A 2020-ra kialakult járványhelyzet miatt az egész nyarunk olyan volt, mint a magyar népmesék: mentünk is, meg nem is, jól is mulattunk, meg nem is. Felhőtlenek semmiképp nem voltak az elmúlt hónapok, fogalmazzunk úgy, hogy mi is, ahogy a legtöbben, még csak ismerkedünk az új maszkos, kézfertőtlenítős, visszafogott programozással.
Idén ősszel az Aquaticum Debrecen Termal és Wellness Hotelre esett a választásunk, főleg azért, mert meglepő módon én magam még soha nem jártam Debrecenben. Ahogy az utazás közeledett, bőven volt bennünk kétség, sőt, egyre több kérdés merült fel: hogyan fogunk tudni önfeledten szórakozni, vacsorázni, „wellnessezni”, egyszóval élvezni a hotel szolgáltatásait a koronavírus-járvány árnyékában? Főleg gyermekekkel együtt – itt egy szülőnek már nemcsak az aggodalommal kell megbirkóznia, hanem a felelősséggel is, valamint azzal a ténnyel is, hogy még kevésbé lesznek zökkenőmentesek az idegenben eltöltött napok. Végül úgy határoztunk: felállítunk bizonyos elváráslistát a szállodával szemben, és meglátjuk, milyen szintre jut el a biztonságérzetünk. Eljött a nap, elindultunk – megérkeztünk, és láss csodát: végre volt két napunk, amikor egyáltalán nem a Coviddal foglalkoztunk, sőt.
Fotó: Debreceni Aquaticum Hotel
Még nem tudtuk előre, egy wellnesshotelben hogyan fogunk a maszkviseléshez viszonyulni, ám az az első perctől kezdve egyértelmű volt: a szálloda vezetése komolyan veszi a helyzetet. Minden egyes dolgozó, legyen az a recepciós, a vacsorai kiszolgáló személyzet vagy a gondnok, szabályosan, az orrát is elfedve maszkot viselt. Nem csaltak és nem sugallták azt, hogy félvállról vennék a járvány komolyságát. Az étkezések körül olyan szabályt léptettek életbe, hogy a svédasztalos elrendezés ellenére a személyzet tálalta tányérra az ételt helyettünk, hogy a lehető legkevesebb tárgyhoz kelljen hozzáérnünk. A szórakoztató részlegen, ahova a gyerekekkel többször is visszajártunk, a hölgy maszkban vigyázta a kicsik játékát. Az esti gyerekdiszkóban, ahová tényleg csak véletlenül vetődtünk el, ám nagyon jól mulattunk, arcukat elfedve mutatták a táncmozdulatokat az animátorok, ami – valljuk be, nem lehet könnyű. Mégis azt láttuk: a hotel személyzete mindent megtesz egyrészt a biztonságunkért, másrészt a felhőtlen szórakozásért.
Fotó: Debreceni Aquaticum Hotel
És hogy ne csak a koronavírusról legyen szó, hanem egyéb ijesztő dolgokról is, amiért egy szülő képes egy egész hétvégén át tépni az idegeit: az élményfürdő részleg. Ahol egy gyermek elcsúszhat, elveszhet, megütheti magát a csúszdán, alámerül a hullámmedencében, a szülőnek pedig egyetlen percre sem lankadhat a figyelme. Sok helyen jártam a gyermekeimmel, akik valódi vízimádók, de még soha nem láttunk ennyi medence-felügyelőt, mint itt, az Aquaticumban. Lényegében minden egyes medencénél, csúszdánál vagy vízi játéknál állt valaki, aki nem a telefonját nyomkodta, hanem a vizet figyelte. Sőt visszafordították azokat, akik a kiírás ellenére nagyobb csúszdán akartak lecsúszni, mint ami nekik való, és amint a gyerekeimet egyedül hagytam pár percre – ők már elég nagyok ehhez –, azonnal közelebb állt valaki, hogy vigyázzon rájuk.
A szállodában a kupoláig érő, egzotikus növényekkel befuttatott élményfürdőn kívül még annyi szórakozási lehetőség volt, hogy egy hétvége édeskevés hozzá, sok helyre el sem jutottunk, nem hogy visszatérhettünk volna, ha tetszett. A közösségi terek, a többi termál medence, a külső játszótér teljesen kimaradt – nem volt rá idő, pedig láttuk a teraszról. Az egyik fő kedvenc a gyerekjátszó volt – oda viszont többször is benéztünk. A kisebbeknek való játszórész mellett a nagyobbak örömére Xbox és PlayStation is várt bennünket, de a többi játék: a pingpong, az interaktív négyjátékos táblagép vagy a csocsó olyan klassz volt, hogy a gyerekeim rá se hederítettek a kütyükre. Nehéz is lett volna, mert egy csomó apuka játszott rajtuk.
Fotó: Debreceni Aquaticum Hotel
Összességében elmondható: attól, hogy meg kell tanulunk együtt élni egy nehézséggel, még élhetünk boldogan, szerezhetünk élményeket és közben vigyázhatunk egymásra is.
Szponzorált tartalom
