Szoboszlai Dominik és édesapja minden meccs után kibeszélik a pályán történteket. Szoboszlai Zsolt soha nem bírálja felül az edző utasításait, azt azonban nyíltan elmondja, hogy mit látott a pályán. Apa és fia a mai napig mindenben versenyeznek egymással, mint annak idején, Dominik gyermekkorában – csupán annyi a változás, hogy mostanában gyakrabban nyer az ifjabbik Szoboszlai.
„Amikor egyedül nézem a meccset, akkor kívülről elég érdekes látványt nyújthatok, mérgelődöm, felcsattanok, mondom a magamét, de ha társaságban vagyok, türtőztetem magam” – mondta Szoboszlai Zsolt, aki Dominik mérkőzéseinek nagy részét személyesen, a lelátóról figyelheti. Gyakran beszél fiával, a magyar futball legnagyobb ígéretével, és ilyenkor a szakmai kérdések is előkerülnek, kibeszélik a pályán történteket.
Szoboszlai Zsolt különleges felfogásával a kezdetek óta egyengeti a 22 éves sportoló pályafutását. „Mindig az az első kérdésem, hogy mit kértek tőle, mivel küldték a pályára és ezen belül fogalmazom meg a saját tanácsaimat. Nem az a feladatom, hogy megszabjam az RB Leipzig taktikáját, vagy felülbíráljam az edző utasításait, hanem, hogy külső szemlélőként segítsem a fiamat a meglátásaimmal” – mondta.
Az idősebbik Szoboszlai pedagógiai és munkamódszereit hatalmas érdeklődés övezi Dominik sikerei miatt. Szerinte egy gyereken általában annyit lehet látni, hogy ügyes és sikerorientált, a későbbi pályafutását viszont képtelenség megjósolni. – „Dominik mindig is fanatikus volt. Érdekelte a futball és hajlandó volt dolgozni is a sikerért. Arra biztattam, hogy élvezze a játékot, és ezt is tette. Azt látjuk, hogy ő a pályán is mosolyog – magyarázta Szoboszlai Zsolt. A középpályásnak volt honnan örökölnie a szenvedélyét. – Fanatikus vagyok én is, nem szeretek veszíteni, mindent százszázalékosan csinálok. Úgy tűnik, hogy ez a szemlélet beleivódott a kis lelkébe” – nyilatkozta az ARENA4-nek idősebb Szoboszlai.
Nem városi legenda az sem, hogy ők ketten a kezdetek óta mindenben versenyeznek. „Versengő lélek vagyok, és ebben partner volt Dominik már gyerekkorában is. Szinte csak abban nem vetélkedtünk, hogy melyikünk alszik el előbb. Amíg kicsi volt, soha nem hagytam szándékosan nyerni, csak akkor győzhetett, ha erősebb, ügyesebb, fifikásabb volt nálam. Ez a versenyzés köztünk a mai napig megmaradt, de már gyakrabban nyer a fiam” – mondta Szoboszlai Zsolt.
Az apai tanácsokra leginkább akkor volt szükség, amikor egy gyulladás támadta meg a futballista szervezetét. „Ez egy pici törés volt a pályafutásában, de ez a profi sport velejárója. Bízom benne, hogy az élet kárpótolja őt ezért. Azonban sokat kell még dolgozni, mert idáig eljutni egy dolog, de a jövőben is bizonyítani kell” – mondta a magyar sztárfocista édesapja.