Naponta 13 gyerek kerül állami gondoskodásba. Többnyire szegénység és annak következményei, elhanyagolás, bántalmazás, a szülők szenvedélybetegsége miatt. Zoé apja elvesztette a munkáját, nem volt pénzük felkészülni a kisbaba fogadására. A védőnő látta, hogy Zoé nagyon rövid időn belül életveszélyes helyzetbe kerülhet, és értesítette a gyermekvédelmi szolgálatot. A szakemberek úgy döntöttek, Zoét kiemelik a családból.
Szani kamaszként maga kérte, hogy testvéreivel együtt állami gondoskodásba vegyék, amikor alkoholbeteg szülei már egyáltalán nem tudtak gondoskodni róluk, és a lány gyakorlatilag saját maga látta el kistestvéreit.
Zitát az anyukája vitte el az SOS Gyermekfalvakhoz azzal, hogy csak játszani mennek, majd otthagyta és lemondott a neveléséről.
Különböző gyereksorsok, különböző okok, amik miatt egy gyerek elveszítheti a szüleit. A lehető legjobb, ami ilyenkor történhet, ha nevelőszülői családba kerülnek, ami leginkább hasonlít egy normális családi élethez. A nagy, rácsos ablakos intézetek fölött lejárt az idő, nem szolgálják a gyerekek egészséges fejlődését.
Így került Zoé is az SOS egyik nevelőszülőjéhez, Mónihoz. Móni és férje egy saját kislányt nevelnek, több gyermekük nem lehet, bár mindig vágytak rá. Elhatározták, hogy azokon a gyerekeken fognak segíteni, akik nem élhetnek a szüleikkel: nevelőszülők lesznek.
„Sokan választják a nevelőszülőséget azért, mert nem lehet gyerekük, vagy már kirepültek és szeretnének még gyerekzsivajt a házban – mondja Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője. – Vannak egyedülálló nevelőszülők, házasságban élők, és bár nem túl gyakori, de férfi nevelőszülőink is vannak.”
23 ezer gyerek él ma állami gondoskodásban, de csak 5600 nevelőszülő van rájuk. Az SOS azért küzd, hogy mindegyik gyerek családban nőhessen fel, visszakapják a gyerekkorukat.
„Keveset tudnak az emberek a nevelőszülői hivatásról. Például azt, hogy a nevelőszülők eldönthetik, milyen nemű és életkorú gyermekeket szeretnének. Mindegy, hogy házasok, egyedülállók, férfiak vagy nők. Azt is kevesen tudják, hogy a nevelőszülőség munka mellett is folytatható, viszont önmagában is munkaviszony, ami beszámít a nyugdíjba és társadalombiztosítási ellátásra is jogosít” – mondja Szilvási Léna.
Zoé most Mónika családjának legkisebb, körülrajongott tagja, biztonságban és szeretetben van. Hogy meddig, hány hónapig, még senki nem tudja, hiszen elképzelhető, hogy örökbe fogadják, vagy visszakerül a családjába, ha szülei rendezik életkörülményeiket.
„Szívből örülök, hogy most velem lehet – mondja Mónika – és örülni fogok akkor is, amikor elkerül tőlem. Egy dolgot megtanultam a nevelőszülői tanfolyamon, nekem akkor lesz jó, ha neki jó lesz, az lesz az én munkám gyümölcse. 8 hónapig az anyukája ringatta a méhében, most én fogom valameddig.”
Érdekel a nevelőszülőség? Jelentkezz az SOS Gyermekfalvakhoz!