Jacoba Ballard mindig kicsit kívülállónak érezte magát a családjában. Szőke, kék szemű lány volt egy olyan családban, ami csupa barna hajú, sötét szemű emberből állt. Ballardnak odahaza elárulták, hogy spermadonortól született, ám ez sem adott elégséges magyarázatot a felmerülő kérdéseire, ugyanis annak idején az volt a megállapodás a nőgyógyász és Jacoba édesanyja között, hogy kizárólag olyan donorok jöhetnek szóba, akik azért külsejükben valamennyire hasonlítanak Jacoba nevelőapjára. Jacoba már a húszas éveiben járt, amikor a televízióban elkezdték reklámozni a házhoz rendelhető DNS-teszteket. Mivel kíváncsi volt, lehetnek-e féltestvérei, csináltatott egyet. Az eredmény meglepő volt: mint kiderült, több mint egy tucat féltestvére van.
Ez leginkább azért okozott meglepetést, mert az édesanyjának a rendelőben annak idején azt mondták, hogy figyelnek arra, hogy egy donortól maximum három gyerek szülessen, így a fenti verzió körülbelül abban az esetben valósulhatott volna meg, ha a donornak apaként később egy tucatnyi saját gyereke született. Amikor Jacoba felhívta az édesanyja nőgyógyászának rendelőjét, és megpróbálta elérni, hogy összekössék a vér szerinti apjával, nem kapott segítséget, ám egy apró nyom után gyanakodni kezdett: talán az anyja nőgyógyásza, Donald Cline doktor titkol valamit?
Egy igazi horrorsztori
2020-ban mi is írtunk az Istent játszva című HBO dokumentumfilmről, ami azt mutatta be, hogy Dr. Quincy Fortier nőgyógyász hogyan verte át a pácienseit és termékenyítette meg őket a mesterséges megtermékenyítés után titokban a saját spermájával. Az eset annyira bizarrnak, embertelennek és egyedinek tűnt, hogy az emberben fel sem merül, hogy hasonló esetek esetleg nagyobb számban is előfordulhattak. A Netflixen látható új dokumentumfilm, az Apánk nemcsak egy feltűnően hasonló, de bizonyos szempontból még annál is botrányosabb ügyet mutat be, ráadásul a végén megjelenik egy vészjósló felirat is: a DNS-vizsgálatok megjelenésével több mint negyven (!) olyan nőgyógyász bukott le csak Amerikában, aki a saját spermát használta fel a donoroké helyett. Azt persze nem tudni pontosan, hogy az egyes Istent játszó orvosok pontosan hány gyerek megszületéséhez adták a saját nemzőanyagukat, de az biztos, hogy az Apánk című dokumentumfilm „főgonosza”, Donald Cline az egyik „legtermékenyebb” volt.
A film gyakorlatilag krimiként építi fel a cselekményét, sőt bizonyos elemeiben (például a zenehasználatban) már-már horrorfilmes. Ez elég szokatlan egy dokumentumfilm esetében, de ha elárulom, hogy a horrorfilmekre (Sinister, Tűnj el!…) specializálódott Blumhouse produkciós cég áll mögötte, és dr. Donald Cline amúgy tényleg egy elég félelmetes alak, egy kicsit már érthetőbbé válik a dolog. A főhős azonban nem Cline – aki ugyan már öreg, de még ma is él –, aki nem volt hajlandó megszólalni a filmeseknek, hanem Jacoba Ballard, aki makacs nyomozóként hosszú évek munkájával rántotta le a leplet a kegyetlen orvosról.
Jacoba Ballard (Fotó: Netflix)
Mesterséges megtermékenyítés a nyolcvanas években
Indiana államban a nyolcvanas években még nem volt túl sok opció, ha valaki mesterséges megtermékenyítés segítségével próbált teherbe esni. Az állam messze legismertebb szakemberének Donald Cline doktor számított, aki a hetvenes évek végén kezdte, és néhány év alatt elérte, hogy sorra adták nála egymásnak a kilincset a páciensei. Abban a korszakban a mesterséges megtermékenyítés még nem úgy nézett ki, mint manapság. Nem volt lehetőség egy hosszú katalógusból kiválasztani a lehetséges donort, mivel a sperma tárolása még nem volt megoldható: friss, testmeleg anyaggal kellett dolgozni. Cline például a pácienseinek azt mondta, hogy a szomszédban található orvosi egyetem hallgatóinak spermáját használja, és a filmben nyilatkozó akkori asszisztense legalábbis azt állítja, hogy ő valóban rendszeresen járt át az egyetemre spermáért.
Egyszerre vicces és bizarr pillanat a filmben, amikor elmeséli, hogy a testmelegség megtartásáért a visszaúton a spermával teli fiolát mindig a mellei közé tette, hogy ne hűljön túlságosan ki. Ám a későbbi információk fényében úgy fest, hogy sok esetben Cline nem az orvosi egyetemről hozott anyagot, hanem a saját spermáját használta, amit a rendelő melletti szobában maszturbálva frissen nyert ki, és azon nyomban fel is használta a gyanútlan páciensei megtermékenyítésére. Ez a „csere” különösen azokban az esetekben volt durva, amikor bizonyos páciensei esetében a férjük spermáját kellett volna használnia, amit a nők a megtermékenyítés napján magukkal hoztak, így ezek a férfiak hosszú éveken, évtizedeken át abban a hitben éltek, hogy a gyerekük valójában a vér szerinti utódjuk.
A bűntény bizonyítható, a tettes mégsem elítélhető
Miután Jacoba nyomozni kezdett, viszonylag hamar világossá vált számára, hogy Cline doktor az apja, aki jó néhány esetben vethette be azt a piszkos trükköt, amit a nő édesanyja esetében is tett. Jacoba számára gyorsan világossá vált, hogy biztosan jóval több féltestvére van annál, mint amit a DNS-vizsgálat mutatott. A felfedezésével elkezdte felkeresni a beazonosított féltestvéreit, és voltak köztük olyanok, akikben szövetségesre talált a nyomozásban. A nőnek két fő célja volt: egyrészt igazságot szolgáltatni azzal, hogy bíróság elé viszi az orvost, másrészt elérni, hogy a sajtó megírja a történetüket, és ezzel végre besározzák a korábban makulátlan hátterűnek tartott szakember karrierjét és életét, mivel a világnak joga van tudni, hogy mit tett és hogyan élt vissza a hatalmával, valamint a hozzá fordulók bizalmával.
A film alaposan mutatja be, milyen hosszú út vezetett addig, hogy Donald Cline ügye bíróság elé kerüljön, és milyen nehéz volt elérni, hogy a sajtó komolyabban is foglalkozzon vele. A férfi ugyanis Indiana államban prominens személyiségnek számított, a legmagasabb körökben voltak barátai, ráadásul félállású lelkészként a helyi keresztények között is komoly megbecsülésnek örvendett. A legnagyobb gondot azonban az jelentette, hogy Indiana állam törvényei gyakorlatilag nem ismertek ilyen jellegű bűncselekményt, és szinte semmit nem találtak ellene, amiért el lehetett volna ítélni, így amikor a per mégis elkezdődött, kizárólag azzal tudták megvádolni, hogy bizonyíthatóan hazudott a hatóságoknak. A bíró pont Cline köztiszteletben álló státuszával és büntetlen előítéletével érvelt a büntetés mértéke mellett, ami egészen nevetséges volt: 500 dollár (nem egész kétszázezer forint) megfizetésével az orvos szabadon távozhatott.
Alkalmatlan volt spermadonornak a betegsége miatt
Jacoba és az ügyben vele együttműködő féltestvérei egy idő után belátták, hogy Cline szinte biztosan nem fog a törvény útján megbűnhődni a tetteiért, így a céljuk az lett, hogy minél nagyobb hírverést csapjanak a tettei körül, hogy legalább ne legyen többé köztiszteletben álló polgár Indiana államban. A sajtóhadjárat és a DNS-vizsgálatok elterjedésének hatására egyre több féltestvért azonosítottak: a film megjelenése idején 94 emberről lehet tudni, hogy Donald Cline az apjuk, és ez a szám folyamatosan nő. Szinte félelmetes látni, hogy ezek az emberek mennyire hasonlítanak egymásra: rengeteg köztük a szőke, kék szemű, ráadásul a többségük egy 40-50 kilométeres körzeten belül él, vagyis mivel az orvos egy relatíve szűk területen tevékenykedett, megnőtt annak az esélye, hogy arrafelé vérfertőző kapcsolatok jöjjenek létre úgy, hogy az érintettek valójában nem is tudják, hogy vérfertőző kapcsolatban vesznek részt.
Azonban még ennél is durvább, hogy Donald Cline nem is lehetett volna spermadonor. Nemhogy 94 alkalommal, hanem egyszer sem. Az orvos autoimmun betegségben szenved, amiről már a nyolcvanas években is tudomása volt, és ezt a génjeivel az utódai nagy többségének is továbbadta, akik közül sokan küzdenek súlyos betegségekkel emiatt. Az pedig, hogy a pofátlansága nem ismert határokat, abból is látszott, hogy később az egyik saját gyerekének lett a nőgyógyásza, a nő pedig erről úgy szerzett tudomást, hogy a Dr. Phil című tévéműsor egyik adásában éppen Donald Cline mocskos ügyeiről volt szó.
Az Apánk (Fotó: Netflix)
Motiváció
A film sajnos pont a legérdekesebb részben válik a legfelszínesebbé, bár valahol érthető, hogy így történik. Mivel Cline nem nyilatkozott a filmeseknek, így ők csak találgatni tudnak, hogy mi motiválhatta arra, hogy ilyesmit tegyen. Azt mindenesetre sikerült róla kideríteni, hogy egy olyan szélsőséges keresztény egyház tagja volt, mely a férfiak esetében a minél több utód nemzését tartja a valódi hatalomnak, de ezt a film éppen csak megemlíti, nem igazán megy utána. Az azonban biztosnak tűnik, hogy rasszista indíttatás is állt Cline doktor tettei mögött: kizárólag fehér bőrű (a filmben Jacoba még azt is megállapítja, hogy árja kinézetű) nőket ejtett teherbe, gyakorlatilag egyfajta bizarr fajvédelmet folytatva Amerikában.
Donald Cline esete egészen rémisztő példája a hatalommal és a szakmai bizalommal való visszaélésnek, és annak, hogy időnként a törvényi szabályozás képtelen követni a technológiai fejlődést, és az azzal való visszaéléseket. Az orvos – aki egyébként gyakran fenyegette azokat, akik be akartak számolni a tetteiről – technikailag ugyan megúszta mindazt, amit tett, de az ilyen dokumentumfilmek legalább tesznek arról, hogy ne egy szent életű, jó keresztényként emlékezzen rá a világ, ahogy az a szándékában állt.