Az olasz családok híresen összetartók, bár a régi, nagy olasz családról elterjedt sztereotípiák már elavultak, mégis sokkal közelebb vannak a családtagok egymáshoz a mai napig egy olasz családban, mint a világ sok más táján. Ugyan az elmúlt évtizedekben megváltozott a családok szerkezete ott is, ám a szülők szeretetteljes és türelmes gyereknevelése a mai napig erősen tartja magát – például ezt megtanulhatnánk az olasz nevelési stílusból.
Olasz családok régen és most
Az olaszok régen patriarchális családokban, sok gyerekkel éltek, különösen a déli családokban. A nők otthon maradtak a gyerekekkel, vezették a háztartást, míg a férfiak dolgoztak. A gazdaság változásával azonban az olasz társadalom mentalitása, kultúrája és szokásai is átalakultak, ami természetesen a családok életére is hatással volt.
Az 1960-as években ezt az átalakulást még tovább fokozta a feminista mozgalmak megjelenése. Míg korábban az olasz családmodellt a katolikus egyház inspirálta és befolyásolta, addig a 60-as és 70-es évek után ez a hagyományos rendszer összeomlott. Például a 70-es évektől már szabad volt a válás, illetve ebben az évtizedben született meg a családjogi reform és az abortusztörvény is. Mindez az olasz családokra és nőkre nézve pozitív változás volt, ám az új a törvények vereséget jelentettek a Vatikán számára. A pápa a „pusztító erotika kísértéseiről”, a termékenység fontosságáról és a házasság szentségének értékéről beszélt, de egy olyan olasz társadalomhoz akart szólni, ami akkor már nem létezett.
Az olasz családok ma már általában kisebbek, egy átlagos olasz család csak egy vagy két gyermeket vállal, de ez nem jelenti azt, hogy a családi kötelékek nem erősek vagy nem értékesek. Az ISTAT (Olasz Nemzeti Statisztikai Intézet) által végzett felmérések és statisztikák azt mutatják, hogy drámaian csökkent az egy családra jutó átlagos családtagok száma, ami három fontos tényezőnek köszönhető:
- a születések csökkenése,
- a házasságkötések csökkenése,
- az egyszülős családok növekedése.
Illetve a család egy másik típusa is elterjedt: a rekonstruált család. Ebben az esetben az egyik szülő ingázik vagy a családtól távol él.
Kislányok játszanak egy Vespa triciklivel az olaszországi Pisában 1950-ben. (Fotó: Erich Andres/United Archives via Getty Images)
1954 körül: A velencei Burano szigetén lévő házuk előtt szorgos anyák csipkét készítenek, és közben a gyermekeikre vigyáznak. (Fotó: Three Lions/Getty Images fotója)
1955 körül: Egy kisfiú a nagymamájával, amint a római Trevi-kútba dobott érméket mutatja. (Fotó: Vecchio/Three Lions/Getty Images)
1951. március: Családi reggeli, amikor az ács apa (balra) és gyermekei együtt reggeliznek. (Fotó: David Lees/Getty Images)
Modern családmodellek
Onnantól kezdve, hogy a nők dolgozni mentek és egyenlőséget akartak, óhatatlanul megjelentek az új családmodellek az olaszoknál is. A patriarchátus már a múlté, egyre gyakrabban találkozni egyszülős családokkal, nem házasokkal és a gyermek nélküli párokkal. De miért döntenek az olaszok úgy, hogy később házasodnak vagy egyáltalán nem házasodnak?
Az ISTAT szerint ennek legfőbb okai:
- az oktatás minősége és annak költségei;
- a gazdasági függetlenség hiánya;
- állandó munkahely hiánya.
Fotó: Getty Images
Tény, hogy az olasz nők általában 30,8 éves korukban vállalják első gyermeküket – derül ki az ISTAT statisztikáiból –, szemben Európa többi országával, ahol általában 26 és 30 éves koruk között szülnek először az anyák. Ezenkívül jelentősen megnőtt az egyszülős családok száma, melyeknek 83,6 százalékát nők vezetik.
Az adatokból kiderül, hogy az olasz családot már nem lehet a régi sztereotípia szerint definiálni. A hagyományos családmodell mellett, ami évszázadokon keresztül dominált, ma már új családmodellek léteznek – ezek kifejezik azokat a gazdasági és társadalmi változásokat, amelyeken Olaszország a közelmúlt történelmében keresztülment. Ahogy a világ és a normák tovább változnak, úgy valószínűleg a családszerkezetek is változni fognak velük együtt, és új családmodellek alakulnak majd ki.
Hangos szülők
Az olasz családok a változások és a létszámcsökkenés mellett azonban megőrizték azt a különleges összetartást, ami régen is jellemezte őket. A Paramount Insights felmérése szerint az olasz szülők 98 százaléka érzi nagyon közel magát a gyermekéhez, ami 2 százalékponttal magasabb a globális átlagnál. Úgy tűnik, az olasz szülők pozitívabban állnak a gyerekeikhez, legalábbis a felmérések alapján megtudhatjuk, hogy az olasz szülők általában türelmesnek (60 százalék), megengedőnek (majdnem fele, ami jóval a globális átlag felett van) és – legalábbis ideális esetben – következetesnek (10-ből 7) mondják magukat. Úgy érzik, hogy egyszerre tekintélyt parancsoló személyek és barátok is tudnak lenni a gyermekeik számára.
Míg 10-ből 8 olasz szülő azt mondja, hogy bátorítja gyermeke függetlenségét, e tekintetben elmaradnak a 94 százalékos globális átlagtól. Az olasz szülőknek csak egyharmada szeretné, ha többet tett volna azért, hogy fia/lánya kevésbé függjön tőlük – ez kevesebb, mint a szülők globális aránya.
Ez valószínűleg azért van, mert a régi minták alapján közel tartják magukhoz a gyerekeiket, és szeretik a gyermekek életének bizonyos aspektusait közvetlenül kontrollálni – simán beleszólnak a felnőtt csemeték életébe is.
Bár a olasz szülők türelmesek, de ha a gyerekek nem tartják be a szabályaikat, akkor nem marad el a számonkérés. Úgy tűnik, hogy az olasz szülők kevésbé engedékenyek a gyerekekkel ilyen esetekben, de a büntetés maximum kiabálás, sosem testi fenyítés – a szülők közel 60 százaléka kiabál a gyerekével, szemben a 25 százalékos globális átlaggal. Az a sztereotípia nem véletlenül él és virul, hogy hangosak az olasz családok, hangerővel nevelik a gyerekeket is, ám ez nem rontja a családi kapcsolatokat.
Fotó: Getty Images
Egy Olaszországban élő magyar anya mesélte el a saját tapasztalatait arról, milyennek látja az olasz szülőket. „Most amerre élünk, mindenkinek megvan a viszonylagos anyagi biztonsága, és ez talán fontos ahhoz, amit látok.
Az olasz szülők nyugodtak, türelmesek nagyon, szeretik, ha egy gyerek gyerek. Empatikusak velük, komolyan veszik a kis problémáikat, és segítik őket a megoldásban. Nagyon bátorítóak és segítőkészek úgy általában a gyerekekkel, nem csak a sajátjukkal.
A játékban, saját kis dolgaikban nagy szabadságot biztosítanak, de ha lépni kell, lépnek. A tanulásban meg erősen részt vesznek. Rengeteget beszélgetnek velük (amúgy is), de amennyire látom, ez a megbeszélés fontos része a gyereknevelésnek. Értse, tudja, miért, mit, hogy csinálunk. A gyerekek közötti kapcsolatokban arra figyelnek, hogy kedvesek, barátságosak legyenek egymással.
Fontosnak tartják a gyerekek saját közösségét (ovis csoport, osztály), a tanítók is meg a szülők is azon vannak, hogy ezekből valódi közösség alakuljon. Szülinapi zsúrokra mindig meg van hívva az egész osztály például, de ezek nagyon laza események, közös játszóterezés tortával vagy amikor hidegebb van, cukrászda közösen.
De része ennek az is, hogy sem a verbális, sem a kapcsolati, sem a fizikai bántást nem engedik.
Amikor idegenként először megjelentünk a játszótéren, szinte azonnal jöttek beszélgetni, jó tanácsokat kaptunk, melyik iskolába menjünk, melyik gyerekorvos megbízható. Apukák, anyukák közötti gyerekekkel kapcsolatos munkamegosztás elég kiegyensúlyozottnak tűnik.”
Az olasz nevelés titkai
Az olasz családokban a nagy erő a kötődésben rejlik, ahogy egymást segítik és támogatják az életben, az mindenképp olyan példa, amit magunk elé tűzhetünk. A következő pontokban összeszedtük, mi az, amit az olasz szülőktől elleshetünk és a saját családunkban, a saját gyerekeinknél is alkalmazhatnánk.
A gyerek a társadalom része
A világ más részein, például Amerikában vagy épp Magyarországon is az a jellemző, hogy a szülők szétosztják az idejüket a gyerekkel töltött időre és a saját idejükre. Amikor a gyerekkel töltik az időt, akkor az ő szeszélyeinek tesznek eleget, az ő érdeklődési köre szerint választanak közös programot. Nem így van ez Olaszországban.
A gyerekeket az élet minden területére bevonják, és elvárják tőlük, hogy beilleszkedjenek a legkülönbözőbb helyzetekben is.
Ez valószínűleg a többgenerációs családmodellből maradt meg, amikor még a legtöbb családban a gyerekek, szülők, tizenévesek és nagyszülők együtt éltek és dolgoztak. A boltokban és éttermekben minden korosztályt szívesen látnak, ahol a gyerekekkel is örömmel beszélgetnek az idegen felnőttek is. A kicsik nincsenek külön kezelve, nincs mindenhol gyereksarok, a gyerekek csatlakoznak a felnőttek mindennapi tevékenységeihez.
Fotó: Getty Images
Friss ételek
Felejtsd el a csirkefalatkákat és a mikrohullámú sütőben készíthető ételeket – az olaszok szeretnek főzni, és szeretnek enni. Az ételt az élet szerves részének tekintik, amelyre érdemes időt fordítani. A friss zöldségek, gyümölcsök mindig kéznél vannak a gyerekek számára is, a családban a friss ételekre koncentrálnak és a gyerekek azt tanulják meg, hogy inkább kerüljék a feldolgozott élelmiszereket.
Az étkezés a család ideje
Ha pedig az ételekről beszélünk, akkor nem maradhat ki az sem, ami az olasz családi kapcsolatok egyik alapját adja: a közös étkezés Olaszországban prioritást élvez, nincs olyan, hogy tévé előtt eszik a gyerek vagy anya állva bekap néhány falatot a konyhában vacsorára egyedül.
A családi étkezés két vagy több órán át is tarthat, és szociális eseménynek számít, náluk nem érvényes az a szabály, mint nálunk, hogy evés közben nem beszélünk. Az olaszok beszélnek, kiabálnak, élettel teliek evés közben is.
Az olasz szülők nem aggódnak amiatt, hogy a gyerekek nem esznek eleget, a hosszú, közös étkezés alatt a gyerekek is megtalálják a maguk kedvenc ételeit. Ha nincs is két óránk arra, hogy együtt étkezzen az egész nagy család mindennap, egy étkezést érdemes kijelölni a saját családunkban is, amit együtt tudunk elkölteni és közben kapcsolódni, beszélgetni egymással.
Fotó: Getty Images
A hideg az olasz anya ellensége
Ezt az egyet valószínűleg nem kell eltanulni az olasz szülőktől, de érdekességként mindenképp említésre méltó, hogy az olasz anyák mennyire féltik a hidegtől a gyerekeiket. Megszállottként harcolnak a hideg ellen, minden széllökéstől meg akarják óvni a gyerekeket, és a családi szabályok között általában nagyon szigorúan veszik, hogy a gyerek nem fekhet le aludni vizes hajjal, nem ihat hideg tejet vagy nem mehet az utcára több réteg ruha nélkül, ha kicsit hűvösebb az idő.
Szoros kötelék
Az olasz anyukák híresek arról, hogy mennyire melegszívűek és hogy a túlzott védelmezés határát súrolja már a gyerekkel való kapcsolatuk. A szülők tudni akarják, hogy mit csinálnak és gondolnak a gyerekek – mindig. A gyerekeket arra bátorítják, hogy házas korukig, vagy még tovább is otthon éljenek, és ne szakadjanak el a családjuktól, hanem inkább az új családjukat integrálják. A mi szemünkkel nézve talán ez túlzás, de a gyakori családi összejövetelek hagyományát mindenképp érdemes tőlük átvenni.
Gyengéd fegyelmezés
A nevelési stílusok Olaszországban régiónként eltérőek, de általában a legtöbb szülő lazán kezeli a fegyelmezést. Az olasz szülők – nagyon helyesen – soha nem fenekelnek, semmilyen okból, ehelyett leginkább példamutatással irányítják a gyerekek viselkedését. Például vacsorához bort szolgálnak fel, amit a gyerekek már fiatal koruktól kezdve megkóstolhatnak. A kamaszok 16 éves korukban legálisan ihatnak a bárokban, de ritkán kerülnek bajba az alkohollal. Ennek egyik oka az lehet, hogy az olaszok nem teszik tiltott tevékenységgé az ivást, hanem inkább élvezik az életet és mértékletességet gyakorolnak. Úgy általában a tiltást nem nagyon használják a gyereknevelésben, és tisztelettel bánnak a gyerekekkel.
A hisztivel sem nagyon törődnek, nem érzik azt a kényszert, mint mi, magyar anyák, hogy leállítsuk a lehető leggyorsabban a gyerek dühkitörését.
Nincs bennük az a stressz, hogy a környezet biztos rossz szülőnek gondolja őket, ha a gyerek nyílt színen kap idegösszeomlást és fetrengve hisztizik. Ritkán, vagy egyáltalán nem lépnek közbe egy gyerek hisztije közben, és nem is szégyellik a kiabálást, valószínűleg azért, mert kicsit sem érdekel senkit, nem kapnak rosszalló pillantásokat miatta, a gyerekek hisztije is az élet része a felnőttek számára.
Az olasz gyerekek lehetnek gyerekek anélkül, hogy a szülőknek magyarázkodniuk vagy mentegetőzniük kellene a viselkedésükért. A gyerekek egyszerűen olyanok, amilyenek. Nem jelentenek kényszert, és nincsenek a felnőttek útjában. Amikor az indulatok elszabadulnak – márpedig elszabadulnak –, a szülők általában úgy mennek tovább, hogy a hisztire egy pillanatig sem figyelnek. Ha valamit, ezt nagyon szívesen eltanulnánk az olasz szülőktől, jóval lazábbnak és stresszmentesebbnek tűnik az olasz nevelési stílus, mint a magyar.
Források: Life in Italy; Paramount Insights; ICAP; ScienceDaily; Get Italian Citizenship; Cultural Atlas