„A boldog kapcsolat egyik kulcsa a másik önbecsülése” – Interjú dr. Piczkó Katalinnal a párkapcsolati krízisekről

Hogyan változtak meg a párkapcsolatok az elmúlt pár évben?

„Kivel élek én együtt?” – A krízis alatt ki fog derülni, hogy mennyire van meg az összetartozás érzése

A koronavírus kapcsán egy kevésbé konkrét változás az, hogy mindenki fél, szorong, bizonytalan, ez óhatatlanul hat a párkapcsolatra. A kérdés ilyenkor az, hogy meg tudjuk-e tartani egymást, tudunk-e segíteni egy párkapcsolatban a másiknak, ha ő éppen szorong valamitől. Vagy pedig ezt a feszültséget egymáson poroljuk le, ami megjelenik a kapcsolatban, mert nem tudjuk kezelni a másik stresszét. A feszültség nagyon sokszor nem úgy jelenik meg, hogy kimondom, hogy „Jaj, figyelj, én félek, tartok tőle, hogy mi lesz”, hanem azt mondom, hogy „Nem igaz, hogy nem vagy képes elpakolni a ruháidat”. Tehát kijöhet egy olyan fajta kommunikációban, amiben megjelenik a másik hibáztatása.

A másik változás talán még konkrétabb. Home office-ban mindketten otthon vagyunk, adott esetben még két gyerek is van hozzá, akik szintén otthon vannak, de onnantól kezdve, hogy össze vagyunk zárva, megváltozik a szerepelosztás. Szoktam azt mondani – mivel cégekkel is dolgozom –, hogy olyan, mintha egy szervezeti átrendeződés lenne hirtelen a családban. Újra kell definiálnunk azt, hogy kinek mi a dolga, újra meg kell egyeznünk abban, hogy ezek között a körülmények között ki viszi ki a szemetet, ki az, aki bevásárol… Mert az egyiküknek ekkor van online meetingje, a másiknak meg akkor. Mindez nagyon kaotikussá tette azt a rendszert, amiben esetleg komfortzónában már két ember, vagy akár egy egész család jól működött. Ez tehát a másik nagy kihívás: a szerepek újrafelosztása.

A nagy változások kikezdik a kapcsolatot?

Fokozódtak azok az események, amiket stresszesnek élünk meg, mert valójában nem a külső események stresszesek önmagukban, hanem az, ahogy ezeket megéljük, ami pedig hatással van a kapcsolatra. Például, ha az előbbi nagy változásokhoz hozzávesszük még a jelenlegi gazdasági válságot, melynek során megváltoznak a fizetések, leépítések kezdődnek és egyik pillanatról a másikra nagyon sok ember az utcára kerülhet – ez elkerülhetetlenül kihat a kapcsolatra. Egy próbája is a kapcsolatnak, hogy nehéz helyzetben tudok-e támogató maradni? Tudok-e úgy támogató maradni, hogy közben bennem is bizonytalanság van, hogy mi lesz, hogyan tovább anyagilag? Úgyhogy talán, amit globálisan elmondhatunk, hogy nőtt a stressz szintje, ami kikezdheti a párkapcsolatot.

Azt szoktam mondani, hogy stresszhelyzetben időutazásra indulunk, visszamegyünk a gyerekkorunkba, egy regresszív állapotba, amiben ugyanazok a minták jönnek elő, amit mondjuk láttunk a szüleinknél, ahogy ők reagáltak akár egymásra, akár rám, vagy ha számukra nem megfelelően viselkedtem. Náluk mi történt egy stresszes helyzetben? Mi történt az eredeti családomban? Ki hogy élte meg a stresszt? Amikor stresszbe kerülünk, elveszítjük a tudatosságunkat, és egy pillanat alatt életre kelnek bennünk ezek a minták, amik egyébként nemcsak az eredeti családra vonatkoznak, hanem valójában transzgenerációs minták.

Dr. Piczkó Katalin

Hogyan tudunk jól reagálni stresszhelyzetben?

Stresszhelyzetben, konfliktushelyzetben két alapvető reakciónk van. Az egyik az üss, küzdj, harcolj, a másik pedig az add meg magad, fuss, menekülj. Ezek előjönnek, előmásznak belőlünk, és kérdés az, hogy vagyunk-e annyira tudatosak, hogy felismerjük azt, hogy a mi érzéseinkért nem a másik ember a felelős. Hogy nem azért vagyok dühös, mert te nem vitted ki a szemetet, nem mosogattál el, vagy nem csináltad meg ezt vagy azt, hanem azért vagyok dühös, mert fontos lenne nekem a támogatásod. Azért vagyok dühös, mert bizonytalanná vált a munkám, a pozícióm a munkahelyemen. Igen nagyfokú tudatosságra van szükségünk ahhoz, hogy a bennünk lévő frusztrációt ne vetítsük ki a közvetlen környezetünkre, a szeretteinkre, vagy ha esetleg meg is történik, akkor oda tudjunk menni, és tudjunk bocsánatot kérni, elnézést kérni. Ezt egyébként John Gottman pszichológus, párkapcsolati guru javítási kísérletnek hívja.

Mindezek miatt gondolom azt, hogy soha nem volt még ilyen nagy szükség a Szeretetkert applikációra, ami nagyon friss, most jelent meg, és a párkapcsolati problémák kialakulásának megelőzését segíti. Ráadásul párterápiára nagyon sokan nem akarnak elmenni, szerintem főleg férfiak – de nem akarok általánosítani, csak általában a férfiakra igaz az a felfogás, hogy „Ha én nem tudom megoldani, ha mi nem tudjuk megoldani, hogyan is tudna egy külső ember segíteni?” A mai napig nagyon erősen elterjedt nézet, hogy nekünk kell megoldani a saját párkapcsolati problémáinkat. Igen ám, csak például abban nagyon sokat tud egy szakértő segíteni, hogy hogyan beszélünk egy problémáról. Hogy ne kérjünk semmit számon, ne oktassuk ki a másikat, hanem azt mondjuk el, hogy mire lenne valójában szükségünk. Közben azért az is nagyon fontos, hogy a Szeretetkert applikáció nem helyettesíti a terápiát.

Miben segíthet a Szeretetkert?

A Szeretetkert egyfajta mentorálás, egy kis tanulás, felébresztés lehet a pároknak. Felteszik, megfogalmazzák maguknak a kérdést: „Mi az, ami jól működik a kapcsolatunkban?” Vannak potenciális veszélyterületek, amikre konkrét megoldásokat is javaslunk a Szeretetkertben. A megoldásnak általában három része van:

• Fej: A fej azt jelenti, hogy megértem, felismerem, ráébredek, mi történik köztünk.
• Szív: A szív azt jelenti, hogy beazonosítom, mit érzek, és mire lenne valójában szükségem. Ez az érzések és a szükségletek felismerése, ehhez van egy kis térkép az appban, ami segít ugyanezt végiggondolni a másik szempontjából is, hogy mire lenne szüksége valójában.
• Kéz: Mit tegyek? A kézbe beletartozik a kommunikáció is: mit mondjak, hogyan mondjam mindezt?

Az appban tehát konkrét segítséget nyújtunk a párkapcsolat különböző területeihez. Például, ami most sokakat érint, az utóbbi időszakban a szerepek elosztása, a határok meghúzása, az egyensúllyal kapcsolatban a konfliktuskezelés, az intimitás megőrzése – ezekhez a területekhez tartozik egy felmérés az appban, majd a válaszok alapján személyre szabottan megoldási javaslatokat adunk. Rengeteg praktikus megoldást ajánlunk, amik közül ki lehet választani, hogy ki mit tart magához közel állónak, teljesíthetőnek, később pedig lehet utánkövetéssel megnézni, mit értünk el a valóságban.

Fotó: Szeretetkert Facebook

Szeretetkert címmel jelent meg könyved 2021-ben. Olvassuk el a könyvet is az app használatához?

Bár nem függ össze, nem kell az app működéséhez, de a megértést segítheti a könyv elolvasása. Hamarosan, szeptember elején lesz belőle hangoskönyv is, Schell Judit hangjával, így még könnyebbé válik az „olvasás”. Nagyon érdekes, hogy nekem, ahogy a Judit fölmondta, az ő hangjával jobban tetszik, mint ahogy én megírtam.

Kell, hogy probléma legyen a kapcsolatban a Szeretetkert használatához?

Nem tudom, hogy tudja-e ma Magyarországon bárki azt mondani, hogy a párkapcsolatának minden területe 100 százalékosan jól működik. Még akkor is, ha jól van két ember egymással, ott is vannak néha szőnyeg alá söpört dolgok, bizonytalanság, például az egyik jobban alkalmazkodik. Arról nem is beszélve, hogy ez nem egy stabil állapot, mindnyájan változunk, és máris felvetődik a kérdés, hogy vajon a kapcsolatunk is képes változni úgy, ahogy mi magunk változunk?

A Covid miatt kialakult párkapcsolati problémák hívták életre az applikációt?

Amikor a gondolat megfogant, akkor még nem volt járvány, két éven keresztül dolgoztunk a Szeretetkert applikáción szakemberekkel. Az ötlet onnan jött, hogy van egy nagyon fontos része a fejlődésünknek, amit a pszichológia úgy hív, hogy önreflexió – ezt a kertben a domb jelképezi. Fel tudunk menni egy dombra, egy kicsit magasabbról rátekintve arra, hogyan is élünk mi, hogy vagyunk egymással, és erről néha tudunk beszélgetni? Időről időre beleesünk ugyanabba a gödörbe, vagy pedig tudunk tanulni, továbblépni? Ehhez óhatatlanul egy értékelő, önmagunkkal folytatott beszélgetés szükséges. Azt érzékelem, hogy nagyon sok embernél ez az önreflexiós rész vagy hiányzik, vagy gyengébb, jó lenne erősíteni. Ebben milyen nagy segítség lehetne az, hogy a mobiltelefonunk segítségével – ami állandóan velünk van – elgondolkodnánk a saját és a másik érzésein, szükségletein.

A Szeretetkertet persze lehet ketten is használni, nyugodtan lehet párosával is végigkövetni, de alapvetően ez a program abban segít, hogy egy kicsit elgondolkozzunk azon, hogyan viselkedünk a párkapcsolatunkban, milyen érzéseink, milyen gondolataink vannak, hogyan működik a kapcsolatunk? És hogyan működhetne még jobban? Egyáltalán milyen területei vannak a párkapcsolatnak? Nincs ilyen tantárgy az iskolában, hogy „párkapcsolat”, pedig mennyire jó lenne! Tulajdonképpen egy applikációval csináltunk egy párkapcsolat tantárgyat, a szlogen pedig az lett, hogy „kezedben a párkapcsolatod”. Mert tényleg arról szól, hogy rajtunk múlik, milyen minőségben élünk a kapcsolatban.

Ezek szerint boldogabb lesz a kapcsolat, ha változtatunk a hozzáállásunkon?

Egyrészt igen, a szemléletbeli változás elkerülhetetlen, másrészt ezt a változást meg kell erősíteni konkrét viselkedésben is. Ezekben segíthet a Szeretetkert. Mert addig sokan eljutunk, hogy észrevesszük, hogy nem jó, ahogy a másikhoz szólunk, de azt már nem tudjuk, hogyan csináljuk másképp. Igyekszünk erre megtalálni a válaszokat. Azt nem mondom, hogy minden pillanatban az erőszakmentes kommunikáció (más néven zsiráfnyelv) lépéseit tudjuk követni, mert nem tudunk mindig zsiráfok maradni, de legalább észleljük magunkon, ha úgy kezdünk el kommunikálni, amivel romboljuk a kapcsolatot, vagy a másik önbecsülését.

És ha a másik ember önbecsülése a kertben a tó vize, akkor mit látok? Milyen tükröt tartok a páromnak, milyen belenézni? Emelem őt, az önbecsülését, vagy rombolom? Az az általános probléma a kapcsolatokban, hogy a konfliktusokban rögtön a másik önbecsülését vesszük célba, azt kezdjük el rombolni, és elfelejtjük, hogy a kapcsolat fontosabb, mint az, hogy igazunk legyen.

Mit nevezünk párkapcsolati krízisnek?

A krízis egy beszűkült gondolkodás, beszűkült tudati állapot, amikor valami iszonyú intenzíven előtérbe kerül a gondolataimban. Egy fájdalmas érzés, szorongás, félelem… valamilyen nagyon intenzív érzés tapad hozzá. Amikor krízisben vagyok, akkor olyan mértékű beszűkült állapotba kerülök, hogy nem látok megoldást. Nem látok kiutat. Leblokkolok. Vannak elhúzódó, akár évekig tartó krízisek is, ebben az esetben valami olyan dologgal találkozom, ami a zsigereimben, a legmélyebb alapjaimban rendít meg. Ez lehet egy olyan krízis, hogy kiderül, hogy a páromnak van valakije. Vagy egy egzisztenciális krízis, kirúgnak valakit a munkahelyéről, és nem lát megoldást azonnal. Párkapcsolatban bármelyik fél válsága mind a két embert érinti, és az egyik megélheti krízisként azt, amit a másik nem vesz észre vagy nem érinti annyira. Ha nem veszi észre, az nagyon nagy probléma, akkor már nagyon távol vagyunk egymástól.

Fotó: Getty Images

Ilyenkor hogyan lehet közeledni?

Empátiával. Csak sajnos úgy látom, hogy kevesen tudnak empátiát adni, ezért ebben a programban egy külön rész van a kommunikációban arról, hogyan tudunk valódi megértéssel, figyelemmel fordulni a másik felé, hogyan lehet szavakkal empátiát adni ahelyett, hogy szokás szerint megoldásokat kínálnánk. „Csináld ezt, hogy…! Hát miért nem teszed azt, hogy…?” Ez nem empátia. Megmondom a másiknak, hogy mit kellene csinálni, ami sokszor inkább kioktatás, nem pedig a másik érzéseire ráhangolódás. Egyébként ezeket nem könnyű megérteni, sem megcsinálni, ezért a Szeretetkert appban színészekkel felvett jeleneteken mutatjuk be például azt is, hogy milyen az empátia, milyen az, amikor valaki szavakkal empátiát ad. Persze nem kellenek mindig a szavak: a jelenlét, az érintés, a közelség, a csönd, a tekintet mind közvetíthet empátiát. De fontos a verbális kommunikáció is, mert nagyon sokat tud segíteni, ha empatikus vagyok és kimondom, mit érez a másik, vagy mi lenne fontos neki: „Látom, hogy nagyon el vagy keseredve, mert fontos lenne neked a biztonság”.

Hiányzik belőlünk az empátia?

Nem hiányzik, empátiát mindenki tud érezni, csak rárakódnak a rétegek. Egy jó példa erre, hogy valaki kimegy az ajtón, odacsapódik a keze, abban a pillanatban mindenki, aki ezt látja, összerezzen belül. És egy pillanatra nekünk is fáj. Csak vannak helyzetek, amikor nem tudjuk átérezni, mert mondjuk kétségbe vagyunk esve valami miatt és nekünk is empátiára lenne szükségünk. Vagy lehet, hogy azért, mert valami játszmában vagyunk benne, és ha érezzük, hogy valami nem igaz, akkor nem tudunk empátiát adni.

A játszmázás azért is jutott eszembe, mert nemrég volt nálam valaki, aki mesélt arról, hogy nagyon rosszul érzi magát miatta, de nem tud empatizálni a feleségével. Aztán belementünk konkrét kommunikációs helyzetekbe, és kiderült, hogy azért nem, mert a feleség egy áldozati játszmát játszik, mártírnak állítja be magát, állandóan panaszkodik, sajnáltatja magát. Amikor a másik ember megérzi, hogy ez egyfajta eszköz, póráz, akkor utána nem képes empátiát adni, de nem azért, mert hiányzik belőle, hanem mert azt érzi, hogy itt valami nem az igazi.

A párkapcsolati problémák gyökere tehát a stressz, ami jöhet a másik felől, kívülről és belülről is. Nem lehet megúszni a kríziseket?

Igen, jöhet a kapcsolatból és jöhet a mi saját személyiségünkből is. És még több felől jöhetnek problémák. Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny valamire – így is kerülhetek krízisbe, és az teljesen saját magamról szól. Egy édesanya járt nálam, akinek nemrég született gyereke, krízises állapotban van, a férje értetlenül nézi, nem nagyon tud mit kezdeni vele. Van egy olyan fogalom, amit az egyik kollégám írt le: időzített krízis, amikor egy édesanya például megélt ötéves korában egy krízist, és a gyereke ugyanannyi idős lesz, akkor ez a krízis bekapcsolhat nála. Ehhez nincs köze feltétlen a párkapcsolatnak, de egyszer csak jön egy gomb, ami megnyomódik rajtam, és elkezdem nagyon rosszul érezni magam. Elkezdek szorongani, nem is értem, hogy miért. Aztán kiderül, hogy a gyerekem pont annyi idős, mint amikor engem ötévesen ért egy abúzus. Így az egész krízis belülről is jöhet.

Természetesen magából a kapcsolatból is eredhet, például, ha valamilyen nagyon alapvető szükséglete az egyik félnek nem elégül ki, úgy érzi, hogy nem kap elég támogatást, vagy nincs kölcsönösség a kapcsolatban. És persze jöhet a kapcsolaton kívülről, ami egyszer csak hurrikánként végigsöpör a kapcsolaton, ide tartozik a már említett egzisztenciális krízis, amikor előkerül a kérdés, hogy mi lesz velünk? Ilyenkor lehet a másikat hibáztatni: „De hát miért nem számítottál rá? Nem igaz, hogy nem láttad, erre készülhettél volna!. Miért nem adtad már be az önéletrajzodat legalább három-négy céghez? Hogy lehetsz ilyen tutyimutyi?” És lehet úgy is reagálni, hogy „Jó, ez most nem tudjuk, hogy mi lesz, biztos nem lesz egyszerű, de meglátjuk. Látom, hogy nagyon el vagy keseredve, tudom, hogy mennyire fontos neked, hogy biztonságban legyünk. Nézzük meg az alternatívákat közösen.”