Egy kutatásban 129, jelenleg étkezési rendellenességgel küzdő vagy abból épp gyógyuló személyt kérdeztek meg arról, hogy a járvány milyen hatással van rájuk. Úgy tűnik, hogy a mindennapi életben a lezárások, a korlátozások és a szociális távolságtartás miatt fellépő nehézségek káros hatással voltak a közérzetünkre, hiszen a résztvevők csaknem 87 százaléka számolt be arról, hogy tünetei súlyosbodtak a járvány következtében. A megkérdezettek különféle kapcsolódó negatívumokat is azonosítottak, amelyek hatással voltak rájuk, beleértve a fizikai aktivitás arányának változását, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátozását, az étellel való kapcsolatuk változását.
Hasonló tendenciát tapasztalt itthon Dr. Máttyus Anna, az Új Szent János Kórház Gyermek és Ifjúságpszichiátriai rehabilitációs osztályának osztályvezető főorvosa, gyermekpszichiáter, aki szerint már a tavaszi időszakban is rohamosan emelkedett az étkezési zavarral küzdő, anorexiás fiatalok száma, de ősszel ez még kifejezettebbé vált.
Nincs olyan nap, hogy intézményünkbe ne telefonálna egy kétségbeesett szülő segítségért, hasonló a helyzet az ország többi pszichiátriai intézményében is
– mondja az orvos.
Megszakított rutinok
A járvány jelentősen megváltoztatta a mindennapi rutint, szokásainkat, ez pedig különösen nagy problémát jelent az étkezési rendellenességekben szenvedők számára. A rutin ugyanis gyakran létfontosságú a gyógyuláshoz és a visszaesés megelőzéséhez. A világjárvány idején ennek felborulása vagy hiánya több időt biztosít arra, hogy az érintettek kritizálják megjelenésüket, rágódjanak testsúlyokon, testmozgási szokásaikon és az étkezésen. A változások, a bizonytalan élethelyzet miatt sokan az ellenőrzés, a kontroll hiányát is megélhetik – ez a tényező pedig fontos kapcsolatban áll az evészavar tüneteivel, hiszen sok beteg számára maga az étkezés is ennek az irányításnak a visszaszerzését jelenti.
„Az evészavarok kialakulásában több tényező együttállásának, biológiai, pszichológiai és társadalmi-kulturális tényezőknek egyaránt szerepük van. A karantén ideje alatt a kockázati tényezők felerősödtek – mondja Dr. Máttyus Anna. – A kamaszkor meghatározó identitáskeresése mellett, az evészavarra hajlamos fiatalok személyiségvonásainál, a személyiség vonások a rendkívül alacsony önbecsülés mellett mindig megtalálható a maximalizmus, az érzelmek kifejezésének a zavara és a szegényesebb kortárskapcsolatok. A tökéletesség utáni vágyukat a tanulásban és a sportban próbálják megélni.
Most, hogy a lehetőségek beszűkültek, a saját testük és étkezésük feletti kontroll lesz az önkifejezésük módja.
Dr. Máttyus Anna, az Új Szent János Kórház Gyermek és Ifjúságpszichiátriai rehabilitációs osztályának osztályvezető főorvosa
Egyre »egészségesebben« próbálnak enni, csökkentve az étkezések számát, az elfogyasztott táplálék mennyiségét, a CH-ok, zsírok fogyasztása teljesen elfogadhatatlanná válik számukra. Súlyuk rohamosan csökken, melyet örömmel fogadnak, mivel a vágyott, maguk számára egyedül elfogadható soványság a jutalmuk. Ekkorra már képtelenek megfelelően gondolkodni az evésükkel kapcsolatban. Súlyuk növekedése undorító, bűnös dolog lenne, elfogadhatatlan számukra. Testképzavar alakul ki, legtöbbször betegségtudat nélkül.”
Azok, akik eddig mindent megtettek azért, hogy elrejtsék ezt a problémát mások, a szüleik, családtagjaik elől, lehet, hogy most hatalmas nyomást élnek meg otthon az elvárás miatt, hogy többet egyenek, hiszen sok időt töltenek el együtt. Így még inkább úgy érezhetik, hogy elvesztették az étrendjük felett az irányítást, vagyis a család sem minden esetben jelent védőhálót a fiataloknak. „Többször lehet hallani arról, hogy a karantén lehetőség arra, hogy a családtagok, akiknek a napi kötelezettségek miatt alig volt idejük egymásra, most végre többet együtt tudnak lenni. Ez részben igaz azokban a családokban, ahol jól működőek a kölcsönös kapcsolatok, szeretetben élnek a családtagok. Azonban a munkahelyek elvesztése, a félelem a betegségtől, a bizonytalanság, hogy mikor lesz vége, minden embert megvisel. A családokban, amelyekben a tagok nehezen tudtak alkalmazkodni egymáshoz, a helyzet tovább romlott” – világítja meg a szakember.
Mi az anorexia, és kik esetében a leggyakoribb?
Az anorexia nervosa alaptünete a testképzavar: az extrém soványság ellenére a beteg még mindig túlsúlyosnak látja magát. „Jellegzetes a serdülőkori, 15-17 év közötti indulás, de az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozunk igen korai, 11-12 éves gyerekekkel. Egyre nő az anorexiás fiúk száma. Köztudott, hogy bizonyos sportoknál, mint a klasszikus balett, RSG, szinkronúszás stb., ahol a testnek és az alacsony súlynak kiemelt a szerepe, gyakoribb az evészavar. Sokszor akkor indul a betegség, amikor valami miatt kénytelenek abbahagyni a sportot, vagy csalódás éri őket, megjegyzést kapnak az alakjukra, súlyukra a társaiktól, edzőtől. Pár éve bevezették az iskolákban, tornaórákon a kompetenciamérést, melynek része, hogy tornatanárok mondják meg, hogy a fiataloknak mennyi a testzsírszázaléka. Egyre többször találkozunk olyan fiatallal, aki a mérés utána kezdte el a drasztikus fogyókúrát” – mondja a gyermekpszichiáter.
Most sem becsülhető le a média hatása
Dr. Máttyus Anna azt mondja, a nemzetközi és a hazai kutatások, tanulmányok egyértelműen rámutatnak arra, hogy az evészavarok kialakulásában és fenntartásában nagy szerepe van a média által sugárzott képnek, a divat- és diétairányzatoknak, az internetes közösségi oldalaknak. „Komoly piaci érdekek húzódhatnak a háttérben. A hamis illúziók, kicserélhető és lecserélhető boldogságeszmények között egyre kevésbé tudnak a fiatalok eligazodni. Az értékesség mérője elsősorban a teljesítmény és a külső lett. Ez az oka annak, hogy napjainkban, a pandémiától függetlenül is, nagymértékben nő az evészavarral élő fiatalok száma” – hangsúlyozza.
Azonban a betegék helyzetét most csak súlyosbítja, hogy az étkezési magatartásunk és a testmozgás a közösségi médiában dominánsabb témává vált a járvány kirobbanása óta. A súlygyarapodásról és mértéktelen evésről szóló mémek, cikkek is félelmet kelthetnek azokban, akik valóban étkezési rendellenességben szenvednek. Vagyis bár az étrend és a testmozgás fontosságát hangsúlyozó pozitív üzenetek sokak számára valóban hasznosak lehetnek, érdemes tudomásul venni, hogy a kiszolgáltatott csoportokra negatív hatást tehetnek.
Rohamosan emelkedik az anorexiás fiatalok száma a pandémia alatt (Képünk illusztráció – Fotó: Getty Images)
A legfontosabb kérdés ebben a helyzetben az: Hogyan vehetjük észre szülőként, hogy tényleg baj van? A gyermekpszichiáter szerint figyelemfelkeltő, ha a fiatal evésmagatartása drasztikusan megváltozik, étkezéseket hagy ki, egyre kevésbé fogyaszt szénhidrátot és zsírt, vagy azt mondja, hogy ő nem éhes, nincs étvágya, miközben folyamatosan fogy még akkor is, amikor súlya kevesebb, mint a korának megfelelő. „Azt tapasztaljuk, hogy a szülők, de egyéb területen dolgozók, akár orvosok is, csak későn, sokszor évekkel a betegség kezdete után veszik észre, hogy baj van – mondja a szakember, és hozzáteszi: – Az érintett családokban a szülői kontroll, túlóvó, túl megengedő nevelés, szülők közötti diszharmónia, határok kérdése minden esetben megjelenik. A kontroll intenzitása és tartalma nem alkalmazkodik a fejlődő gyermek igényeihez. Ezért is az egyik legfontosabb segítség a családterápia. Ha egy fiatalnak rövid időn belül jelentősen esik a súlya, evésmagatartása drasztikusan megváltozik, mindenképp látnia kell családorvosának, aki a megfelelő szakemberhez irányítja. Sajnos az evészavarok többnyire sokáig fennálló, lassan gyógyuló állapotok, a megsegítéshez sok szakember összehangolt munkájára van szükség.”
Nem szabad lebecsülnünk tehát a járvány hosszú távú hatásait az evészavarral küzdő fiataloknál sem, hiszen a következmények súlyosak lehetnek. A szakember szerint épp ezért a megfelelő szaksegítség felkeresése mellett a pandémia alatt is nagyon fontos az emberi kapcsolatok fenntartása, annak megélése a fiatalok számára, hogy ők fontosak, és nem csak akkor, ha jól teljesítenek.
