Négy éve építették nagyon takaros és nagyon környezetbarát szalmaházukat Reitter Zsolt és a felesége, Zsófia. Még nem volt tökéletesen kész, de nemrég beköltöztek. Egy hete vált lakhatatlanná.
Zsoltot fél órával azután hívta a felesége, hogy elindult dolgozni.
„Először nem értettem, mi az, hogy ég a ház. Baj van a gyerekekkel, rosszak vagy mi lehet? Amikor Zsófi idegesen próbálta fölidézni, hogy mi a tűzoltók száma, akkor fogtam fel, hogy tényleg ég a ház.” – idézi az apa az első sokkot. Innentől semmi információt nem kapott a családról, amíg haza nem ért.
„A feleségem telefonján feketelistán van a számom, mert a gyerekek addig nyomkodták és még a kijelzőt is betörték, hogy nem tudjuk levenni a tiltott hívók közül”.
Zsolt tehát nem hívhatta a feleségét, Zsófia pedig a gyerekeket mentette a házból.
A Reitter család házát oltják a tűzoltók Csobánkán (Fotó: magánarchívum)
Vörösvár felől egy nagy hegy takarásában van Csobánka, körülbelül 10 kilométerről viszont már lehetett látni az elképesztő füstfelhőt, Zsolt szerint olyan volt, mintha felrobbant volna egy gyár. Ettől bepánikolt, de még tíz perc hátra volt az útból. Amikor hazaért, már kint voltak a tűzoltók és megnyugodva látta, hogy a gyerekeinek és feleségének sem esett baja.
A szalmafalú épület fából készült teraszán keletkezett a tűz, egészen éjszakáig oltották, többször vissza is jöttek a tűzoltók.
Zsolt próbálta kitalálni, hogy elektromos tűz lehetett-e, de a teraszon nincs sok esélye ilyennek. Gondolkodtak, hogy esetleg a kéményből pattant-e ki parázs, de azt is elképzelhetetlennek tartják. Várják a vizsgálati eredményt.
A szalmaháznál sokan gondolnak arra, hogy persze, az könnyen ég. Zsolt szerint viszont ezt tűzbiztosra építik. A szalmabálákat nagyon alaposan tömörítik, nincs benne levegő, nagyon nehezen kap lángra. Kívülről 5 centis vályogvakolat van rajta, pont azért, hogy ne éghessen gyorsan.
Zsolt azt mesélte, hogy a túlélő feleségének eszébe sem jutott elfelejteni a szalmaházat.
Azt mondta: ez a ház úgy védett engem, mint egy anyaméh. Ugyanilyen házat szeretnék!
Zsófia úgy élte meg, hogy azért nem esett bajuk, mert ez a konstrukció nem hagyta, hogy gyorsan lángra kapjon minden. Volt ideje lemenni a felső szintről a gyerekekért és rájuk dobni a kabátot, cipőt. Eközben még csak füstmérgezésük sem lett. Egyelőre nem tudni, mennyi marad a házból.
„A betonalap az megmenthető, nagyon sok fal viszonylag épen megmaradt, a kő-, illetve jól vakolt fal. A vázszerkezetnek is talán egy része még használható. Erről majd a statikus dönt”.
Építkezés (Fotó: magánarchívum)
Zsoltéknak van biztosításuk, eleve kötelező is volt, mert CSOK hitelt is kaptak. Azzal riogatták őket, nem lesz könnyű annyi pénzt kapni, amennyit veszítettek; azt mondják, a biztosító igyekszik lefaragni a kifizetéseket. Zsoltnak nincs ilyen tapasztalata, nem is tud még számolni sem nagyon.
Amikor elkezdték az építkezést, akkor 250 ezer forint volt egy négyzetméter, ma 600 ezer az átlagár. A Covid miatti lezárás, a válság és az építőanyagok brutális emelkedése alaposan felnyomta a végső összeget.
„A legtöbb nem szakmunkát magunk csináltuk, ami milliós nagyságrendű megtakarítás volt és hónapokkal meghosszabbította az építkezést. Ezt a munkát azonban már nem fogjuk tudni elvégezni, ami viszont növekvő költségeket jelent.”
GIF
Zsoltot a falu összefogása óvja a szívinfarktustól. Döbbenettel figyeli, milyen jók az emberek.
Nagyon sokan fölajánlották szinte egyszerre, hogy menjünk hozzájuk lakni. Nem kellett attól tartani, hogy az utcán kell aludnunk. Tényleg az volt a legnehezebb, hogy egyetlen lehetőséget kellett kiválasztani, a többit pedig megköszönni.
A szerzetesnővérek rendházába költöztek végül. Hatan vannak ott most, mert a két legidősebb gyerek már nem él velük.
Tökéletes közösségi összefogás
Amikor a tűz fellobbant, a szomszédok már rohantak a gyerekeket menteni. Azonnal megalakult a helyiekből egy csapat, akik szervezik a segítséget. Négy nő osztotta el a feladatokat a Reitter család támogatása nevű Facebook csoportban.
Gonda Katalin azért felelős, hogy minden nap legyen meleg étel a családnál. Komatállal oldják meg, táblázatban vezetik, hogy mikor, ki és mit főz. Markolt-Lindmayer Gabriella az azonnal szükséges adományokat, például a ruhákat gyűjti, szintén a megadott méretekkel, listával, mire van szükség. Babos-Kaszab Vera a pénzadományokat gyűjti.
Illyés Kinga a tárgyi adományokat intézi:
„Tavaly is leégettt egy családi ház a faluban és megkerestem a tulajdonost, van-e ötlete, mire figyeljünk, mit kérjünk. Ő mondta, hogy nagyon fontos raktározni minden felajánlott dolgot, akkor is, ha most nem tudják magukhoz venni, mert ha újra beköltöznek, nem lesz semmijük a házban. Talán csak a kanál, villa maradt meg, amit sem a tűz, sem a víz nem tett tönkre.”
Kinga szerint kaptak már bútort is, de bőven van még hely a garázsban. Ő is vezeti, mit ajándékoztak eddig és ha ugyanazt ajánlják többen, akkor jelzi, hogy már van. Őt is lenyűgözi, milyen apróságokra figyelnek a segítők.
„Olyan finomságok vannak, mint hogy valaki a saját befőttjét hozta és még receptet is adott hozzá, hogyan lehet elkészíteni az ételt belőle.” – magyarázza.
Udvaros Dorottya is gyűjtött már több százezer forintot. Több előadása után is kérte a nézőket, ha tudnak, segítsenek bármilyen kis összeggel.
A család és segítői azt kérik, hogy az átmeneti szálláshelyre ne vigyenek adományt, mert nem tudják hova tenni. A pénzbeli segítséget köszönik, abból tudnak tervezni, illetve, ha valami nagyon hiányzik most, azt megvenni.
Zsoltékat nagyon meghatja, hogy mennyi adományt kaptak. Nagy kincseiket megosztják, például valaki egy hatalmas tévét vitt nekik. Igaz, Zsolték a tűz előtt sem tévéztek, csak számítógépeztek.
Egyelőre csak centiről centire halad az újratervezésben Zsolt, nem mer, nem bír többre koncentrálni. Azt sem merik még felfogni feleségével, mi mindent vesztettek el végleg a tűzben. Eltűntek fotók, amelyekből nincs digitális. Elvesztek kedvenc festményeik, műalkotásaik. Nem tudni, milyen veszteséget élt át a 6 éves Fülöp fiuk.
„Éjjel álmában teljesen érthetően azt mondta, hogy elégett. Szívfacsaró volt ezt hallani. Ő sokat rajzol, másnap már lángoló házat és tűzoltót rajzolt”.
Zsolt immár húsz éve beteg gyerekeket igyekszik felvidítani a kórházakban. Bohócdoktor ruhája, felszerelése vele volt, így azt nem vesztette el. Csobánkát most annál is jobban szeretik, mint amikor odaköltöztek. Nemcsak a hely szépsége, nyugalma, hanem a tökéletes közösség is odaköti őket. Átmeneti apartmanjukban határozatlan ideig maradhatnak. Tele vannak pozitív érzelmekkel, mert senkinek nem esett semmi baja és mert mindenki próbál segíteni nekik.
Az 1 éves Bonifác, a 3 éves Flóra, a 6 éves Fülöp és a 10 éves Pongrác él most az átmeneti otthonban. A legidősebb, a 21 éves Benedek Budapesten él és dolgozik, 19 éves Levente öccsének pedig Németországban van feladata. Bár koruk szerint már felnőttek, apjuk szerint kamasztüneteket mutattak, a mostani tűz viszont csinált egy kis családegyesítést.
Bár már vagy tíz éve öregnek látnak minket, most a legidősebb azzal vigasztalta a feleségemet, hogy 45 évesen még nem vagyunk öregek új házat építeni.
Bohócdoktorok (Fotó: magánarchívum)
Zsolt azt mondja, az az alapélménye, hogy a környezetüket jobban megviseli, ami történt.
„Nagyon sok embert, akivel találkozom, meg kell vigasztalnom. Értem, mert amikor egy éve karácsonykor történt hasonló eset, akkor bennünk is ugyanaz a szomorú együttérzés volt, mint ami most felénk árad.”
Alapítványuk honlapján az áll, hogy „Hiszünk benne, hogy a társadalom egészségesebbé és a világ emberségesebbé válik, ha mi is hozzájárulunk az emberek jóllétéhez.” A világ így kerek, amit Zsolt adott a gyerekeknek, időseknek, azt visszakapta a helyiektől.
Piros orr
34 bohócdoktor 16 gyerekkórházat látogat heti rendszerességgel. Az a dolguk, hogy eltereljék a gyerekek és leginkább a jobban aggódó szülők figyelmét a fájdalomról, szorongásról. A nevetés gyógyító erejét elviszik pár idősek otthonába és halmozottan sérült gyerekekekhez is, valamint leszakadó térségekbe járnak cirkusz programmal.
