A dackorszak néha olyan szintű hisztizésekkel jár a gyerekeknél, hogy nemcsak az a kérdés vetődhet fel bennünk, hogy normálisan viselkedik-e, hanem azt is megkérdőjelezhetjük, hogy mennyire volt okos dolog a szaporodás. Persze ez utóbbi gondolat hamar elrepül, de tény, hogy szülőpróbáló időszak a gyerekek két-három éves kora körül bekövetkező dackorszak.
A hiszti normális, de mennyire?
Fontos előre leszögezni, hogy a dackorszakos hiszti teljesen normális, egyáltalán nem nevelési hiba, úgyhogy az anyai bűntudatot és önostorozást nagyon gyorsan el kell engedni. Nem arról van ilyenkor szó, hogy nem neveltük meg azt a büdös kölköt, azért veri magát a földhöz a bolt közepén, hanem egyszerűen ez is része a fejlődésének. A gyerekek hisztiznek két-három éves korukban (sőt, akár tovább is), általában azért, mert frusztráltak valami miatt, ám nincs meg a megfelelő kommunikációs eszköztáruk ahhoz, hogy ki tudják magukat fejezni máshogy, mint toporzékolással és visítással.
Bár szülőként a teljes tehetetlenséget éljük át a gyerekek hisztizése közben, a kutatók szerint azonban kiszámíthatóan két részből áll a hiszti: dühkitörés, ami aztán lecseng, és szomorúság váltja fel. A kutatások arra is segítenek választ adni, hogy vajon még egészséges mértékben hisztizik a gyerekünk vagy valamilyen viselkedésprobléma kezdetét jelenti a sok dühkitörés? A chicagói Northwestern Egyetem munkatársa, dr. Lauren Wakschlag által kifejlesztett hisztiskála meghatározza a normál hisztik jellemzőit és időtartamát. Tanulmánya rávilágít azokra a figyelmeztető jelekre is, amelyek alapján megállapíthatjuk, hogy gyermekünk a normálisnál agresszívebben viselkedik-e.
A hisztiskála
Válaszolj a következő kérdésekre a „egyszer sem az elmúlt hónapban”, „hetente kevesebb mint egyszer”, „hetente 1-3 nap”, „a hét 4-6 napján”, „a hét minden napján” vagy „mindennap többször” válasszal:
Milyen gyakran fordul elő, hogy a gyermeked:
- Dührohamot kap.
- Toporzékol vagy visszatartja a lélegzetét dühroham közben.
- 5 percnél hosszabb ideig tart a hisztije.
- Akkor is folytatja a dühöngést, amikor megpróbálod megnyugtatni.
- Összetör vagy tönkretesz dolgokat hiszti közben.
- Kimerülésig hisztizik.
- Üt, harap vagy rúg hiszti közben.
- Elveszíti a türelmét vagy dührohamot kap veled szemben.
- Elveszíti a türelmét vagy dührohamot kap más felnőttekkel szemben.
- Elveszíti a türelmét vagy hisztizik, amikor frusztrált, dühös vagy feldúlt.
- Fáradtan, éhesen vagy betegen elveszíti a türelmét vagy hisztizik.
- Elveszíti a türelmét vagy hisztizik, hogy megkapjon valamit, amit szeretne.
- Elveszíti a türelmét vagy hisztizik a napi rutinok, például lefekvés vagy étkezés közben.
- Elveszíti a türelmét vagy dührohamot kap látszólag a semmiből, egyértelmű ok nélkül.
- Könnyen frusztrált lesz.
- Dühösen kiabál valakivel.
- Ingerülten viselkedik.
- Nehezen nyugszik meg, ha dühös.
- Nagyon gyorsan dühös lesz.
- Rendkívül dühös lesz.
- Heves indulatai vannak.
- Hosszú ideig dühös marad.
Mikor abnormális a gyerek hisztije? (Fotó: Getty Images)
Mennyire intenzívek a gyerek hisztijei?
A listán szereplő bizonyos viselkedések normálisak, még akkor is, ha elég gyakran fordulnak elő – mások kevésbé. Hogy kiderítsék, mely viselkedések valóban problémásak, Wakschlag és munkatársai közel 1500 óvodáskorú gyermeket kérdeztek meg. Az eredményekben azt találták, hogy a gyerekek 95 százaléka kiszámítható gyakorisággal követett el bizonyos viselkedéseket – ezt jelölték ki tehát választóvonalnak a normális és abnormális között a továbbiakban. A kóros viselkedések tehát azok, amelyek a 95 százalékon kívül esnek – más szóval olyan viselkedések, amelyeket a gyerekek 95 százaléka nem követ el. A fenti listán szereplő hisztis viselkedések egyike sem abnormális, ha hetente kevesebb mint egyszer fordul elő. Ha azonban ezek a viselkedésformák gyakrabban fordulnak elő, aggodalomra adhat okot – ezeket tovább taglalták a kutatók, hogy jobban felismerjük a jeleket.
A következő viselkedésformák csak akkor „abnormálisak”, ha hetente 1-3 vagy több napon fordulnak elő:
- Ütés, harapás vagy rúgás dühkitörés közben.
- Hosszú ideig dühös marad.
Ezek csak akkor számítanak a kutatás szerint „abnormális” viselkedésnek, ha hetente 4-6 napon vagy annál többször fordulnak elő:
- Toporzékolás vagy lélegzetvisszatartás dühkitörés közben.
- 5 percnél hosszabb ideig tartó hiszti.
- Folytatja a hisztit, még akkor is, ha megpróbálod megnyugtatni.
- Összetör vagy tönkretesz dolgokat hiszti közben.
- Kimerülésig hisztizik.
- Elveszíti a türelmét vagy dührohamot kap más felnőttekkel szemben.
- Elveszíti a türelmét vagy dührohamot kap a napi rutinok, például lefekvés vagy étkezés közben.
- Elveszíti a türelmét vagy hisztizik a semmiből vagy egyértelmű ok nélkül.
- Könnyen frusztrált lesz.
- Dühösen kiabál valakivel.
- Ingerülten viselkedik.
- Nehezen nyugszik meg, ha dühös.
- Nagyon gyorsan dühös lesz.
- Rendkívül dühös lesz.
- Heves indulatai vannak.
A következők pedig csak akkor számítanak „abnormális” viselkedésnek, ha mindennap vagy naponta többször is előfordulnak:
- Dührohamot kap.
- Elveszíti a türelmét vagy dührohamot kap a szülővel szemben.
- Elveszíti a türelmét vagy dührohamot kap, amikor frusztrált, dühös vagy feldúlt.
- Elveszíti a türelmét vagy hisztizik, ha fáradt, éhes vagy beteg.
- Elveszíti a türelmét vagy hisztizik, hogy megkapjon valamit, amit szeretne.
Ne ess pánikba!
A legfontosabb, örökzöld tanács a dackorszakos hisztik esetében is az, ami általánosan minden anyasággal kapcsolatos helyzetben: Ne ess pánikba! Ha gyakrabban vagy intenzívebben hisztizik a gyereked, mint mások gyereke, akkor sem kell túlaggódni a dolgot, hiszen a legtöbb gyerek a fejlődése során elköveti a fenti listán szereplő viselkedésformák többségét, és ettől még simán a normál keretek között van a viselkedésük. Wakschlag és kollégái azt írják, hogy a gyerek hisztije miatt inkább csak akkor érdemes aggódni, ha észreveszünk olyan viselkedésformákat, amik ritkábbak és az átlagtól jobban eltérnek. Például a „könnyen frusztrálódik” kritérium a dackorszakos gyerekek 99 százalékára (és a felnőtt populáció nagy részére is) jellemző, míg az, hogy hiszti közben üt, harap vagy rugdos, már sokkal ritkább viselkedés, ezért inkább adhat okot aggodalomra.
A legfontosabb: ne ess pánikba! (Fotó: Getty Images)
Ha a gyerek olyan hisztiket produkál, amelyek jóval az átlagon kívül esnek, különösen, ha ezek a viselkedések másnak is ártanak, akkor lehet, hogy itt az ideje, hogy szakember segítségét kérjük. De ha a gyerek az abnormális hiszti kritériumainak a határán van, vagy gyakrabban hisztizik, mint az átlag, van néhány egyszerű módszer, amivel a hisztikutatás segítségével megszelídíthetjük. A kulcs az, hogy kitaláljuk, mit akar, és gondoskodunk arról, hogy azt ne hisztizéssel kapja meg. Így hosszú távon megtanulja, hogy a hiszti nem hatékony tárgyalási eszköz.
A viselkedéskutatók a hiszti három típusát szokták említeni:
- a figyelem követelése (vegyél fel),
- a kézzelfogható dolgok követelése (étel, játék, tevékenység),
- a kötelesség elől való menekülés (nem akarok felöltözni).
A kutatók szerint az első kettő hiszti leginkább azzal oldható meg, ha a követelést figyelmen kívül hagyjuk és akkor teljesítjük a vágyát, amikor befejezi a hisztit, ám a harmadik típusú hiszti egy kis furfangot igényel. Ebben a forgatókönyvben ugyanis a gyerekek épp abban a reményben kapnak dührohamot, hogy a szüleik figyelmen kívül hagyják őket, és nem erőltetik rájuk azt, amit nem akarnak megtenni. Ehelyett, amikor a gyerek azért hisztizik, hogy elkerüljön valamit, a helyes megközelítés inkább az, hogy segítünk neki, hogy megtegye, mert ha kényszerítjük, hogy felöltözzön vagy megegye a vacsoráját, akkor arra tanítjuk meg, hogy a feladatok elkerülése érdekében történő hisztizés rosszabb eredményhez vezet: az autonómia elvesztéséhez. De a legfontosabb a hisztivel kapcsolatban a végtelen türelem, és az, hogy ne gondoljuk azt, hogy miattunk van vagy ellenünk szól. Ez is csak egy korszak, ami egyszer – jó esetben – véget ér.