Serena Torres négy hónapot töltött kórházban a koronavírus okozta Covid-19 betegség miatt, ebből ráadásul két hónapot intenzív osztályon. Pár héttel ezelőtt olyan rossz egészségi állapotban volt, hogy nem volt biztos benne, hogy megéri még az anyák napját (az Egyesült Államokban idén május 9-én tartották az ünnepet).
Torrest tavaly októberben diagnosztizálták Coviddal, akkor volt hat hónapos terhes. Elmondása szerint nagyon megijedt, noha úgy vélte, hogy a betegség nem dönti le a lábáról, ugyanis előtte nem voltak egészségügyi problémái. A betegség miatt azonban hamar ágyba került, és október közepén már kórházban volt, lélegeztetőgépre kötve.
Orvosa, Dr. Dipak Chandy azt mondta a Good Morning Americának, hogy ő volt a legbetegebb a fertőzöttek között. „Október végére a tüdeje felmondta a szolgálatot, és a veséi sem működtek” – mondta a szakember. Ekkor az orvosok súlyos döntést hoztak: császármetszést hajtottak végre, és megszületett Alessandra. A kislány alig egy kilóval jött világra, így azonnal csecsemőintenzívre került. Letesztelték, és kiderült, hogy nem fertőződött meg a vírussal, viszont rengeteg ellenanyagot termelt a szervezete.
Serena egészségi állapota a császármetszés után tovább súlyosbodott, ezért mesterséges kómában tartották. A nővérek azt mesélték neki, hogy egyszer felébredt, és hogy úgy csinált a karjával, mintha egy csecsemőt ringatna. Mintha csak azt kérdezné: „Hol van a kicsikém?” Serena elmesélte, hogy a baba nevéről már akkor határoztak a férjével, amikor ő kórházba került. „Megbeszéltük, hogy ha úgy áll a dolog, hogy vagy a gyerek marad életben, vagy én, akkor természetesen a gyermek” – mondja.
Idővel azonban a csecsemő és az édesanya állapota is jobbra fordult, hat hét mesterséges kóma után Serenát felébresztették. A nővérek kiraktak a kórtermébe egy fotót a kislányról, a férje pedig készített egy fotóalbumot, hadd nézegesse. „Nagyon vártam, hogy személyesen találkozhassak a lányommal. Csak ezért a pillanatért küzdöttem.”
Serena február közepén találkozhatott először a lányával, ekkor vette a kislányt először a karjaiba. „Bőgtem – emlékszik vissza. – Sosem felejtem el azt a napot. Csak néztem rá, ő pedig fogta az ujjamat.” Serena folyamatos orvosi kezelés alatt áll, és még hónapokig fog is, míg vissza nem nyeri az erejét. De azt mondja, ahhoz képest, hogy azt hitte, meg sem éli az anyák napját, most ez számára a legfontosabb ünnep, sőt: állítja, hogy számára most minden nap anyák napja, és minden egyes nap ünnepnek számít, amit a lányával tölthet.
