Bevallom, nem foglalkozom focival egyáltalán, de amikor mutatták a videót, amin tulajdonképpen nyilvánosan megalázó helyzetbe hoztak egy szülinapját ünneplő kisfiút a focipályán, akkor felkaptam a fejem. Nemcsak én gondolom sportszerűtlennek, ami történt, a csakfoci.hu oldalon is így írnak az esetről:
„Sportszerűtlen jelenetet láthattak a szurkolók a hétfő esti, MTK-Diósgyőr (4-2) mérkőzés szünetében. A második félidei kezdőrúgást egy kisfiú, a kék-fehérek születésnapos utánpótlás-labdarúgója, Varga Énok végezhette el, aki nagy lendülettel vezette rá a labdát az ellenfél kapujára, a vendégek kapusa, Senkó Zsombor azonban nem adta meg azt az örömöt a gyermeknek, hogy gólt lőhessen, kétszer is védte a lövését, majd elrúgta a labdát. Az igen elkeseredett kisfiút a testvére vitte le az eset után a pályáról.
A jelenetről a találkozót követő sajtótájékoztatón a DVTK vezetőedzőjét, Kuznyecov Szergejt is megkérdezték, aki nem látott semmi kivetnivalót, inkább megvédte kapusát. »Rúgjon az MTK-nak gólt a gyerek« – nyilatkozta tömören Kuznyecov.”
Általában amellett vagyok, hogy ne engedjük nyerni egy társasjátékban a gyereket csak azért, mert gyerek, de ez a helyzet azért nagyban más volt, mint amikor otthon a négyfős család leül és előveszi a Ki nevet a végén?-t. Egyrészt abban mindenképpen súlyosabb az eset, hogy nagy nyilvánosság előtt történt, közvetítéssel, közönséggel, nagy focipályán, élesben. Ha ilyen helyzetben valaki egy hétéves kisgyerekkel szemben emberkedik, fitogtatja az erejét, az minimum sportszerűtlen, de megkockáztatom, hogy inkább szívtelen. Ha egy felnőtt férfi (és az edzője is) úgy érzi, hogy pont egy kisfiú szülinapján kell megmutatnia, ki az úr a háznál, akkor ott elég nagy bajok vannak.
Varga Énok, a hétéves focista (Fotó: Sándor Károly Labdarúgó Akadémia)
Ha ez a konkrét eset nem azt hozza elő a gyerekkel szemben álló felnőttből, hogy de cuki a kisfiú, és nem empátiával, kedvesen áll a szülinaposhoz, akkor ott a felnőttel van a probléma. Megszívatni egy gyereket, megalázni ráadásul a szülinapján, nem oké. Nemcsak a fociban, hanem bárhol, bármikor, bármivel kapcsolatban. Tipikusan olyan helyzet volt ez, amit poénosan el lehetett volna elütni, nem hiszem el, hogy valaki ennyire komolyan vesz saját magát, hogy nem fér bele nála egy szülinapos kisfiú gólöröme.
Az edző kommentárja pedig még csak rátesz egy lapáttal az egészre, egy gyerekről van szó, könyörgöm, senkinek sem esett volna csorba a tekintélyén, szaktudásán, tehetségén, fociban elért eredményein, ha a kapus elviccelte volna a helyzetet és legalább másodjára beengedi ezt a gólt. Az egész egyszerűen kicsinyes, kisstílű és méltatlan a sporthoz. Hozzáteszem, nemcsak én látom így, hanem azok is azt mondják, hogy ez futballidegen viselkedés volt, akik nagy rajongói a focinak. Mert nem különleges és egyedi eset az, hogy egy kisgyerek feltűnik a pályán, ilyenkor általában segítenek neki berúgni a gólt, amitől az összes drukker üdvrivalgásban tör ki. Például így:
Valószínűleg – az edző kommentjével együtt elemezve a szituációt – az lehetett a probléma, hogy mindez félidőben történt, amikor már kapott a csapatuk két gólt az MTK-tól. Akárhogy is nézzük, a kapus nemes egyszerűséggel kitöltötte a gyereken a dühét, csalódottságát, és jól bosszút állt egy hétéves, szülinapos kisfiún. Hát, erre nehéz szavakat találni.
Mindig ijesztő a jelenség – az élet bármely területén –, amikor az emberek túl komolyan veszik saját magukat. Ebben az esetben is ez történt. Ilyenkor nincs hely az empátiának, emberbaráti szeretetnek, kedvességnek, előzékenységnek, mert ha túl komolyan veszi magát valaki, akkor mindenáron, másokon átgázolva is igazolni akarja a saját igazát és jogosultságát az életben elfoglalt pozíciójára. Attól még, hogy ezt a viselkedést látjuk a politikában, nem lenne muszáj követni a sportban és magunk között.
Frissítés:
Cikkünk megjelenése után jelent meg a kapus, Senkó Zsombor nyilatkozata az ügyben: „Sajnálom az esetet, de mindent el fogok követni, hogy a megfelelő módon kárpótoljam Énokot – mondta Senkó Zsombor, a DVTK kapusa. – Egy olyan ereklyét szeretnék neki szerezni, ami nem lóg minden kisfiú falán. Amikor megérkeznek Diósgyőrbe, személyesen fogom neki átadni. Várjuk szeretettel őt is, a szüleit is és a csapattársait is! Addig is kívánom neki, hogy soha ne adja fel az álmait, és ugyanígy harcoljon meg minden labdáért, mint hétfőn este!”
Kiemelt kép: M4 Sport
