A menstruációról, pubertásról felvilágosítást kell tartani a lányoknak, ám ahogy a szexuális felvilágosítás esetében, úgy ennél a témánál sem egy nagy beszélgetésre kell készülni, hanem egész kicsi korától, folyamatában felkészíteni a kérdései mentén erre az időszakra. Mire a lányok iskolába mennek, már tudniuk kellene arról, hogy mi történik a menstruáció során, és hogy mi vár rájuk a pubertás alatt, ugyanis úgy tűnik, egyre korábban kezdődik a tinikor náluk.
Felvilágosítás nélkül a szégyen marad
Amikor mi voltunk tinilányok a 90-es években, akkor az első menstruáció átlagos életkora 12 év körül volt. Az iskolában is hatodikos tananyag volt a menstruáció és pubertás (ez a mai napig így van), és akinek otthon nem tartottak erről felvilágosítást, annak bizony meggyűlt a baja a vérzéssel. Az egyik barátnőm is úgy emlékszik vissza, hogy fogalma sem volt arról, mi baja van, amikor megjött az első menstruációja, mert az anyukája semmit sem mondott erről. Azt hitte, hogy meg fog halni, elvérzik, és teljesen kétségbeesett, mert nem tudta, mihez kezdjen.
Végül nagy nehezen az édesanyjának elmondta, hogy vérzik és fáj a hasa, így kapott felvilágosítást arról, hogy túl fogja élni, és ez egy természetes dolog. De a szégyen a vérzés miatt sokáig, egészen felnőttkorig vele maradt, és a menstruációt szó szerint havibajnak érezte, amivel el kell rejtőznie, és titkolni, amennyire csak lehet. A helyzet a lánya születésével változott meg, amikor megfogadta, hogy nagyon komolyan fogja venni a felvilágosítást a saját gyerekénél, hogy neki már ne kelljen a szégyennel küzdeni és felkészülten érje a menstruáció, pubertás, szőrök és a szexualitás is.
Jelenet a Pirula Panda című rajzfilmből (Fotó: Disney+)
A mai lányok korábban menstruálnak
Az új generáció már mindent korábban csinál, nemcsak a kütyükhöz értenek jobban hatéves korukra, mint a legtöbb felnőtt, hanem a nemi érés is felgyorsult náluk. A menstruációra hamarabb, már akár nyolc-kilencéves korban is lehet számítani, úgyhogy nem várhatunk a felvilágosítással a hatodik osztályig, amikor majd előkerül a tankönyvekben a téma. Az Egyesült Államokban a lányok 10 százalékának 10 éves kora előtt jön meg az első menstruációja, a járvány idején pedig világszerte exponenciálisan megnőtt a korai pubertást (a pubertás jelei nyolcéves kor előtt) tapasztaló gyerekek száma.
Számos tanulmány kimutatta, hogy a pubertás kezdetének életkora folyamatosan csökken, a lányok esetében a menstruációval és a mellnövekedéssel kapcsolatban látható ez, de több olyan kutatás ugyanezt állapította meg a fiúknál is, csak nyilván menstruáció és mellek nélkül.
A német kutatók által közölt statisztikák nagyon beszédesek: megállapították, hogy 1860-ban a lányoknál a serdülőkor kezdetének átlagos életkora 16,6 év volt, ez 1920-ban 14,6, 1950-ben 13,1, 1980-ban 12,5, 2010-ben pedig 10,5 évre csökkent.
Mi történik, ha a lányok már akkor elkezdenek menstruálni, amikor még a szókincsük sem elég ahhoz, hogy beszéljenek róla az anyukájukkal vagy a legjobb barátnőjükkel? Ha nem értik, hogy mi történik a testükkel a pubertás alatt, és nem érzik úgy, hogy beszélhetnek róla, akkor magányosnak érezhetik magukat, és azt hihetik, hogy szégyellniük kell a testük fejlődését. Pont ezekre az érzésekre semmi szükségük, amikor a serdülők mentális egészsége amúgy is válságban van a járvány óta. Az egészségnevelés ugyanolyan fontos a gyerekek számára, mint a matek vagy a természettudományok. Őszinte információkra van szükségük a saját testükről és fejlődésükről, az eddigi generációknál sokkal korábban.
A nyílt párbeszéd elengedhetetlen
A menstruációt, a női test fejlődését a mai napig tabuk veszik körül, pedig anélkül lehetetlen felvilágosítani a gyerekeket, hogy nyíltan beszélgetnénk velük arról, mi zajlik a testükben. Mindezt nemcsak otthon, hanem az iskolákban is korábban kellene már a tananyagban tárgyalni, de ahogy itthon sincs szó erről, úgy a világ más részein is túl későn kezdenek beszélni a pubertásról a gyerekekkel. Az Egyesült Államokban – hogy az egyik legprűdebb példát említsük – jelenleg az általános iskoláknak csak a 21 százaléka nyújt felvilágosítást a menstruációról, és csupán 29 államban, illetve Washingtonban kötelező a szexuális edukáció az iskolákban.
Fotó: Getty Images
Még rosszabb, hogy ezek közül 15 állam írja elő, hogy a tartalomnak tudományos bizonyítékokon alapulónak, orvosilag pontosnak és teljes körűnek kell lennie – és csak 11 államban kötelező, hogy a szexuális felvilágosításnak tartalmaznia kell az LMBTQ-t is. Floridából pedig idén márciusban terjesztettek elő egy olyan törvénytervezetet, amely megtiltaná az oktatást a menstruációs ciklusról a hatodik osztály előtt.
Az eredmény? Egy 2021-es felmérés szerint a serdülő lányok 74 százalékának vannak kérdései a menstruációval kapcsolatban, és több mint 40 százalékuk zavartnak és felkészületlennek érezte magát az első menstruációja alkalmával.
Érthetetlen, miért ekkora tabu a menstruáció, amikor a felnőtt lakosság legalább fele menstruál elvileg. A saját otthonában tartja a tamponokat és betéteket, ahol a gyerekeit neveli – hogyan lehet ezt egyáltalán eltitkolni és nem beszélni róla a gyerekekkel? Hiszen már a kicsik is kérdezgetnek a körülöttük lévő tárgyakról, így természetes módon szóba kerülhetnek a menstruációs eszközök is. És persze nemcsak a lányokkal, de a fiúkkal is fontos lenne a menstruációról beszélgetni, hiszen felnőttként tudniuk kellene – legkésőbb a szexuális élet kezdetén –, hogy mégis hogyan működik a női test.
Tabu a testnyílások körül
A nőkkel szembeni társadalmi tabuk a történelem során mindig is gyakoriak voltak. A pogány görög és római kultúrák úgy vélték, hogy a nőkkel való érintkezés a menstruáció idején elsorvasztja a termést, savanyítja a bort, elhomályosítja a tükrök fényét és tompítja az acél pengéit. Az ószövetségi Leviticus arra figyelmeztet, hogy a nők a menstruáció alatt nemcsak rituálisan „tisztátalanok”, hanem fennáll a veszélye annak, hogy másokat is megfertőznek. Egyes teológusok azt állítják, hogy ezen hiedelmek keresztényi átörökítése miatt nem lehetnek a katolikus egyházban nők a papok.
A történelem során a társadalmak gyakran a testnyílások köré építenek hatalmi fantáziákat, beállítják veszélyforrásnak a legtermészetesebb testrészeket és a test működését. Elissa Stein és Susan Kim, a Flow című könyv szerzői szerint azért lehet ennek a fő oka, hogy ezek a sebezhető nyílások felfedik a bensőnket, ezek azok a helyek, ahol dolgokat veszünk be (étel, levegő) és dolgokat adunk ki (szavak, vér, gyerekek, ürülék), ezek a rémület és az élvezet – és az intenzív mítoszteremtés –helyszínei. A menstruáció körül a mai napig tapasztalható tabu, csend és mély hallgatás inkább a női testtel kapcsolatos, mélyen gyökerező szégyenérzet, mintsem a szerénység vagy az etikett miatt történik.
Ha a férfiak menstruálni tudnának
Gloria Steinem, a 60-as évek nőjogi mozgalmának (Women Liberation Movement) ikonikus alakja az If Men Could Menstruate (Ha a férfiak menstruálni tudnának) című írásában már 1978-ban rávilágított arra, milyen nehéz a nőknek a menstruáció tabusításával és azzal együtt élni, hogy ez egyáltalán nincs úgy kezelve társadalmi szinten, mint egy természetes és alapvető élettani folyamat. Sajnos a sorai óta nem sokat változott a helyzet, és ebben nekünk, szülőknek óriási felelősségünk van.
„Mi történne, például, ha hirtelen, valami csoda folytán, a férfiak menstruálni tudnának, és a nők nem? A válasz egyszerű: a menstruáció kívánatos és dicsőséges férfias eseménnyé lenne. Férfiak azzal hencegnének, hogy ők milyen sokáig, és milyen sokat. A fiúk egyházi ünnepséggel és kanmurikkal ünnepelnék az első menstruáció oly régen várt érkezését. A parlament létrehozná a Dysmenorrhea Elleni Nemzeti Intézetet, hogy felvegye a harcot a havi kényelmetlenségek és fájdalmak ellen.
A betétekhez és tamponokhoz társadalombiztosítási támogatással ingyen lehetne hozzájutni. (Természetesen némely férfiak továbbra is fizetnének, hogy presztízs holmikat használhassanak, pl: Ganxsta Tamponok, vagy a Koko Kemény-Szorító Betét – »Azokra a könnyű legény-napokra« pedig jöhetnek Majka Maxi Betétjei).
(…) És a filmek! (Brad Pitt és George Clooney a Vértestvérekben!). A férfiak meggyőznék a nőket, hogy a szeretkezés sokkal élvezetesebb »azokban a napokban«. A leszbikusokról kiderülne, hogy félnek a vértől, és ezen át az élet egészétől – de valószínűleg csak egy jól-menstruáló kanra lenne szükségük. Természetesen értelmiségi férfiak erkölcsileg és intellektuálisan is csiszoltabb érvelést alkalmaznának.” (Fordította: Andorka Eszter)
Ha a férfiak is menstruálnának, az újságok, a televízió és az online magazinok nyíltabban foglalkoznának a témával. Elég csak felidézni Uta Pippig 1996-os bostoni maratoni győzelmének beszámolóit a médiában, hogy lássuk, milyen problémát jelent nyíltan beszélni nyilvánosan a menstruációról. Pippig a 42 kilométer nagy részét menstruációval, vérezve, görcsökkel töltötte élő közvetítésben a kamerák előtt. Miközben a német futónő, aki a nők között elsőként ért célba, többször megállt, hogy letisztítsa a menstruációs vért a lábáról, a kommentátorok nem nagyon tudták jól kezelni a helyzetet, olyan eufemisztikusan beszéltek róla, mint hogy „fizikai problémák” vagy „hasfájás” miatt állt meg Pippig. Azóta fejlődött a média a kérdésben, de a tabu és stigma még mindig nem hullott le a világ egyik legtermészetesebb testi folyamatáról.
A német Uta Pippig lép át először a célvonalon, megnyerve a 100. bostoni maratont (Fotó: Doug Pensinger /Allsport/Getty Images)
Segítsünk a lányoknak szeretni a testüket!
A menstruációt övező megbélyegzés azt sugallja a lányoknak, hogy valami nincs rendben a testükkel. Emiatt az önutálat, önképpel való problémák fejlődnek csak a gyerekeknél, sokan magukévá teszik ezt a hozzáállást, és felnőttkorukra megtanulják gyűlölni a testüket.
Tanulmányok már kimutatták, hogy a felvilágosítás hiánya súlyos következményekkel járhat a serdülők szexuális, párkapcsolati és családtervezési döntéseire nézve, hozzájárulhat a tiniterhességhez, az alacsony iskolázottsághoz és a rossz népegészségügyi eredményekhez.
Mivel vajmi kevés esély van arra, hogy a tananyag igazodjon a valósághoz mostanában, így nekünk, szülőknek duplán is oda kell figyelnünk a gyerekek, a lányok menstruációs felvilágosítására. Mindezt tehetjük játékosan, minden feszengés nélkül, humorral fűszerezve. Dr. Lea Lis pszichiáter szerint a családon belüli rituálékkal rengeteget segíthetünk a lányoknak abban, hogy az érzelmi és fizikai változásokra felkészüljenek időben.
Készíthetünk menstruációs dobozt már azelőtt, hogy a gyereknek megjönne az első menstruációja, hogy a nagy napra minden eszköze meglegyen hozzá, ami csak az övé.
Tartalmazhat menstruációs bugyit, betétet, kelyhet a doboz, de tehetünk mellé még a relaxációhoz szükséges holmikat is, hogy ezzel is tanítsuk arra, hogy a menstruációkor hagyni kell a testet pihenni. Kerülhet a dobozba gyertya, könyv, ékszer és kedves ötlet az is, hogy írjunk egy levelet a gyereknek, amelyben kifejtjük, hogy mit jelent számunkra az, hogy nők vagyunk. Egy ilyen levél átadása a lánynak az első menstruáció napján erőteljes, ünnepi alkalom lehet az önbecsülés építésére és a testpozitív felnőtté válás elősegítésére.
A szakember szerint azzal, hogy megnyitjuk a menstruáció-pozitív kommunikációs csatornákat, olyan környezetet is teremtünk, amelyben a fiatal lányok nyugodtan beszélhetnek a menstruációjukról. Bár a szabálytalan menstruáció teljesen normális a pubertás kezdetén, a lányoknak tudniuk kell, hogy ha nagyon erős vagy fájdalmas menstruációt, intenzív görcsöket tapasztalnak, amelyek korlátozzák a működésüket és az iskolai koncentrációjukat, arról a szülőknek szólniuk kell. Ehhez a bizalomhoz az kell, hogy már egészen kicsi koruktól kezdve teljesen őszintén beszéljünk a testről, a testi folyamatokról és a menstruációról a gyerekekkel, és ne várjunk a felvilágosítással a pubertásig.