Kritika a Undercurrent: The Disapperance of Kim Wall című dokumentumfilmről

Erin Lee Carr, a nagy port kavaró Britney vs Spears című dokumentumfilm rendezője Kim Wall svéd újságírónő 2017-es eltűnéséről és meggyilkolásáról készített egy két részből álló dokumentumfilm-sorozatot (a hossza alapján azt is mondhatnánk, hogy egy filmet, amit aztán a vágók két részre szedtek). Az eset eleinte a szokatlan körülmények miatt került a nemzetközi figyelem középpontjába, hiszen a gyanúsított mégiscsak egy önjelölt Elon Musk volt, aki az életét azzal töltötte, hogy házibarkács módszerekkel valahogy működőképes rakétákat és tengeralattjárókat épített. Kim Wall érdekesnek találta ezt a kissé nárcisztikus figurát, és elérte, hogy a Vice megvásároljon egy Peter Madsenről készült riportot.

Wall lemerült egy utazásra Madsen tengeralattjárójával, az volt a terve, hogy majd az út során interjút készít vele. Soha többé nem látták viszont élve. A tengeralattjárón túl a nagy médiafigyelem már csak azért is adott volt, mert a szabadúszó Wall a legnagyobb nemzetközileg is ismert lapoknak (Guardian, Vice…) dolgozott, és a médiában mindig nagy hangsúlyt fektetnek arra, ha egy újságíró veszíti életét a munkája végzése közben. Szintén hozzájárult a figyelem tartós fenntartásához, hogy az esetről csak lassan csepegtek az újabb információk, majd fény derült a gyilkosság különösen kegyetlen mivoltára és a holttest feldarabolására is, később pedig az elkövető azzal borzolta a kedélyeket, hogy több különböző verzióval is előállt arról, hogyan vesztette életét Kim Wall, melyek mindegyike hazugságnak bizonyult.

Peter Madsen tengerből kiemelt, a rendőrség által lefoglalt tengeralattjárója (fotó: Profimédia)

Ki követ el ilyen kegyetlenséget?

Az HBO Maxen látható Undercurrent: The Disapperance of Kim Wall alkotója elég alapos munkát végzett. Ugyan Kim Wall családtagjai nem szólalnak meg a filmben, rajtuk kívül nagyjából mindenki szóhoz jut, aki érintett volt az eset során. Erin Lee Carr rendező beszélget az ügyet feldolgozó dán újságírókkal, a nyomozást végző rendőrökkel, de még a dán tengerészet azon szakembereivel is, akik annak idején a szakértelmükkel cáfolták Madsen képtelen kitalációit az állítólagos tengeralattjáró balesettel kapcsolatban. Ha a családtagjai nem is, de Kim Wall barátai, sőt egyetemi tanárai is szót kapnak, ahogy láthatunk interjúkat Madsen ismerőseivel és életrajzírójával (aki még a kegyetlen eset előtt írt könyvet a különc feltalálóról) is, a legizgalmasabb interjú pedig egy olyan nővel készült, akit Peter Madsen annak idején szintén próbált a hajójára csábítani, és a történtek fényében már egész biztos abban, hogy ha igent mondott volna, vele is az történt volna a tenger alatt, mint Kim Wall-al.

A doksi-minisorozat az első részben rendkívül alaposan mutatja be az eset minden apró momentumát, míg a második rész leginkább a bírósági tárgyalás szakaszára fókuszál. A rendező részéről teljesen tudatos volt, hogy Madsen nézőpontját figyelmen kívül hagyja, nem szerette volna, ha a férfi mondjuk egy interjú segítségével olyan képet festhetett volna magáról, amilyet szeretett volna. A gyilkosról alkotott kép így leginkább az ismerősei elmondásaiból és szakértői véleményekből bontakozik ki. A film egy erőszakos nevelésben részesült, kevés szeretettel járó gyerekkort mutat be, valamint egy nőgyűlölő, a szexet az erőszakkal vegyítő, beteges fantáziákkal teli felnőttkort, lényegében nárcisztikus pszichopataként definiálva Madsent. Az Undercurrent: The Disapperance of Kim Wall azonban nem róla szól.

Fókuszban: Kim Wall

A film a fókuszt Madsenről vállaltan Kim Wallra helyezi. Kétségtelen, hogy annak idején maga a brutális ügy és a feltaláló/gyilkos személye sokkal nagyobb publicitást kapott, mint maga az áldozat, ez a kétrészes dokumentumfilm pedig elsősorban neki szeretne igazságot szolgáltatni. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy bemutassa Wall újságírói tevékenységét, és azt, hogy a világ számos, igazán veszélyesnek tartott pontján (például Észak-Koreában) is járt a munkavégzése közben, mégis szinte a szomszédságában, egy biztonságosnak tartott országban érte a halál csak azért, mert nő volt, és a gyilkosa úgy gondolta, hogy megteheti azt, hogy elveszi az életét.

Peter Madsen és a magántengeralattjára (fotó: Mikko Suominen/Getty Images)

Ilyen szempontból tehát az Undercurrent: The Disapperance of Kim Wall szándékai nemesek, valóban közelebb hozza a nézőkhöz Kim Wallt, viszont mint dokumentumfilm, egy újkori gyerekbetegségben szenved. Bár csak két epizódból áll, mégis kegyetlenül túl van húzva, számos önismétlés hangzik el/látszik benne, és olyan apró részletekre is kitérnek benne, melyek az ügy legfanatikusabb követőin túl valószínűleg nem sokakat érdekelnek. A részletességéhez képest viszont meglepően kevés benne az új információ vagy az igazi mélység, sem az áldozatról (ehhez valószínűleg kellettek volna a családtagok megszólalásai is), sem a gyilkosról nem derül ki elég izgalmas információ ahhoz, hogy a két epizód indokolt legyen. Egy nagyjából egyórányi alapanyagot húztak itt szét kétórássá, miközben a rendező Kim Wall részletesebb bemutatásán túl láthatóan nem tudott semmi újat hozzátenni az ismert történésekhez.

Az Undercurrent: The Disapperance of Kim Wall című kétrészes dokumentumfilm az HBO Max kínálatában látható.