Peg Streep a Daughter Detox: Recovering from an Unloving Mother and Reclaiming Your Life című könyv írója enged betekintést abba, hogy az áldozatot játszó anyák milyen komplex és káros hatással vannak a gyerekekre. Az írónő megosztotta John történetét, amiben az anya a szenvedés mögé rejtette az agresszióját.
A már 35 éves, felnőtt John így írt erről: „Míg a legtöbb szülő dicsekszik a gyerekeivel, olykor még fel is nagyítja az érdemeiket, hogy jobb színben tűnjön fel, addig az én anyám épp az ellenkezőjét csinálja, mióta az eszemet tudom: minden tettemet és eredményemet lekicsinyíti, értéktelenként adja elő a családnak és barátoknak. Sosem értettem miért, aztán mikor felnőttem, rájöttem, hogy így próbál magának szimpátiát szerezni, mert jobban szereti, ha sajnálják, mint ha irigylik a gyereke miatt. Apám is mindig úgy kezelte, mint akit meg kell védeni, anyám volt a bántalmazott áldozat, akit kikészít a gonosz gyerek.”
John és az apa a megmentő szerepébe kényszerült az áldozatszerepben ragadt anya mellett, miközben folyton azt hallgatták, mennyire sok áldozatot hoz értük. Az apa bedőlt a manipulációnak, és beállt anya mellé hibáztatni a fiát, akinek így az egész gyerekkora arról szólt, hogy igyekezett anyát boldoggá tenni, ami eleve kudarcra ítélt feladat volt. Peg Streep a könyvéhez rengeteg Johnhoz hasonló emberrel készített mélyinterjút, melyek alapján a következő négy következményt írta le, hogy megismerjük a mártír anya gyerekre gyakorolt hatásait.
1. Nem tanulja meg a gyerek tartani a határait
Azzal, hogy az anya az áldozat és a gyereket teszi felelőssé a boldogtalanságáért és tetteiért, tulajdonképpen összemossa a két személyiség határát. A gyerekre erőltetett megmentőszerep is a gyerek-szülő kapcsolat egészséges határait lazítja fel, márpedig ennek egész felnőttkorban inni fogja a levét.
Az anya áldozatszerepben (Kép: Getty Images)
2. A gyerek belső hangjává válik az anya kritizálása
Minden verbális bántalmazásra igaz az, hogy a gyerek elfogadja a szülő állításait, magáévá teszi a hibáztatást és kritikát, abszolút igazsággá válik a fejében, és beépül a belső hangjába, hogy aztán egész életen át mérgezze az önmagához való viszonyát és szabotálja az önszeretetét.
3. Nehezen ismeri fel a gyerek a bántalmazást
A gyerekek számára az lesz a normális, ahogy a szülők viselkednek és bánnak velük, úgyhogy jó eséllyel felnőve is nehezen tudnak arra ráébredni, hogy az anya mártírsága igazából bántalmazás volt azzal a céllal, hogy kontrollt és hatalmat szerezzen a környezete (a gyereke) felett. Nehéz ezért a mártír anyák gyerekei számára a terápia is, mert bűntudatot érezhetnek már csupán a gondolatra, hogy az anyjuk esetleg nem áldozat, hanem épp ellenkezőleg, bántalmazó volt.
4. A gyerek nem képes felismerni a saját szükségleteit
John írja le a történetében, hogy amikor felnőttként a terapeutája megkérdezte tőle, hogy mit akar, akkor egyszerűen lefagyott, mert fogalma sem volt arról, mit szeretne azon kívül, hogy boldoggá tenni anyukát. Ez jellemző szinte az összes mártír anyával rendelkező gyerekre, hiszen az áldozatszerep a környezet összes figyelmét elszívja, így nem marad a gyerek szükségleteinek kielégítésére energia. A gyerek alárendeli a saját akaratát, elnyomja az érzéseit és megtanulja, hogy ne törődjön azzal, hogy mire lenne szüksége. Ha mégis kifejezi valahogy azt, hogy mit akar, akkor gyakran ellenállásba ütközik, vagy egyenesen megbüntetik érte. A szakember szerint felfoghatatlan károkat okozhat ez a viselkedés a gyerekben, olyan károkat, amiket talán egy élet alatt sem fog kiheverni.
