Drága anyukám!
Túl korán mentél el, nem voltam felkészülve rá, hogy el kell engedjelek ennyire fiatalon. Az egyik legfájóbb pont, hogy nem lehetsz itt velem az esküvőmön és nem ismerheted meg a leendő unokáidat. Senkinek sem kívánom ezt a fájdalmat, hogy életem legboldogabb napján a legmélyebb gyásszal is meg kell küzdenem, amikor nem állsz ott mellettem az „igen” közben.
Az esküvőm fontos volt számodra, együtt tervezgettük kislánykoromtól kezdve, milyen ruhám és főleg milyen tortám lesz. A legjobb barátnőm voltál, amiért örökre hálás leszek neked, és benne voltál mindig, ha arról volt szó, hogy tervezgetni kell az esküvőt, holott még sehol sem volt a láthatáron egyetlen férjjelölt sem. És ma itt állok, próbálom nem lesírni a sminkemet, ahogy összeszorul a szívem, hogy nem oszthatom meg veled a valóra vált, közös álmunkat.
Egyszerre boldogság és gyász az esküvőn (Kép: Unsplash)
Áldott volt az a rövid idő, amit együtt tölthettem veled. Te tanítottad meg, hogy mit jelent feleségnek és anyának lenni, fantasztikus példa voltál előttem születésemtől kezdve. Miattad tudom azt, hogy jó anyja leszek a gyerekeimnek, akik még meg sem születtek. Mindent ugyanúgy fogok csinálni, mint te, az esküvőm napján megrohannak az emlékek, hogy mennyire gyengéd, kedves szavú édesanya voltál, pont olyan, amilyet mindenki kívánna saját magának.
A te érdemed, hogy önbizalommal teli nő lett belőlem, és hogy olyan férfit találtam magam mellé, aki abszolút egyenrangú partner az élet minden területén.
Neked köszönhetem, hogy úgy látom a világot, mint lehetőségek tárházát, nem pedig veszélyes helynek, ahol könnyű áldozattá válni. Az a szilárd alap, amit tőled kaptam, segít az utamon, mindig a jó irányba vezet és megkönnyíti a döntéseket, legyen szó munkáról, szerelemről vagy barátságról. Mindez neked köszönhető, tőled kaptam, végtelenül hálás vagyok érte.
Drága anyu, te voltál a legerősebb ember, akit ismertem, az tenne most a legboldogabbá, ha az esküvőmön utoljára megölelhetnélek és táncolhatnék veled a lagziban. Mindig úgy terveztem, hogy együtt zokogunk majd a szertartás után, és megígérjük egymásnak, hogy sosem eresztjük el a másik kezét. Arról álmodoztam, hogy amikor gyerekeim születnek majd, ott leszel mellettem és imádattal veszed körül az unokáidat. Bár ez már lehetetlen, de lélekben örökké itt leszel velünk, minden nap gondolunk rád, a tőled tanultak vezetik lépteinket, része vagy az életünknek, még akkor is, ha nem lehetünk fizikailag együtt ma, életem legszebb napján, az esküvőmön.
