Az érzelmi érvénytelenítés minden emberi kapcsolatot rombol és kortól függetlenül károsan hat az elszenvedőjére, de ha egy szülő teszi ezt a gyerekével, akkor komoly lelki sérüléseket is okozhat vele. Dr. Kailey Spina Horan pszichoterapeuta arra figyelmeztet minket, hogy ha a következő öt mondatot rendszeresen használjuk, akkor bizony érvénytelenítjük a gyerek érzelmeit, hosszú távon romboljuk az önbizalmát, és csak azt érjük el, hogy felnőttként majd kételkedni fog saját magában.
1. „Nincs okod idegesnek lenni, senki sem csinál ebből ilyen hisztit!”
Egy klasszikus példa arra, amikor meg akarjuk mondani másoknak, hogyan kellene érezniük ahelyett, amit épp átélnek. Ha ezt mondjuk a gyereknek, akkor hinni fog nekünk, és azt gondolja majd, hogy valami baj van vele, amiért különböznek az érzelmei a többségtől és nem felel meg a társadalmi normáknak. Ez azt eredményezheti, hogy megalázva és kirekesztve érzi magát a gyerek.
2. „Nem is ez történt…”
Szimpla manipuláció, amit amúgy párkapcsolatban a lelki bántalmazók előszeretettel használnak, hogy átírják a másik fél emlékeit. Ha viszont a szülő teszi ezt a gyerekkel, akkor valahogy elfogadja a társadalom, pedig ugyanolyan káros hatással van a gyerekre, mint egy felnőttre. Lehet, hogy kétféleképpen emlékszünk egy eseményre, de mindenki a saját szűrőjén keresztül látja a valóságot, amit el kell fogadni, hiszen nem kivétel ez alól a gyerek sem.
A gyerek érzelmeit komolyan kell venni (Kép: Getty Images)
3. „Olyan drámakirálynő vagy!”
Ezzel a megjegyzéssel máris lekicsinylően, elítélően nyilatkoztunk a gyerek személyiségéről, azt üzentük neki, hogy nem vagyunk kíváncsiak az érzelmeire, csak azt akarjuk, hogy nyelje le azt, ami bántja. Ha túl sokszor játsszuk ezt el vele, az vezethet oda, hogy a gyerek bezáródik és inkább nem mond el semmit a saját szüleinek, mert fél az ítélkezéstől.
4. „Miért nem tudsz olyan lenni, mint a testvéred?”
A testvérek összehasonlítása mindig rossz ötlet. Meg úgy általban a más emberekhez hasonlítás gyakran vezet depresszióhoz és szégyenérzethez, nem akarhatjuk ezt a gyerekünknek. A gyerek ugyanis úgy fordíthatja ezt le magában, hogy „nem vagyok elég jó”, „valami baj van velem” vagy hogy „nem vagyok normális”. Nem épp önbizalomépítő gondolatok.
5. „Ne sírj! Nincs okod sírni!”
Az a helyzet, hogy ha valaki sír, akkor van oka sírni, hiába nem látjuk mi át a helyzetét, attól még a lelkében lehet olyan fájdalom, amit nem értünk, de neki sírást okoz. De ettől még a sírását komolyan kell venni, főleg, ha a gyerekünkről van szó, még akkor is, ha kényelmetlenül érint minket. A gyerekek sírása a szakember szerint sok esetben a tehetetlenség kifejeződése, úgyhogy sokkal jobbat teszünk, ha együttérzéssel és empátiával közelítünk feléjük, nem pedig csak el akarjuk hallgattatni őket az érzelmeik érvénytelenítésével.
