Szerető vs. járvány: „A nulla kontaktus ráébresztett, hogy nem folytathatom a kapcsolatot”

Egy szerető mesélte el, hogyan segített neki a járvány abban, hogy ne legyen többé magányos második nő, akit talonban tart egy férfi.

Olga

2020. December 07.

Hogyan vigasztalsz meg egy szeretőt, aki a nős pasija után sír? A dilemma valós és nehéz, amikor az egyik legjobb barátnőd kerül bele a szeretői szerepbe. Ilyenkor lehet, hogy egy kicsit sem értesz egyet azzal, hogy egy házas férfivel jár össze, mégsem tudsz igazán ítélkezni felette, hiszen látod és érted a másik, szeretői oldalt is. Kicsit tudathasadásos állapot, amikor a barátnőd zokog a telefonban, hogy vége lesz a szeretői kapcsolatának a járvány miatt, mert egyik szemed vele együtt sír, hiszen fáj a szíve, a másik viszont örül, hogy egy reménytelen helyzetből talán kiszabadul, és keres magának egy szabad pasit, akivel nem csupa bujkálás és magányos hétvégék, hanem teljes párkapcsolat várhat rá.

A szeretőket mindenki utálja, pedig nekik sem könnyű

Nagyon könnyen utálják az emberek a szeretőket, főgonoszként gondolnak rájuk, akik széttiporják pusztán rosszindulatból a békés, boldog családokat. Pedig ha kicsit belegondolunk, netán beszélgetünk egy szeretővel (pláne, ha a barátnőnkről derül ki ez), akkor mindjárt más lesz a helyzet: a főgonosz helyett megláthatjuk azt a nőt, aki ugyanúgy szerelemre vágyik, mint bárki más. A legritkább esetben történik ugyanis az, hogy egy nő eldöntené fiatalkorában, hogy neki nem kell rendes kapcsolat, szerető akar lenni, egyedül akarja tölteni az összes ünnepet és csak lopott órákat akar magának a férfival, akit szeret. Valójában ez még egy hollywoodi filmben is elég rossz forgatókönyv lenne, nemhogy az életben.

A szerető általában nem szándékosan válik szeretővé. Ez csak úgy megtörténik. A barátnőm – hívjuk Évának – egyáltalán nem azért kezdett el beszélgetni a kollégájával, mert direkt le akart volna rombolni egy családot. Sőt, sokáig távolságot tartott a férfitől – nevezzük Ádámnak –, mert érezte, hogy tetszenek egymásnak, de tudta, hogy otthon várja a felesége. Több hónapig ellenállt a kísértésnek, ahol lehetett, elkerülte, nem akkor ment kávézni a munkahelyen a konyhába, amikor Ádám is ott volt épp és véletlenül sem ült mellé az értekezleteken. A közös munkát azonban nem lehetett elodázni, a pár összemelegedett és végül testi-lelki kapcsolatba keveredtek egymással. Éva nem látta önmagát gonosz szeretőként, aki két lábbal tipor a házasság szentségén, az ő fejében Ádámmal igazi szerelem kezdődött az első csókkal.

„Azt mondta, válófélben vannak”

Már három éve annak, hogy Éva összejött Ádámmal és a szeretője volt azóta is. Hogyan lehet kibírni ennyi időt második nőként, főleg úgy, hogy alapvetően Éva egy romantikus lélek és mindig is vágyott a nagy a szerelemre, csodás esküvőre, négy gyerekre? Úgy, hogy Ádám az elejétől kezdve azzal hitegette, hogy el fog válni és együtt lesznek majd boldogan, holtomiglan, holtodiglan.

A járvány miatti bezártság és elkülönültség ébresztette fel a szeretői szerepből Évát (Kép: Getty Images)

A lopott óráknak azonban egy ideje már befellegzett a járvány miatt, ahogy Éva meséli, március óta alig látta Ádámot, ez pedig nyomot hagyott a kapcsolatukon: „A járvány tönkretette a kapcsolatomat. Amit persze túlzás kapcsolatnak hívni, hiszen nagyjából kéthetente tudtunk igazán együtt lenni. A munkahelyen volt alkalmunk néha titokban egy csókot váltani vagy együtt ebédelni, de ott is vigyázni kellett mindig a látszatra, hogy ne kerüljünk hírbe egymással, nehogy visszajusson bármi a felesége fülébe. De most a munkahely is otthon van már tavasz óta, és a programok is megszűntek, amikre hivatkozva el tudott szabadulni otthonról pár órára. Az a furcsa, hogy mintha most ébrednék egy rossz álomból.

Ádám egész idáig áldozatként szerepelt a fejemben, pedig valójában már három éve lebegtet és lavírozik két nő között.

Egész idáig hittem neki, amikor azt mondta, válófélben vannak a feleségével, és valahogy nem is akartam belegondolni, hogy hány kifogást hallottam már tőle az évek alatt, hogy miért halogatja a válást. Úgy tűnik, kellett ennyi idő ahhoz, hogy lássam, mit művel velem a valóságban.”

Kommunikáció nélkül megszűntek a hazugságok is

Éva rettenetesen szenvedett a helyzettől tavasszal, pedig hozzászokott már három év alatt, hogy általában egyedül kell megküzdenie az élet nehézségeivel. De a tavaszi kijárási korlátozások közben olyan magány lett rajta úrrá, amit mi, barátok is csak nehezen tudtunk enyhíteni: „A tavaszi korlátozások borzalmasan megviselték az idegrendszeremet. A mostanira már számítottam, de akkor a hirtelen jött bezártság, elszigeteltség nagyon rosszul érintett.

Nemcsak találkozni, de kommunikálni sem tudtam Ádámmal úgy, ahogy szoktunk, hiszen egyfolytában a felesége mellett volt egy lakásban összezárva, ez pedig még rátett pár lapáttal arra, mennyire egyedül éreztem magam hirtelen.

Más az, ha egyedül töltöd a karácsonyt és a születésnapodat, de van egy ígéreted a pasitól arra, hogy pár nap múlva bepótoltok mindent, és más ez a mostani helyzet, amikor fogalmatok sincs, mikor láthatjátok egymást vagy beszélhettek legközelebb.

Ez a teljes elszakadás, a nulla kontaktus ráébresztett, hogy nem folytathatom a kapcsolatot. Ahogy egyre többet beszélgettem a barátokkal és egyre távolodtam a szeretői szereptől a találkozók hiányában, úgy lett világos, hogy Ádám mellett csak magamat fosztom meg a normális jövő lehetőségétől.”

Nézzük a járvány jó oldalát

Több mint fél év kellett Évának ahhoz, hogy már ne sírógörccsel gondoljon Ádámra, és ne féljen attól a pillanattól, amikor majd a vészhelyzet és home office végén a munkahelyen óhatatlanul találkozni fognak. Bár szeptemberben lett volna alkalma titkos randira menni a férfivel, addigra már rábeszélte magát, hogy nélküle kezdjen új életet. Igaz, hogy muszáj olykor emailt váltaniuk vagy online meetingen találkozniuk, de kettesben már nem akar vele lenni, és igyekszik az elmúlt éveket tapasztalatként hasznosítani egy rendes, normális párkapcsolatra készülve.

A randizással még várnia kell, de a környezete, a barátai egy emberként lélegeztek fel, amikor Éva úgy döntött, Ádám nélkül folytatja, és a párkeresésre fogja fordítani azt a rengeteg energiát, amit a rejtőzködős, szeretős élethelyzetbe ölt eddig. Ha a járvány jó oldalát keressük, akkor máris itt van Éva példája, akinek ez a bezártság kellett ahhoz, hogy szakítson a szeretői szereppel és megnyíljon egy lehetőségekkel teli szerelmi élet felé.