Mit tennél, ha seggarcnak nevezne a hatéves lányod?

Jeff Neal három lány édesapja, pár hónappal ezelőtt a legnagyobb, hatéves lánya döntött úgy, hogy visszamegy kicsit az időben és újabb dackorszakot indít el. A kislány hisztizett, földhöz verte magát, mindennel és az ellenkezőjével is ellenkezett. Még egy két-háromévesnél ezt megérti a szülő, de azért hatévesen már elég nagy sokk, ha újra hisztizni kezd a gyerek. Jeff szerencsére talált egy hatásos módszert, amivel sikerült megszüntetni a hisztiket a lánynál.

„A lányom határozott akarattal bír, szereti irányítani az életét és nagyon kreatív. Ezek jó tulajdonságok, de kicsit nehéz őt nevelni. Nemrég kezdődött el nála az, hogy kiszámíthatatlanul kiborult, elkezdett az anyjával meg velem kiabálni, káromkodni, engem konkrétan »seggarcnak« nevezett. Hatévesen. Amikor rászóltam, hogy sem engem, sem az anyját nem illetheti ilyen szavakkal, akkor átment védekezésbe és hisztizni kezdett. A fegyelmezési technikáink nem működtek nála, valamin változtatnunk kellett.

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

Kutatásba fogtam, kiolvastam a fél internetet, hogy vajon miért viselkedhet így a lányom. Az általános vélekedés szerint azért, mert nem kap elég figyelmet. Volt benne igazság, ezért elkezdtem szervezni, hogy több közös időnk legyen egyedül vele. Mivel egy kreatív kislányról van szó, gondoltam, jó lenne valamilyen művészeti különóra neki, találtam is és beírattam egybe. Én vittem oda, bent ültem az órán, bármikor megbeszélhette velem, mit készít, és rögtön büszkélkedhetett nekem az eredménnyel.

Egy hónapja jártunk a különórára, amikor láttam a lányomon a változást. Ha kértem tőle valamit, rögtön készségesen reagált. Sokkal együttműködőbb lett, kevesebbet veszekedett velünk és a testvéreivel. Ekkor jöttem rá, hogy nem is kell különóra hozzá, csak arra van szüksége, hogy kettesben is töltsek időt vele. Ezért rendszeresítettem, hogy csütörtök délutánonként elviszem arra a játszótérre, ahova csak ritkán jutunk el családostul és amit annyira szeret. Azóta a csütörtök délutánokat jutalomként éli meg, és már a négyéves húgát is vihetjük magunkkal játszótársnak.

A minőségi idő lett a hisztire és a seggarcozásra a megoldás a mi családunkban. A csütörtök délutáni közös alkalmaink jó alapot adnak az alkudozáshoz is, például, ha nem akarna rendet rakni a szobájában, elég csak azt mondani, hogy ezzel veszélyezteti a játszóterezésünket. Tudom, sokan zsarolásnak mondanák ezt, de nem érdekel, ha egyszer működik, és így mindenki boldogabb lett a családunkban.”