Régi sztereotípia a fejekben, hogy a németek olyan szigorú népek és a gyerekeiket is nagyon keményen fogják, pedig ez már rég nem igaz. Igazából a német a szülők nevelési stílusa sokkal inkább a szigorúság ellentettje, annyira, hogy náluk nincs szükség a szabadon nevelés mozgalmára, mert ők maguk megtestesítik a szabadon nevelést.
A nevelés alapja: függetlenség
A német szülők leginkább azt a végcél tartják szem előtt, hogy a gyerekből önálló, független, egészséges embert neveljenek. Így aztán náluk szó sem lehet például a helikopter nevelési stílusról, ami a gyerek minden lépését háromszor ellenőrzi és túlságosan védi minden hatástól.
1. Nem erőltetik a tanulást
A német óvodákban nem hangsúlyozzák a tudományos ismereteket, az iskolára való tantárgyi felkészítés nem létezik. Az óvónők lebeszélik arról a szülőket, hogy előre tanítsák például olvasni a gyerekeket azzal az indokkal, hogy ez egy különleges dolog, amit a gyerekek együtt tanulnak meg, amikor elkezdik az általános iskolát – ez a magyar óvodákra is jellemző szerencsére. Az óvoda a játék és a szociális tanulás ideje, a fő hangsúlyt hatéves korig a szabad, strukturálatlan játékra fektetik, de még az első osztályban sem erőltetik túlságosan a tananyagot.
Az első osztályban általában félnapos oktatás folyik, amelyet két szabadtéri, nagy szünet szakít meg. Ez a lazának tűnő megközelítés azonban egyáltalán nem jelent rossz minőségű oktatást: az Organization for Economic Co-operation and Development 2012-es felmérése szerint a német 15 évesek jóval a nemzetközi átlag felett teljesítenek az olvasás, a matematika és a természettudományok terén, míg a nagyobb nyomás alatt tanuló amerikai társaik lemaradnak.
A drezdai Szivárvány Iskola első osztályosai elfoglalják a helyüket (Fotó: Robert Michael/Picture Alliance via Getty Images)
2. A gyerekeket önállóságra nevelik
A német gyerekeket nem kísérgetik a szülők már alsó tagozatban sem az iskolába vagy a játszótérre, és nemcsak azok járnak egyedül általában, akik egy sarokra laknak a sulitól, hanem sokan azok közül is, akiknek tömegközlekedést kell használni, hogy eljussanak az iskolába. Természetesen a német szülők is aggódnak a gyerekek biztonsága miatt, de általában inkább arra koncentrálnak, hogy megtanítsák hamar a gyereket az önálló közlekedésre, és nem az emberrablókra fókuszálnak.
Úgy tűnik, a tények a németek oldalán állnak, az idegenek által elkövetett emberrablások ugyanis rendkívül ritkák – nem csak Németországban. Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának legutóbbi tanulmánya szerint egész Amerikában évente mindössze 115 ilyen eset történt.
A szülői felügyelet nélküli közlekedés, vagy ahogy a kutatók nevezik, az „önálló mobilitás” pedig jót tesz a gyerekeknek, növeli az önbizalmukat és felelősségvállalásra tanítja őket.
Ez a függetlenségre nevelés nemcsak az önálló közlekedésre terjed ki a német családokban, hanem a gyereknevelés minden területén megfigyelhető. Például a szülők azt is engedik, hogy a gyerekek felfedezzék a parkot, játszóteret anélkül, hogy árnyékként követnék őket, hogy nehogy elessenek, lezuhanjanak, homokot egyenek… és nem avatkoznak közbe minden apró játszótéri vitába a kicsik között sem.
Gyerekekre figyelmezteti az autósokat egy tábla az iskolakezdés napján Schleswig-Holsteinben (Fotó: Christian Charisius/dpa/Getty)
3. Nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruházat
A német családokban egy fontos alaptétel az, hogy mindennap ki kell menni a szabadba. Egy mondás szerint „nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruházat”. A szabadban töltött időre az óvodákban és iskolákban is odafigyelnek, a napi rutint a levegőzés köré szervezik. A játszótereken akkor is ott vannak a gyerekek, amikor hideg van, vagy esik az eső, mert a friss levegő nem maradhat ki a napból.
A babákat is kint altatják, olykor még a bolt vagy a kávézó előtt is otthagyják babakocsiban aludni, amiért itthon kapnának bőven ítélkező pillantásokat, Amerikában pedig egyes városokban még rendőrt is hívnának a szülőkre.
A friss levegő fontossága mélyen gyökerezik nemcsak Németországban, de egész Európában. Az Aranyfürtöcske és a három medve című angol mese egyik korábbi, az 1800-as években feljegyzett változatában például Aranyfürtöcske kiugrott az ablakon, amelyet kifejezetten azért hagytak nyitva, mert a medvék rendes medvék lévén, reggel mindig kinyitották a hálószobájuk ablakát, hogy szellőztessenek.
Gyerekek egy berlini játszótéren (Fotó: Sean Gallup/Getty Images)
A szabadban való tartózkodás értékét tükrözi, hogy még egy olyan nagyvárosban is rengeteg a szabadtéri játszóhely, mint Berlin, ahol 1850 nyilvános játszótér található, nem számítva a város erdeiben vagy a közfürdők mellett található játszótereket. Hasonlítsuk ezt össze a több mint kétszer annyi lakossal rendelkező New York 1700 szabadidős területével.
4. Természetes szülői attitűd
A németek nem prűdek, ha a gyereknevelésről van szó, például egyáltalán nem ritka, hogy nyilvánosan szoptatnak a nők, és ezért senki sem akarja kiküldeni őket egy étteremből, vagy nem kapnak ítélkező tekinteteket, bámulást, beszólást emiatt, mint itthon. Az egészségesebb életmódra nevelés is könnyebb a német szülők számára, mivel a bio- és reform élelmiszerek elérhető áron kaphatók, még a bio babatápszer sem dönti anyagi romlásba a kevesebb jövedelemmel rendelkező szülőket sem. Az iskolai ebéd pedig egy egészen új szintet képvisel a magyarhoz képest: friss és egészséges ételeket készítenek a diákoknak.
Az iskolakezdés ünnepe
A német hagyományok szerint az iskolakezdés egy nagy buli, és nem a szigorra készítik fel a gyerekeket – „Itt nem lehetsz izgága, ülni kell 45 percig!” –, hogy féljenek a sulitól, hanem édességgel, írószerekkel, játékokkal töltött, kartonból készült tölcséreket adnak nekik az iskolakezdés alkalmából. Bár a tölcsérek egyszerű ajándéknak tűnhetnek, de az elmúlt két évszázad során egyedülálló helyet vívtak ki maguknak a német kultúrában, mint egy mélyen szimbolikus gesztus, amelyet egyik generáció a másiknak ad át – és amely erőteljes kulturális és pszichológiai jelentést hordoz.
A tölcsérek hagyományát a háborúk és természeti katasztrófák ellenére is tartják a német szülők már az 1700-as évek óta. A szokás a kelet-németországi Szászországból származik, az egyik legkorábbi említése szerint egy szászországi lelkész fia 1781-ben, az első iskolai napon finomsággal töltött tölcsért kapott a tanítótól. Akkoriban a tölcsérek még egyszerű, mazsolával vagy más szárított gyümölccsel töltött kis papírzacskók voltak. Ma már akár 85 centi magasak is lehetnek, és autók, egyszarvúak vagy űrhajósok képeivel, villogó LED-lámpákkal vannak feldíszítve. De legyen szó akár egy zacskó mazsoláról, akár egy modern szupertölcsérről, a lényegi jelentés ugyanaz marad.
Egy mecklenburgi iskola első osztályos tanulója, kezében a tölcsérrel (Fotó: Jens Büttner/picture alliance via Getty Images)
„Az iskolai tölcsér hagyományos rítus – mondta el a BBC-nek Christiane Cantauw, a mindennapi kultúra kutatásával foglalkozó történész és folklórszakértő. – A gyermek maga mögött hagyja a korai éveket, és belép az iskolai évekbe, és ezt Németországban nagyon komolyan veszik. És a hagyomány ezt világossá teszi. Az iskolába való átmenet révén a gyermek egy kicsit leválik a családi egységről.
A tölcsér átadásával a család újradefiniálja a kapcsolatot a gyerekkel, és azt közvetíti, hogy »igen, most már iskolás vagy, de még mindig a családunk része vagy. Támogatunk és elkísérünk ezen az új úton, ahogyan korábban is tettük«.”
Gránátok és tölcsérek
A német szülők a két világháború alatt, a háború utáni városok romjain és az ország megosztottságának évtizedeiben is készítették rendületlenül az iskolakezdésre a tölcséreket. Jobb időkben fényűző finomságokkal töltötték meg ezeket, ínségesebb időkben pedig krumpli, vagy egyáltalán semmi sem került bele, és maga a tölcsér volt az ajándék. A tölcsérek az iskolakezdés és az élet új szakaszába való belépés szimbólumává váltak, melyek a felnőttekben erőteljes nosztalgikus érzéseket váltanak ki, de közben az ország viharos történelmét is tükrözik.
Az első világháború idején készült fotón egy kislány egyik kezében egy iskolai tölcsért, a másikban pedig egy gránát makettjét tartja, amelyre egy bátorságot és erőt kívánó üzenet van írva. A gyerekek fényképeket küldtek magukról az iskolai tölcsérrel az apjuknak a csatatéren. A náci korszakban néhány tölcséren pedig horogkeresztek voltak.
A második világháború után, amikor Németországot a Német Demokratikus Köztársaságra (röviden NDK, nem hivatalos elnevezéssel Kelet-Németország) és a Német Szövetségi Köztársaságra (NSZK, köznyelven: Nyugat-Németország) osztották, a tölcsérek esetében is szakadás keletkezett. Nyugat-Németországban a tölcsérek kerekek, keleten pedig szögletesebbek voltak. Évtizedekkel az újraegyesítés után is megmaradtak ezek a különbségek, a kelet- és nyugatnémet tölcsérek közötti egyéb finom különbségekkel együtt. A nyugatnémetek például inkább saját maguk készítik a tölcsért, míg a keletnémetek a boltban vásárolt változatokat részesítik előnyben. Ez összefüggésben lehet azzal is, hogy a megosztottság éveiben a keletnémet anyáknak gyorsabban vissza kellett térni a munkába, míg a nyugatnémet anyák inkább otthon maradtak a gyerekekkel – és ez a különbség a mai napig valamennyire fennáll.
A német gyerekek szeretnek iskolába járni
Orsolya Németországban él a családjával, az egészségügyben dolgozik, a fia általános iskolásként került a német oktatási rendszerbe, így az anya részletesen tudott mesélni arról, milyen ott az iskola. A beszámolója szerint az óvodai évek nehezek a szülőknek, kevés a hely az óvodában, bizonyos területeken már a gyerek megszületése előtt le kell jelenteni az óvodában, hogy majd kell nekik hely. Az anyáknak viszont annyiban jobb, mint nálunk, hogy nem megy ritkaságszámba a részmunkaidős állás szülés után. A nők sokszor részállásba vagy minijobba mennek vissza dolgozni, a minijob az heti 20 órás munkát jelent, de ez letudható egyben meg napi részletekben is.
„Az általános iskola már jobb – meséli Orsolya. – A Schulpflicht (iskolalátogatási kötelezettség) nagyon komoly dolog, ha nem megy a gyerek iskolába és a szülő nem tájékoztatja a tanárt, a rendőrség megy ki ellenőrizni, hogy hol a srác. Bírság is járhat rá. A kolléganőm egyszer csak az évzáró napján nem vitte be, és nyárra összehívták miattuk a Schulratot (iskolai tanácsot) és teljes grénum előtt hordták el mindenféle szar anyának, aki a gyereke oktatását nem veszi komolyan. Egy olyan nap miatt, amikor tanítás se volt már, és azt a bizonyos gyereket a párizsi Disney Worldbe vitte el.
A Schulpflicht miatt van az is, hogy a németek egyszerre indulnak meg az iskolai szünetek kezdetével nyaralni, mert máskülönben egész évben a sulihoz kell igazodjanak.
Egyébként ha iskolaidőben utazol a gyerekkel, a repülőtéren is kérik az iskola írásos engedélyét. Nyilván itt is vannak kiskapuk, megértő doktor bácsik és a többi, de ezzel is vigyázni kell, mert egy orvos ismerős kiírta a saját gyerekét, aki elmondta a barátnőjének, hogy nem beteg, hanem nyaralni mennek, az elmondta az anyjának vagy valaki másnak, és őt majdnem feljelentette a gimnázium okirat-hamisítás miatt.
Az iskola maga nagyon jó, mi egy alsószász település falusi iskolájába és egy gimnáziumába írattuk be a gyereket. A falusi iskolában a tanárnő külön foglalkozott a fiunkkal és angolul is elmagyarázta, amit nem értett. De aztán azt mondták, hogy sokkal előrébb jár a tananyagban, mint a falusi gyerekek, illetve a tanárnőt nagyon megterheli, hogy figyeljen a németül nem olyan jól beszélő gyerekre, és két hónap után áthelyeztették a közeli kisváros gimnáziumába. A fiam kedvence az iskolai kantin volt, ahogy hazaértünk, az első dolga volt a másnapi ebédjét megrendelni online.
A tananyagban itt is részben előrébb járt (például szorzótáblában), sokkal gyakorlatiasabb a német tananyag, mint a magyar volt.
Házi feladat csak valami egész minimális volt, persze végigolvastuk az aznapi részt a könyvben, hogy volt-e ismeretlen szó. Itt már volt mellé fejlesztőpedagógus, aki különböző órákról kivitte és németül tanult vele meg beszélgettek. Amennyire én tapasztalom, a német gyerekek szeretnek iskolába járni.
Az iskolák körülbelül úgy tagozódnak, mint Magyarországon, csak sokszor a Grundschule (1-4) és az Oberschule (5-8) is lehet külön, mert a Grundschulékat igyekeznek a gyereknek a legközelebbi helyen tartani, ezek falusi iskolák többnyire. A felső tagozatos iskolák inkább a nagyobb településeken vannak már.
Az egyik barátaink eléggé kinn laknak mindentől, egy tanyaközpont jellegű helyen, ahol nincs iskola, őket iskolabusz gyűjtötte be és vitte el az iskolába, most, hogy a nagyobbik lányuk már középiskolás, érte taxi jön és felvesznek útközben még két gyereket. Ez teljesen ingyen van a családoknak.
A középiskoláknál csak a gimnáziumban és a Fachschuléban kell Abiturt (érettségit) tenni, amitől sokan félnek, és igazából Németországban nem hal éhen egy ápolónő vagy egy szerelő sem, szóval aki nem szeret annyira tanulni, annak nem is muszáj.”
A kiégett szülőkre is gondol az állam
Németország talán az egyetlen olyan ország a világon, ahol a megfáradt, kiégéssel küzdő szülőknek négyévente jár egy háromhetes egészségügyi elvonulás. Ezt az orvos írja fel, és többnyire a biztosítás finanszírozza, ebben az étkezés, a gyermekfelügyelet és a terápiák mind benne vannak.
A legfontosabb, hogy az elvonulást nemcsak egészségügyi problémák kezelésére lehet igénybe venni, hanem megelőző intézkedésként is, hogy megakadályozzák, hogy a viszonylag enyhe problémák súlyosabbá váljanak.
Az elvonulások eredete távolinak tűnhet a modern szülői gondoktól. A második világháború után Elly Heuss-Knapp politikus, a német elnök felesége megalapította a Müttergenesungswerket, egy nonprofit szervezetet, amely mintegy 70 klinikát működtet, és elvonulásokat kínál Németország-szerte, hogy támogassa a kimerült anyákat. A korai résztvevők között voltak olyan anyák, akik a háború és az alultápláltság hatásaitól szenvedtek, miközben traumatizált gyermekeikről és férjeikről gondoskodtak. Napjainkban persze más problémákkal, pszichológiai gondokkal, a családi stressz egy másik fajtájával keresik fel a klinikákat. Ezek között kiemelt szerepet kap a szülői kiégés.
Képünk illusztráció (Fotó: Annette Riedl/picture alliance via Getty Images)
A szülő kiégése hat a gyerekre
A kutatások rávilágítottak a szülői kiégés – a szülői szereppel kapcsolatos elsöprő kimerültség, a gyerekektől való érzelmi eltávolodás és a szülői eredménytelenség érzése – mélyreható hatására. A kiégés nemcsak a szülőkre nézve megterhelő, hanem növeli a gyerek elhanyagolásának és a családon belüli erőszaknak a kockázatát is. A szülői depresszió növeli annak valószínűségét, hogy a gyermekek maguk is depressziósak lesznek, és összefüggésbe hozható viselkedési problémákkal.
Bár egy háromhetes elvonulás nem tudja varázsütésre megoldani ezeket a problémákat, ám nagy hatással lehet az anyákra és apákra – és még tartós előnyökkel is járhat. Amikor a szülők bejelentkeznek egy klinikára, felmérik őket, és személyre szabott tevékenységeket és terápiákat tartalmazó tervet kapnak, például relaxációval, testmozgással és egészségesebb életmóddal kapcsolatos foglalkozásokra járhatnak. A gyerekekre a klinikán vigyáznak, míg az étkezésről és a takarításról a személyzet gondoskodik. Délutánonként a szülők és a gyerekek együtt töltik az időt.
A kutatások kimutatták, hogy ez a program javította az anyák depressziós tüneteit, és csökkentette a gyermekek viselkedési problémáit is.
A hatások egy évvel később is mérhetőek voltak, úgy tűnik, hogy az elvonuláson részt vevő szülők a program után hosszú ideig sokkal nyugodtabban bánnak magukkal és gyermekeikkel. Összességében nézve, nem lehet olyan rossz német szülőnek és gyereknek lenni, érdemes lenne pár dolgot tanulni tőlük itthon is.
Harry herceg elsírta magát III. Károly döntése miatt, igazi arculcsapásként élte meg
Házasság első látásra: Kornélia elköltözött Jánostól, a férfi pedig csupán egy bugyit kért tőle távozáskor
A Vígszínház több népszerű darabját nem láthatják már többé a nézők
Elvette 18 évvel fiatalabb párját Nacsa Olivér
Rajongói szerint Zoltán Erika túlzásba viszi a fogyást
10 dolog, amit tudnod kell a Primarkról a budapesti nyitás előtt
3 csillagjegy, aki rengeteget költ
