soha nem kellett használnom ezt a tudást) és mai napig lányaként szeret. Ha nem is ő a biológiai apám, ez 2020-ban már semmit nem számít. Szeretem őt és kész. Azért annak örülnék, ha kiderülne, hogy anyám tudta-e egyáltalán, hogy nem apámtól vagyok, vagy ő sem? A legdöbbenetesebb az számomra ebben az egészben, hogy én tényleg azt hittem, hogy anyám szűzen ment férjhez. Egy idióta vagyok. A családfa kutatást minden esetre abbahagytam.”

Az idő múltával már nem számít a genetika (Fotó: Pixabay)

A rokonsági kapcsolatok igazolása azonban csak az egyik terület, amire a DNS-teszteket használhatjuk. Megismerhetjük az egyéni származásunk földrajzi-népcsoporti típusát, vagyis, hogy az őseink honnan érkeztek a mába, másrészt meghatározhatja bizonyos betegségek genetikai kockázatát. Mindkettőnél nagyon fontos a feltételes mód, az óvatosság, és a kritikus fogadtatás.

Lepje meg magát! Derítse ki etnikai származását, és találjon új hozzátartozókat egyszerű DNS-tesztünkkel – olvasható az egyik magyarul is elérhető családfakészítő applikáció és DNS tesztet kínáló cég hirdetésében. 79 Euróért nem kevesebbet ígérnek, mint hogy a DNS felfedi egyedi gyökereinket — az etnikai csoportokat és földrajzi régiókat, ahonnan származunk, illetve, hogy olyan új hozzátartozókat találhatunk, akiknek a létezéséről eddig nem is tudtunk. A vállaltnak eddig 99 millió ügyfele van a világon, és nem ők az egyetlen cég a piacon.

Az, hogy akarunk-e ismeretlen rokonokat, a legkisebb probléma

A hazánkban 2008-ban elfogadott, genetikai adatokra vonatkozó törvény önrendelkezési jogról szóló része nem véletlenül taglalja az adatok felhasználásával kapcsolatos beleegyezés szükségességét. A beleegyező nyilatkozat az alábbiakat kell, hogy tartalmazza: az érintett hozzájárulását ahhoz, hogy a tőle – előre meghatározott céllal – genetikai mintát vegyenek, a genetikai mintát, illetve az abból származó genetikai adatot biobankban helyezzék el, vagy azt más biobankba továbbítsák, illetve az abból származó genetikai adatot archivált gyűjteményben helyezhessék el.
Tartalmaznia kell továbbá az érintett nyilatkozatát arra nézve, hogy a genetikai mintának, illetve adatnak csak a mintavétel elsődleges célja szerinti felhasználásához, vagy a törvény szerinti bármely célú felhasználásához, illetve kizárólag kutatási célú felhasználásához járul hozzá. A mintaadó rendelkezhet arról, hogy a genetikai minta, illetve adat személyazonosító adatokkal együttesen tárolható, kódolt vagy pszeudonimizált, illetve anonimizált formában történő tárolásához járul-e hozzá.

A Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének professzora Falus András biológus szerint fontos tisztában lennünk a genetikai adataink fontosságával és értékével. Nem látja túl sok értelmét a származási teszteknek, ugyanis a területileg vagy vallási okokból elzárt közösségek tagjain kívül mindannyian hihetetlenül sokfélék vagyunk.

„Mit tesz hozzá az életemhez, ha megtudom, hány százalékban vagyok kelet-európai, olasz, ír vagy kelet-ázsiai? Ami fontos tudás a családról, rólunk, és amit szerintem tovább kell adnom a gyerekeimnek és az unokáimnak, az nem ezekből a vizsgálatokból fog kiderülni, hanem sokkal inkább a családi hagyományokból és legendáriumokból.”

Bár a DNS tesztet készítő cégek igyekeznek meggyőzni az ügyfeleiket arról, hogy a DNS-adatokat és személyes információkat többrétegű titkosítással védik, ebben soha nem bízhatunk eléggé. Pár éve az egyik DNS-tesztekkel foglalkozó vállalat engedélyezte az FBI-nak, hogy a hozzájuk feltöltött adatok között kutasson.

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy mennyire féltjük a személyes adatainkat például a közösségi médiában, a DNS-ünkről mégis kevesen gondolkodnak igazán felelősen. Az bizonyos, hogy DNS-ünk legalább annyi információt elárul rólunk, mint a Facebook vagy a Google.

A gyilkos, akit a családfakutatók által feltöltött adatok alapján kaptak el

Golden State Killer egy sorozatgyilkos és betörő volt, aki legalább 13 gyilkosságot, több mint 50 nemi erőszakot, valamint legalább 100 betörést követett el Kaliforniában 1974 és 1986 között.

Lebukása annak köszönhető, hogy hatalmas divatja van a családfakutatásnak és egyre olcsóbbak lettek a hobbicélból csináltatott genetikai tesztek. A bűncselekményei elkövetésekor még rendőrként dolgozó tettes azon bukott le, hogy emberek milliói engedélyezik saját genetikai adataik online kutatását, általában családkutatási céllal, és ehhez az adatbázishoz az FBI is hozzáférhet.

A Golden State Killer által elkövetett bűncselekményekkel sok embert megvádoltak az évtizedekig tartó nyomozás során. Őket később fel is mentették, általában a DNS-bizonyítékok, vagy alibi, vagy más nyomozati módszerek segítségével. 2001-ben egy DNS-tesztelés azt mutatta, hogy a Keleti Rabló néven elhíresült bűnöző, valamint az Eredeti Éjszakai Stalker nevű bűnelkövető ugyanaz a személy. Erre egy kaliforniai DNS-adatbázisban talált minta alapján jöttek rá, amely az összes, Kaliforniában vádolt és elítélt bűnöző DNS-ét tartalmazza.

Az FBI 2016. június 15-én tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az időközben Golden State Killer-nek keresztelt bűnözőért 50 000 dollár jutalmat fizetnek. 2018. április 24-én letartóztatták az amerikai haditengerészet 72 éves veteránját, Joseph James DeAngelo volt rendőrt, akit nyolc gyilkossággal vádolták a DNS-bizonyítékok alapján. A 2017 előtti, kaliforniai nemi erőszakkal kapcsolatos bűncselekmények elévülési ideje miatt DeAngelót nem lehetett vádolni az 1970-es években elkövetett nemi erőszakért, ám 2018 augusztusában tizenhárom emberrablást még rá tudtak bizonyítani.

 

Ez a történet egy pozitív példája annak, hogy mire is lehet használni a humán DNS mintákat.

Akik hajlamosabbak hinni az esetleges összeesküvésekben, azoknak nem kerülte el a figyelmét, hogy tavaly a 23andMe együttműködési megállapodást kötött a világ egyik legnagyobb gyógyszergyárával, amiben a genetikai kutatócég adatok tömegét bocsátotta a gyógyszergyár részére, miközben arra hivatkozott, hogy az ügyfelek közel nyolcvan százaléka hozzájárult a beazonosíthatatlan adatainak kutatási célú felhasználásához. Hogy valóban tisztában vannak-e a családfa kutatók azzal, hogy mire használják az adataikat, és hogy mennyire beazonosíthatatlanok az adatok, csak tippelni lehet.

FamilyTreeDNA nevű oldal az adatfeltöltők engedélye nélkül tette lehetővé az FBI-nak, hogy az adatbázisukban kutasson, amikor pedig a botrány kipattant, utólag kértek elnézést, és tájékoztatták az ügyfeleket arról, hogy hol lehet engedélyezni, vagy tiltani a hatóságok kutakodást.

Forrás: Family Tree DNA

Már késő

Már hiába szeretnénk, hogy senki ne találjon ránk a DNS-ünk alapján, ugyanis ahhoz, hogy genetikailag beazonosíthatóak legyünk, nem szükséges a saját DNS-ünk. A teljes népesség genetikai feltérképezéséhez elegendő ugyanis, ha minden 50. embernek ismerik a DNS-ét. Úgy tűnik, hogy a világ fejlettebb részén ez már most is megvalósult, és ahogy egyre többen kérik a saját DNS-ük adatbázisokban való tárolását egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy az egész világ beazonosítható legyen. Egy bűnelkövetőt például könnyen elkaphatnak, ha a harmad-unokatestvére adatai fent vannak egy publikus adatbázisban. Egy átlagos európainak akár 200 harmad-unokatestvére is lehet, akik nem tudnak egymás létezéséről, de akár a tíz százalékuk már feltöltötte az adatait valamelyik adatbázisba.

Természetesen jó dolgok is történnek szép számmal

A most 70 éves Connie Moultroup-ot, miután egyedülálló édesanyjának a kórházban azt hazudták, hogy meghalt, nevelőszülők fogadták örökbe. Sajnos a nevelőanyja hamar meghalt, és onnantól kezdve az élete pokollá változott. Még felnőttként is arról álmodozott, hogy egyszer találkozhat a valódi, szerető édesanyjával. Karácsonyra egy DNS-tesztet kapott a lányától, amit fel is töltött az Ancestry.com-ra. Kiderült, hogy 1600 vérszerinti rokona van, és közülük fel is vette a kapcsolatot az egyik unokatestvérével. Megtudta, hogy az édesanyja 88 éves és csodával határos módon még mindig egészséges. Miután találkoztak, Connie elhatározta, hogy megismerkedik az édesapja családjával is, ahol két féltestvére is van.

„Nem mindenkinek végződik ilyen jól a szülei felkutatása mint nekem, de ajánlom, hogy tegyen egy próbát, mert senki nem tudhatja előre, hogy mi fog történni – mondja Connie Moultroup.”

Érdemes családfát kutatni!

Exit mobile version