Rengeteg szülőtől hallottuk, vagy éppen olvastuk a panaszkodását a közösségi médiában, hogy a vasárnapi parlamenti választások előtt a politika nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek életébe is belesodródott. Tény: otthonra vehetünk hirdetésmentes YouTube-ot, hogy a gyerek két rész Frakk előtt ne csússzon bele egy politikai hirdetésbe (amibe ráadásként az orosz-ukrán háború képeit is belemossák), de az iskolai okostáblán megjelenő oktatóvideó előtt ugyanúgy felbukkan a politikusok képe, mint az óriásplakátokon, a hirdetőoszlopokon vagy a kihelyezett kartonlapokon. Miközben a hirdetésőrület rengeteg szülőt zavar, a gyerekeknél nem ilyen drámai a kép, sőt: egyesek kifejezetten szeretik a MiniFerit („mert cuki, legyen ő a nyertes”), mások ugyanígy biztos Orbán Viktort is, aki folyton a békét / háborút szajkózza – egy kollégánk 11 éves gyereke pusztán annyit kérdezett, hogy miért mond mást minden nap, amire a válasz nyilván egyszerű: mert politikus.
Cikkünkben kollégáink és ismerőseink gyerekeinek szavai olvashatók. A meglátásuk még ha nem is teljes, de ad egy egész átfogó képet arról, hogyan csapódnak le a politikai hirdetések a 6-14 éves korosztályban.
Fotó: nlc illusztráció
Áron 7 éves, a szülei pár napja előfizettek a YouTube prémium szolgáltatására: „Az a választás, hogy megszavazzák ki lesz a miniszter. A Fideszt és a baloldalt ismerem. A Fideszből Orbán Viktort, a baloldalból a Márki-Zay Pétert és Jakab Pétert. Az Orbán Viktor kedves. A Márki-Zay rossz, mert felemeli a villanyszámlát.”
Orsi 4 éves, és a Tesz-vesz várossal köti össze Orbán Viktort: Édesanyja szerint „ha Orsi lát egy plakátot vagy politikai hirdetést, amelyben szerepel a miniszterelnök, akkor rámutat, és azt mondja, hogy ott van a Szarvas Orbán.”
Márkó 5 éves múlt, és a következő megjegyzést teszi, ha meglát egy képet, amin a miniszterelnök a képviselőtársaival látható: „Ez itt Orbán Viktor és a szolgái.”
Julcsit az érdekelte, hogy mi ez a sok plakát az utcákon. Miután a szülei elmagyarázták neki, hogy választás lesz, és hogy ez ezzel jár, egy lezser „Oh, értem”-mel nyugtázta az információt, és játszott tovább.
Egyik kollégánk ötéves kisfia is érdeklődött az arcképes plakátokkal kapcsolatban, valamint felvetette, hogy miért éppen ezekre a „nénikre és bácsikra” lehet szavazni. A család még nem fizetett elő a videós prémiumszolgáltatásra, ám a kisfiú ahogy lehet, továbblépteti a politikai tartalmakat.
Az ovis Blanka nem cicózik: „Utálom a polkát. Engem nem érdekel a gazdagság, én csak azt akarom, hogy mindig legyen elég pénz a perselyben, hogy tudjunk kaját venni.”
Kolléganőnk nyolcéves kislánya a semmiből kérdezte meg az édesanyját, hogy miért kell most nemmel szavazni? Nem értette, hogy mire irányul a kérdés, de Lotti hamar helyretette. „Mert az van kiírva, hogy szavazz nemmel.” Ezután természetesen megmagyarázták neki, hogy senki nem döntheti el helyette, mire és kire szavazzon.
A 11 éves Katalin nem érti, miért kell összeveszni a politikán. „Valaki így gondolja, valaki úgy. Amúgy tök érdekes, mindenkinek van igaza. Szóval tök felesleges veszekedni rajta.”
Barbara édesanyja kíváncsi volt, hogy a lánya mit tud a választásokról úgy, hogy otthon náluk nem téma és híradót sem néznek. A válaszon jót nevettek. „Választás? Jaaa, azok a bácsik a villanyoszlopokon! Azt tudom, hogy apa az ott lesz, de hogy melyik bácsit választja, azt nem tudom.”
A 8 éves Leventének is megvan a véleménye a választásokról és a politikáról. „Azért választunk miniszterelnököt, hogy valaki vezesse az országot. Szerintem most jól vezetik. Ha miniszterelnök lennék, azt mondanám, hogy ne küldjünk fegyvereket a háborúba. Nem adóztatnék meg senkit és több suliszünetet rendelnék el.”
Gergő a YouTube-reklámokból tájékozódott. „Engem nem érdekel a politika, de a Márki-Zay a miniferi” – mondta a 9 éves fiú.
Kolléganőnk 7 évese YoutTube-ot nézett még akkor, amikor nem Gyurcsányoztak, hanem KarácsonyGergelyeztek a reklámokban. „Azzal a kérdéssel jött ki egyik nap a szobájából, hogy: Karácsony Gergely miért rossz ember? Én meg néztem, hogy mi történik és villámgyorsan vettem prémium előfizetést a videómegosztóra. Azóta a gyereknek nincs politikai állásfoglalása. Talán csak annyi, hogy a háború kezdetekor hozta haza az osztálytársaktól az olyan kérdéseket, hogy kik azok az oroszok és ukránok, meg hogy csúfolták az egyik gyereket az iskolában, mert Ukrajnából jött. De egy beszélgetéssel megoldottuk a dolgot.”
