Rubint Réka reagált a durva sértésekre

Április 23-én lerabolta az internetet Rubint Réka fotósorozata, mellyel 50 éves férjének, Schobert Norbinak kedveskedett. Hogy az Instagram engedékeny az öltöztetett erotikával szemben, arra éppen aktuális példa, hogy a fotók máig kint vannak, úgyhogy mielőtt belevágunk, be is ékeljük ide, hogy miről van szó:

A posztot a fél magyar sajtó átvette, a cikkek alatti kommentszekciókban Rubint annak rendje és módja szerint kapott hideget-meleget, többen megjegyezték, hogy a francnak teszi ki így magát a netre, meg hogy mit gondolnak erről a gyerekei, meg hogy ennyi idősen (Rubint 43 lesz nyáron) nem kéne már magát mutogatnia, és egyébként sem lehet nagy élmény a gyerekének lenni. Kíváncsiak voltunk, hogy ő maga mit gondol erről, illetve megkérdeztünk egy párterapeutát és egy gyerekpszichológust arról, miként vélekednek az említett ajándékról és a házaspár előretolt életéről.

Réka

Vannak fontos dolgok egy házasságban: Rubint Réka és Schobert Norbi például mindig is fontosnak tartották, hogy az anya- és az apaszerep mellett megmaradjanak feleségnek és férjnek is. „Irtó fontos ez, hogy egy párkapcsolatban a nő megmaradjon nőnek, a férfi pedig férfinak – kezdi az nlc-nek Rubint Réka. – A gyerekeink születésekor is ügyeltünk arra, hogy néha kettesben tudjunk maradni Norbival. Sokszor csak néhány óráról volt szó, ami persze nem a világvége, de legalább könnyen fel lehet készülni rá. A mai napig eljárunk randizni, sőt, előfordul, hogy pár napot kiveszünk és elutazunk. Lehet, hogy sokaknak ez furcsán hangzik, de mi 20 év után is imádunk kettesben lenni: 10-12 órát aludni, sétálni, biciklizni, nosztalgiázni, órákon át összebújva beszélgetni, nagyokat nevetni, közösen főzni. Sajnos egyre kevesebben vannak, akik sokévnyi házasság után is ennyire szeretik a másik társaságát.” Réka szerint a recept könnyű, a lényege pusztán annyi, hogy őrizni kell a kapcsolat elején fellobbanó tüzet. „Eljön majd az idő, amikor a gyerekek felnőnek és kirepülnek otthonról, és mi ott maradunk kettesben. Számtalan esetben előfordul, hogy egy házasságban úgy élnek egymás mellett a házastársak, hogy egy idő után megfeledkeznek nemhogy a másikról, de még önmagukról is. A gyerek már a saját kis életét éli, és akkor üt be a felismerés, hogy: ki ez az »idegen«, akivel együtt élek?!” Rubint úgy véli, ha egy férfi és egy nő csak az apa- és az anyaszerepet viszi a gyerekek felnőtt koráig, és nem figyelnek oda egymásra, akkor minden könnyen megtörténhet. „Sokan magányosak lesznek, veszekednek, a veszekedések idővel megmérgezik a kapcsolatot, és válás lehet a vége. Soha nem szeretném úgy érezni, hogy a házasságunkat csak a gyerekeink tartják össze. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, rengeteg melót kell beletenni, de meg lehet őrizni a lángot. Amikor Lara született, kisminkelve, frissen mosott hajjal, csinosan felöltözve, bébihordóval a kezemben vártam Norbit a kórház folyosóján, hogy hazavigyen. Akkor is szerettem volna tetszeni neki, és ez a mai napig így van.” Réka szerint a a párkapcsolatok nagy része ott megy félre, hogy a gyerekek rabjává válik az szülő, emiatt pedig elfelejtik, hogy nemcsak anya és apa létezik, hanem a nő és a férfi is. Mindehhez azért hozzáteszi, hogy nyilvánvaló és természetes, hogy a gyerekek a legfontosabbak, de nekik az érzelmi biztonság, a szülők kölcsönös szeretete, összetartása adja a legnagyobb biztonságot. „Ha látják, hogy az anya és az apa, és egyszerre a nő és férfi egysége is stabil, akkor biztonságban érzik magukat. Szerintem egy gyerek nevelésében hatalmas szerepe van annak, hogy milyen példával járunk előtte. Jó esetben ezt fogja követni és másolni, hiszen a szülői minta folyton előtte van, és szinte beleég a retinájába.”

Réka természetesen arról is beszélt, hogy mennyi kritika éri őket azért, mert a magánéletüket és az egymás iránti rajongásukat kipakolják a netre. „Már nem érdekelnek a negatív kommentek, lepereg rólam, hiszen nem a külvilágnak akarom bizonygatni, hogy boldog vagyok, csupán megosztom az életem egy nagyon kis darabját azokkal, akik követik az oldalaimat – summázza. – És igen, létezik ilyen, hogy húsz év után is szerelemmel szeret a férjem, és én is őt. Szeretem meglepni, amit mi sem bizonyít jobban, mint az ötvenedik születésnapja. Egy évig szerveztem, szerettem volna, hogy tökéletes legyen minden. Úgy éreztem magam, mint egy lelkes, szerelmes kislány. Norbi 20 évvel ezelőtt tíz nap után kérte meg a kezem, rá egy évre már a felesége voltam. Azóta minden reggel ágyba hozza a kávémat, és olyan szeretettel készíti, ami az egész napomat beragyogja. Egyáltalán nem érdekel, hogy ez kinek tetszik és kinek nem! Büszke vagyok arra, ami köztünk van, hát megosztom. Ugyanúgy, ahogy azt nagyon sokan teszik. Az életemet átszövi a szeretet, a szerelem, a sport, a család. Ezektől teljes az életem. Akik kételkednek a boldogságunkban, azoknak mindig azt üzenem, hogy húsz éven keresztül semmit nem lehet megjátszani. Ilyet csak az feltételez, aki talán még soha nem élt párkapcsolatban.” 

Réka azt mondja, számára Victoria Beckham az etalon, akinek a férje a világ egyik legjobb pasija, mégis sikerült ennyi éven át egyben tartania a családot, még ha nyilvánvaló hűtlenségek is megestek. „Látszik, hogy mindig kiálltak egymás mellett és egymásért, ahogy mi is tesszük már két évtizede” – teszi hozzá, és megjegyzi, hogy Norbival ahogy nő az éveik száma, úgy mélyül el a kapcsolatuk, és kijelenti, hogy a sok irigy, kételkedő ember megerősíti őket abban, hogy valamit jól csinálnak. Réka szavaiból kiderült az is, hogy az ominózus fotósorozatból az első nyers képeket elküldte Larának, aki „teljesen el volt ájulva tőle”. ,,Azt mondta, tisztára olyan, mintha egy filmforgatáson készültek volna a felvételek.” Réka azt mondja, nem ez az első ilyen sorozat, korábban is készültek róla hasonló albumok, de nem osztotta meg őket. „Tudom, hogy tíz év múlva mosolyogva nézegetem majd őket, éppen úgy, ahogy a tíz-tizenöt éve készült fotókat is. A gyerekeink is szeretik ezeket a sorozatokat, és a régebbiekre mindig rácsodálkoznak, hogy mennyit változtam az idő elteltével. Az edzések alatt sportruhában vagyok, az utóbbi időben a karantén miatt egyébként is többet hordtam melegítőt, így jó volt ebből kiszakadni és egy kicsit más stílusban is kipróbálni magamat. Arra biztatnám a nőtársaimat, hogy ha van lehetőségük, évente, de legalább kétévente készíttessenek pár képet magukról, mert higgyék el, jó lesz évek múltán visszanézni. A férjnek szuper ajándék, nekik pedig jó emlék.”

Réka még annyit hozzátesz, hogy másokhoz képest szerinte ők egész szerényen adják ki magunkat a közösségi médiában, és üzeni, hogy nehogy azt higgyék, hogy mindent látnak belőlük. Hiszi, hogy a gyerekek számára az a meghatározó, hogy otthon, a négy fal között mit látnak, hiszen azt a példát viszik tovább. „Norbival úgy élünk, hogy Lara, Norbika és Zalán büszke legyen ránk akkor is, ha felnőnek. Aki közvetlen közelről ismer minket, a barátaink, a családunk és akikkel táborozni járunk, azok pontosan tudják, hogy milyen az életünk és hogy a család mindennél fontosabb számunkra.”

„Lazábbak a határok a magánélet és a nyilvánosság között”

Bogár Zsuzsa pszichológus, családterapeuta szerint a hétköznapi intimitás nagyon fontos a párkapcsolat szempontjából, és ez nem olyan valami, amit el kell rejteni a gyerekek elől, sőt. „Ha egy pár napközben soha nem ér egymáshoz, nem öleti meg egymást, akkor nehéz elképzelni, hogy este az ágyban a szexuális intimitás örömét megélik egymással. Az inkább egy biológiai kielégülés, és nem az érzelmek és a lelkek találkozása. Az érintés minden kapcsolatban fontos: akkor is, ha van gyerek, és akkor is, ha nem. Nemcsak hogy nem szabad elrejteni a hétköznapi intimitás pillanatait előlük, hanem fel kell azokat vállalni” – teszi hozzá a szakértő. Persze lehet, hogy néha a gyermek a szülők közé furakodik, ha megfogják egymást kezét vagy megölelik egymást, de ilyenkor lehet neki jelezni, hogy apa és anya most egymás kezét (is) szeretné fogni. „Lehet, hogy abban a pillanatban ez rosszul esik majd neki, de hosszú távon azt fogja megélni, hogy a családjuk egy stabil párkapcsolaton alapszik, ugyanis a családi légkört a párkapcsolat légköre határozza meg. És ha megvan ez az erős intimitás és érzelmi stabilitás kapcsolódás a szülők között, az a gyerekek jólétére is kihat.”

Persze hogy kinél milyen formában van jelen az intimitás, hol vannak a határok, az nagyon változó, például van, aki szeret az utcán csókolózni, és van, aki nem. Ezeket a mintákat pedig tovább is lehet adni. „Ha a gyereknek kicsi korától természetes, és a szülők nem zavartatják magukat a jelzésértékű intimitások miatt, akkor ebbe bele fog nőni. Persze el fog jönni az a kor, amikor a puszira is azt mondják hogy fúj, ez gusztustalan, de a szülőknek ettől nem szabad meghátrálni, mert akkor a gyerek átveszi az irányítást” – folytatja Bogár Zsuzsa. Hozzátette, szerinte vannak olyan intim ajándékok, amiket nem biztos, hogy a gyereknek vagy a kívülállóknak látni kell, de érthető, hogy akinek egyébként is belelátni az életébe, akiknél lazábbak a határok a magánélet és a nyilvánosság között, az bátrabban oszt meg ilyen dolgokat.

A kiskamaszkor az, amikor a gyerekek többségében tudatosul, hogy a szülei bizony élnek szexuális életet. „Amellett, hogy fontos, hogy lássák a szülők közötti kapcsot, az anya és apa szerep mellett ők kevésbé látják bennük a férfit és a nőt. Eljön az a pont, amikor a szexualitásról is lehet beszélni, bár én úgy látom, nincs meg ennek a kultúrája, inkább az internetre bízzák a dolgot, és mire mégis rászánják magukat, már késő, mert mondjuk a TikTokról már sokkal több mindent megtudott a gyerek.” Amikor a szülő azt érzékeli, hogy a gyereknek változik a reakciója a szülők közötti kapcsolódásra, akkor érdemes a gyerekkel beszélgetni ezekről a témákról. „Ha mondjuk egy puszi láttán elhúzza a száját, elfordul, zavarba jön, akkor azt jelzi, hogy (akár azért, mert már beszélt erről a barátaival vagy látott olyan tartalmat) valami megváltozott. Ez egy jó lehetőség arra, hogy beszélgessünk vele, természetesen nem kioktató hangnemben, hanem érdeklődően. Úgy, hogy érezze, kíváncsiak vagyunk az ő gondolataira.”

„A mintamutatásnál nincs erősebb”

Azt nyilván nem kell magyarázni senkinek, hogy attól, hogy valaki anya és apa lesz, attól még nem szűnik meg nőnek, illetve férfinak lenni. Rédei Zsuzsanna pedagógiai szakpszichológus szerint a gyerek szempontjából az a fontos, hogy mi az, amit a szülők ebből megmutatnak, milyen mintákat adnak át ezzel, és ez megegyezik-e azokkal a mintákkal, értékekkel, amiket át szeretnének adni. „Felmerülhet a kérdés, hogy teszem azt, ha én egy közösségi oldalon megosztok magamról akár intimnek is mondható fotókat, akkor valóban ezt szeretném közvetíteni a lányom vagy a fiam felé, hogy ez olyan dolog, amit tőle is el tudok fogadni. Beszélgethetünk a gyerekekkel nagyon sok fontos dologról, de a mintamutatásnál nincs erősebb. Ez a nap 24 órájában, észrevétlenül is jelen van.”

A szakértő szerint szülőként most nehezebb dolgunk van, mint az idősebb generációnak, hiszen a mai szülők nem úgy nőttek fel, és nem olyan világban szocializálódtak, amikor természetes volt, hogy anyáink, apáink fotókat és videókat töltenek fel a Facebookra vagy az Instagramra. „Óriási felelősséggel jár mindez, hiszen ez is mintamutatás, és következményei lesznek annak, amikor anyaként feltöltök képet – véli a szakember. – Nyilván jólesik, ha megdicsérnek, hogy milyen klasszul nézek ki, hogy milyen szexi vagyok, de szülőként hitelünket veszítjük, amikor rászólunk a lányunkra, ha ő is csücsörítős képet töltött fel. Sokszor úgy gondolom, hogy nem feltétlenül a gyerekek edukációjára lenne szükség, mert előfordul, hogy mi sem tudjuk helyén kezelni a digitális világot, és rácsodálkozunk arra, hogy a gyerekek belecsúsznak olyan helyzetekbe, amikor nem tudják megvédeni magukat. Felnőttként erre nyilván sokkal több eszközünk van: letiltunk valakit, miközben egy 12 éves gyermek örül, ha lesz egy újabb követője.”

Mindenki nyilván a saját szűrőjén keresztül látja a világot, de nem szabad elfelejteni, hogy abban sem vagyunk egyformák, hogy ki hogyan viszonyul a saját testéhez vagy a szexualitáshoz. Mielőtt ítélkeznénk, fontos figyelembe venni, hogy minden család más, és – ahogyan a fentebbi sorok is mutatják – hozott anyagból (is) dolgozunk. „Abban a családban, ahol mindez tabu, ott sokkal inkább félelemmel és szorongással tölti el a gyerekeket ez a téma. Ahol ez viszont a maga természetességével jelenik meg, például ha látják, hogy apu és anyu megpuszilja, megöleli, megsimogatja egymást, akkor a gyerekek számára is természetes lesz. Fontos kiemelni, hogy ez a fajta természetesség nem azt jelenti, hogy a gyerekek előtt történik bármiféle szexualitásba hajló intimitás – teszi hozzá Rédei Zsuzsa, aki szerint az utolsó pont, amikor a saját testünkhöz való viszonyról, az intimitásról vagy a szexualitásról lehet beszéli a gyerekekkel, az a serdülőkor. – Ekkor már sokkal nyíltabban, szinte felnőtt szinten lehet ezekről a témákról beszélni. De ha korábban ez nem nagyon volt téma, akkor tapasztalataim szerint sokkal nehezebben nyílnak meg a pubertás korú gyerekek.” És mit jelent a korábban? „Már egészen kis korban el kell ezzel tudatosan foglalkozni, hiszen már óvodáskorban, az ödipális korszakban el kezdik felfedezni a saját testüket. Ilyenkor már el kell kezdeni beszélgetni arról, hogy az ő teste a sajátja, és vannak olyan részek, amihez nem lehet másnak hozzáérni, és ezt ő dönti el. De ez az edukáció semmiképpen nem állhat abból, hogy bűntudatot és szégyenérzetet keltünk a gyermekben, egy-egy szülői reakció óriási gátakat tud beépíteni a gyermekbe. A következő fordulópont az, amikor ugyan nagyjából elsős, másodikos korban felteszik a gyerekek a kérdést, hogy születik a baba, ekkor már érdemes elmondani, hogy nem a gólya hozza, hanem ez egy szerelmes pár intimitásából születik.”

A családi és az együtt töltött idő fontosságáról: 

• Pozitív kicsengés: amatőr ornitológust és sakkrajongó családot is kinevelt a karantén
• Fodrásznak tanul az idős férj, mert nagyon szereti a feleségét