Még nem voltunk túl az első ultrahangon, amikor a feleségemmel megegyeztünk: ha törik, ha szakad, a GYED utolsó időszakában otthon fogok maradni a gyerekünkkel pár hónapot. Arra azonban egyikünk sem volt felkészülve, hogy két évvel később a „ha törik, ha szakad” részt szó szerint kell majd érteni. 2020 novemberében jött el az én időm, és a fiammal otthon töltött első napom egyben a második hullám lezárásainak kezdete is volt.
Azt tudni kell Samuról, hogy nem az a kimondottan egy helyben fakockázós gyerek. Mire mi reggel megisszuk az első kávénkat, ő már rég megvadult rocksztár-állapotban van, a lakás pedig az ő szétdorbézolt hotelszobájává változik. És miközben mi sem vagyunk azok az otthonülős típusok, világos volt, hogy a következő időszakot főleg az 50 négyzetméteres, másfél szobás lakásunkban kell megoldanunk. SPOILER: sikerült.
Viszonylag gyorsan el kellett engedni a régi nagy álmokat: az első közös Állatkertezést, vagy a vonatozást a befagyott Balatonhoz. Helyette új célok lebegtek a szemem előtt. Elővettem például a háztartás egyik legrégebbi mesekönyvét, amit még én kaptam 6 évesen a nagymámtól, és megpróbáltam minden elalvás előtt olvasni egy kicsit Samunak.
Az első próbálkozások katasztrofálisak voltak: ő nem értette, hogy miért beszélek furán egy kupac megsárgult laphoz, én meg sokáig abban bíztam, hogy a kitartásom meghozza a várt eredményt: előbb értőn hallgat, majd csendesen álomba szenderül.
Néhány alkalom után rájöttem, hogy stratégiát kell váltanom. Ha azt szeretném, hogy szívesen nyúljon könyvekhez, nem az én kedvenc, megviselt könyvemet kell a kezébe adnom, hanem azokat, amik őt is érdeklik. Nem juthattunk el az Állatkertbe? Sebaj, akkor egy színes-szagos állatos lapozó biztosan az ő figyelmét is megragadja, még ha kezdetben csak néhány percre is. Szeret kupit csinálni? Akkor építgessünk leporellós gyerekkönyvekből várakat és bunkereket a szoba közepén.
Az egyetlen igazán fontos dolog az, hogy szokja: könyvek vannak körülötte, és épp annyira jó programokat lehet belőlük kihozni, mint bármelyik másik játékából. A meseolvasás ideje pedig szép lassan beérik, ha már tudja, hogy mire valók azok a színes, jó illatú lapok.
Persze soha nem mindegy, hogy mit adsz a gyerek kezébe. Én például innen vadásztam le egy sor olyan könyvet, amit 0-3 éves örökmozgóknak ajánlanak a Bookline szakértői. De ha épp egy kiskamasszal van dolgod, valószínűleg neki is tudnak majd ajánlani pár ütős címet, elvégre az összes itt található könyvet profi szakemberek és gyerekpszichológusok válogatták össze.
A lényeg, hogy szülőként soha ne adjátok fel, mert senki nem születik rögtön olvasónak, de útközben bárki azzá válhat.
Szponzorált tartalom
