Az egyszerű, természetes játék, az önfeledt együttjátszás a sok kötelesség között néha már kimarad a gyerek életéből. Egyes gyerekek talán azért kevésbé játékosak, mert a digitális eszközöket és az elektronikus játékokat részesítik előnyben, gyakran választják a képernyőt más játékok helyett. Ez részben azért is fordulhat elő, mert a gépeket könnyebb irányítani és érzelmileg kevésbé bonyolultak, mint az emberek. Az ADHD-s gyerekeknek pedig különösen nehéz lehet másokkal játszani.
Alacsony frusztrációtűrés
Jenny Perkel klinikai pszichológus szerint az ADHD kéz a kézben jár az impulzivitás okozta viselkedési komplexitással, az érzelmek szabályozásának nehézségével és a kielégülés késleltetésére való képtelenséggel. Az ADHD-s gyerekek könnyen összeomlanak, ha nem kapják meg, amit szeretnének, mivel kevésbé képesek elviselni a frusztrációt.
A többi gyerekkel való játék pedig rendkívül frusztráló lehet számukra: másokra kell várni, felváltva játszani, és néha veszíteni.
Az ADHD-s gyerekek játék közben türelmetlenek lehetnek, ha a játék nem halad elég gyorsan, vagy túl sokáig tart, amíg rájuk kerül a sor. Könnyen elveszíthetik az érdeklődésüket, és előfordulhat, hogy nem tudnak elég sokáig nyugton ülni, vagy elég ideig összpontosítani a figyelmüket ahhoz, hogy folytassák a játékot. Ha veszítenek, előfordul, hogy elveszítik a türelmüket, tönkreteszik a játékot, bántják a többi gyereket, és kontrollálhatatlanul idegesek lehetnek. Ám a problémák ellenére a közös játék éppen az, amire az ADHD-s gyerekeknek nagy szükségük van, főként a frontális agy fejlődéséhez.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Miért jó játszani?
Jaak Panksepp pszichobiológus azt állította, hogy az ADHD tünetei enyhíthetők, ha a kisgyerekek több lehetőséget kapnak a játékra, főleg a más gyerekekkel való játékra. Kutatásai azt sugallják, hogy a korai gyermekkorban a bőséges játék serkenti az agy fejlődését, különösen a homloklebenyben. A Panksepp által említett homloklebenyi szabályozási képességek közé tartozik az önreflexió, a képzelet és az empátia fokozott képessége, ami a viselkedés rugalmasságához és a jól összpontosított, célorientált viselkedéshez vezet.
A szabad, strukturálatlan játék és a szabályokhoz kötött játék, a készségek elsajátítása is jótékony hatással van a fejlődő agyra. A játék előnyei gyakran láthatatlanok, de sokrétűek és változatosak, többek között ezeken a területeken fejti ki pozitív hatásait:
- szociális készségek,
- finomotoros készségek,
- kreativitás,
- késleltetett kielégülés,
- frusztrációtűrés,
- csapatmunka,
- türelem,
- figyelem és koncentrációs készség,
- kudarcokon keresztül történő tanulás,
- egyensúly és koordináció,
- kognitív működés,
- vizuális észlelési képességek,
- numerikus gondolkodás,
- térbeli gondolkodás,
- képzelőerő,
- vizuális követés,
- szem-kéz koordináció,
- önismeret,
- személyes és pszichológiai fejlődés,
- rövid távú memória készségek.
Az ADHD-s gyerek és a társas kapcsolatok
A szakember szerint a szülők abban hibáznak sok esetben, hogy a problémák, konfliktusok és ítélkező tekintetek elkerülése végett inkább nem viszik az ADHD-s gyereküket közösségbe, ha nem muszáj. Mivel a társas kapcsolatokkal hadilábon áll a gyerekük, ezért nem akarják ezzel terhelni, pedig a tudomány mai állása szerint amikor csak lehet, érdemes lehetőséget teremteni arra, hogy az ADHD-s gyerek más, hasonló korú gyerekekkel játsszon.
A legtöbb gyermeknek, különösen az ADHD-vel küzdőnek, fizikai térre van szüksége ahhoz, hogy az energiáit levezesse, ezért a pszichológus a szabadban játszást javasolja elsősorban, hogy szaladgáljon, másszon, hintázzon és mozogjon, lehetőleg más gyerekekkel együtt.
Fontos, hogy minden nap legyen idő a szabad, strukturálatlan játékra kortárs gyerekekkel együtt.
Ezen túlmenően a strukturált játék, például a csapatsportok, a labdajátékok, az iskola utáni tevékenységek, a művészeti órák, a harcművészetek, a hangszertanulás és a csoportos tevékenységekben való részvétel mind hasznos és terápiás hatású lehet. Erőltetni persze nem szabad semmit, mert ha a tevékenységek közül bármelyik olyan nagy kihívást jelent a gyerek számára, hogy utálja vagy retteg tőle, akkor a romboló hatás meghaladhatja az előnyöket. Azt viszont fontos szem előtt tartani a pszichológus szerint, hogy a játék javíthatja az ADHD-s gyerek viselkedését, úgyhogy ne kövessük el azt a hibát, hogy konfliktuskerülésből nem visszük gyerekek közé.
