A fiatal nő, akinek nevét nem hozta nyilvánosságra a Humans of New York, hosszú posztjában imádott nővérénél, a nővére betegségéről majd a bakancslistájáról. Végül szóba került a nővér elválaszthatatlan, négylábú barátja Jet, akinek komoly szerep jutott abban, hogy a poszt szerzője végül felül tudott kerekedni a nővére elvesztése felett érzett mindent elsöprő gyászon.
„18 hónap volt köztünk az ő javára, de Jenny rendszeresen ugratott azzal, hogy úgy érzi, kettőnk közül én vagyok az idősebb testvér, nem pedig fordítva” – kezdte megható bejegyzését a poszt névtelenséget élvező szerzője, majd azzal folytatta, mindig is ő volt a határozottabb. „Ez még inkább igaz lett miután diagnosztizálták.”
A poszt folytatásából kiderül, hogy a szerző az utolsó néhány évben úgy érezte, ő a felelős azért, hogy testvére boldog legyen. Bakancslistát készített neki, melyen igyekezett még a betegség elhatalmasodása előtt, pontról pontra végigmenni: „A lista az én ötletem volt, de az ő vágyaival töltöttük meg. Lovagolni akart, új sminket, frizurát és úszni a hawaii vízesésekben, ami szerencsére összejött. Thaiföldre is el szerettünk volna menni, de az utazásra sajnos már nem maradt időnk.”
Mint kiderült, Jenny örökbefogadott négylábúja, Jet is a bakancslistának köszönhetően lett. „A nővérem mindig is akart kutyát, de folyton halogatta a dolgot. Végül, mikor kiderült, hogy a kemoterápia nem hat, anyámmal eldöntöttük, hogy itt az idő. Jet először csak két próbanapra jött, de végül örökre maradt.”
Jet rövid idő alatt Jenny elválaszthatatlan kísérője lett: mikor Jenny már nem tudott mozogni, a kutya végig a lábánál feküdt. „Miután meghalt, Jetet be kellett zárnunk, hogy engedje elvinni a testét. Végig őrjöngött.” A könnyfakasztó bejegyzés végén kiderül, hogy nővére halála után végül a szerző vette magához Jetet. Ennek most már két éve.
„Elválaszthatatlanok lettünk. Talán túlságosan is. Esténként nem szeretek sokáig kimaradni, mert nem bírom elviselni a gondolatot, hogy Jet egyedül van otthon. Mindig érzi, ha szomorú vagyok; olyankor egy lépést sem tehetek nélküle. Azt hiszem Jenny halála után valahogy összekapcsolódtunk: mindketten feltétel nélkül, hűségesen szerettük őt, és mindketten elveszítettük. Mindketten elvesztettük az emberünket.”