1938-ban a 28 éves Helen Hulickot azért idézték be a Los Angeles-i bíróságra, hogy tanúskodjon két férfi ellen, akik betörtek a társasházba, ahol lakott. A siket gyerekek oktatásával foglalkozó tanárnő bő szabású nadrágban jelent meg a bíróság előtt. A tárgyalást vezető bíró, bizonyos Arthur S. Guerin azonban ezt az öltözéket, mely akkoriban kevésbé volt szokványos a nők körében, elfogadhatatlannak tartotta, mondván, hogy az elvonja a figyelmet a jogi kérdésekről. Éppen ezért megfeddte Hulickot, a tárgyalást pedig elnapolta, egyben felszólította a nőt, hogy az új időpontra már szoknyában érkezzen. Hulick azonban erre nem volt hajlandó.
„Ha megparancsolja, hogy öltözzek át, nem teszem meg. Szeretem a nadrágokat. Kényelmesek” – nyilatkozta a nő Los Angeles Timesnak.
A következő tárgyalási napon Hulick döntésének megfelelően újra nadrágban jelent meg. A bíró felháborodott az engedetlenségen, és ismét leállította a tárgyalást még azelőtt, hogy a nő tanúként felesküdhetett volna. Elrendelte, hogy hagyja el a tárgyalótermet, valamint figyelmeztette, hogy amennyiben harmadszor is nadrágban érkezik a bíróságra, börtönbüntetésre számíthat.
Helen Hulick a második tárgyalási napon (Fotó: Getty Images)
A helyszínen tartózkodó riporterek persze azonnal megrohamozták, ő pedig a következőket mondta: „Nadrágban térek vissza, és ha ezért börtönbe zárnak, remélem, segít abban, hogy a nők örökre megszabaduljanak a nadrágtilalomtól.”
Hulick másnap valóban ismét nadrágban sétált be a bíróságra. Guerin bíró pedig betartotta a fenyegetését, és azonnali hatállyal öt nap börtönbüntetésre ítélte őt, azzal a kitétellel, hogy annak ideje alatt végig farmerruhát kell viselnie.
A nőt végül idő előtt szabadon engedték, ügyét pedig a Fellebbviteli Bíróság elé küldték. Ez utóbbi aztán hatályon kívül helyezte Guerin bíró eredeti ítéletét, és engedélyezte Hulick számára, szabadon viselhet bármilyen öltözéket a következő tárgyaláson. 1939. január 17-én a tanárnő estélyi ruhában érkezett a bíróság épületébe.
Helen Hulick nem csupán ezzel a tettével, de későbbiekben szakmai tevékenységével is hírnevet szerzett. A siket gyermekek oktatásában mérföldkövet jelentő auditív-verbális terápia úttörője lett, és saját nonprofit szervezetet alapított.
Arthur S. Guerin bíró 1962-ben egy tévéműsor forgatásán sztrókot kapott és meghalt.