nlc.hu
Család

Az ADHD-s gyerek és a játék

Ezt a hibát követi el sok szülő az ADHD-s gyereknél!

Az ADHD-s gyerekeknek sokszor nehéz lehet másokkal együtt játszani, pedig a közös játék fejlesztő hatással van rájuk.

Az egyszerű, természetes játék, az önfeledt együttjátszás a sok kötelesség között néha már kimarad a gyerek életéből. Egyes gyerekek talán azért kevésbé játékosak, mert a digitális eszközöket és az elektronikus játékokat részesítik előnyben, gyakran választják a képernyőt más játékok helyett. Ez részben azért is fordulhat elő, mert a gépeket könnyebb irányítani és érzelmileg kevésbé bonyolultak, mint az emberek. Az ADHD-s gyerekeknek pedig különösen nehéz lehet másokkal játszani.

Alacsony frusztrációtűrés

Jenny Perkel klinikai pszichológus szerint az ADHD kéz a kézben jár az impulzivitás okozta viselkedési komplexitással, az érzelmek szabályozásának nehézségével és a kielégülés késleltetésére való képtelenséggel. Az ADHD-s gyerekek könnyen összeomlanak, ha nem kapják meg, amit szeretnének, mivel kevésbé képesek elviselni a frusztrációt.

A többi gyerekkel való játék pedig rendkívül frusztráló lehet számukra: másokra kell várni, felváltva játszani, és néha veszíteni.

Az ADHD-s gyerekek játék közben türelmetlenek lehetnek, ha a játék nem halad elég gyorsan, vagy túl sokáig tart, amíg rájuk kerül a sor. Könnyen elveszíthetik az érdeklődésüket, és előfordulhat, hogy nem tudnak elég sokáig nyugton ülni, vagy elég ideig összpontosítani a figyelmüket ahhoz, hogy folytassák a játékot. Ha veszítenek, előfordul, hogy elveszítik a türelmüket, tönkreteszik a játékot, bántják a többi gyereket, és kontrollálhatatlanul idegesek lehetnek. Ám a problémák ellenére a közös játék éppen az, amire az ADHD-s gyerekeknek nagy szükségük van, főként a frontális agy fejlődéséhez.

Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)

Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)

Miért jó játszani?

Jaak Panksepp pszichobiológus azt állította, hogy az ADHD tünetei enyhíthetők, ha a kisgyerekek több lehetőséget kapnak a játékra, főleg a más gyerekekkel való játékra. Kutatásai azt sugallják, hogy a korai gyermekkorban a bőséges játék serkenti az agy fejlődését, különösen a homloklebenyben. A Panksepp által említett homloklebenyi szabályozási képességek közé tartozik az önreflexió, a képzelet és az empátia fokozott képessége, ami a viselkedés rugalmasságához és a jól összpontosított, célorientált viselkedéshez vezet.

A szabad, strukturálatlan játék és a szabályokhoz kötött játék, a készségek elsajátítása is jótékony hatással van a fejlődő agyra. A játék előnyei gyakran láthatatlanok, de sokrétűek és változatosak, többek között ezeken a területeken fejti ki pozitív hatásait:

  • szociális készségek,
  • finomotoros készségek,
  • kreativitás,
  • késleltetett kielégülés,
  • frusztrációtűrés,
  • csapatmunka,
  • türelem,
  • figyelem és koncentrációs készség,
  • kudarcokon keresztül történő tanulás,
  • egyensúly és koordináció,
  • kognitív működés,
  • vizuális észlelési képességek,
  • numerikus gondolkodás,
  • térbeli gondolkodás,
  • képzelőerő,
  • vizuális követés,
  • szem-kéz koordináció,
  • önismeret,
  • személyes és pszichológiai fejlődés,
  • rövid távú memória készségek.

Az ADHD-s gyerek és a társas kapcsolatok

A szakember szerint a szülők abban hibáznak sok esetben, hogy a problémák, konfliktusok és ítélkező tekintetek elkerülése végett inkább nem viszik az ADHD-s gyereküket közösségbe, ha nem muszáj. Mivel a társas kapcsolatokkal hadilábon áll a gyerekük, ezért nem akarják ezzel terhelni, pedig a tudomány mai állása szerint amikor csak lehet, érdemes lehetőséget teremteni arra, hogy az ADHD-s gyerek más, hasonló korú gyerekekkel játsszon.

A legtöbb gyermeknek, különösen az ADHD-vel küzdőnek, fizikai térre van szüksége ahhoz, hogy az energiáit levezesse, ezért a pszichológus a szabadban játszást javasolja elsősorban, hogy szaladgáljon, másszon, hintázzon és mozogjon, lehetőleg más gyerekekkel együtt.

Fontos, hogy minden nap legyen idő a szabad, strukturálatlan játékra kortárs gyerekekkel együtt.

Ezen túlmenően a strukturált játék, például a csapatsportok, a labdajátékok, az iskola utáni tevékenységek, a művészeti órák, a harcművészetek, a hangszertanulás és a csoportos tevékenységekben való részvétel mind hasznos és terápiás hatású lehet. Erőltetni persze nem szabad semmit, mert ha a tevékenységek közül bármelyik olyan nagy kihívást jelent a gyerek számára, hogy utálja vagy retteg tőle, akkor a romboló hatás meghaladhatja az előnyöket. Azt viszont fontos szem előtt tartani a pszichológus szerint, hogy a játék javíthatja az ADHD-s gyerek viselkedését, úgyhogy ne kövessük el azt a hibát, hogy konfliktuskerülésből nem visszük gyerekek közé.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top