A gyereknapot világszerte ünneplik, de nem volt ez mindig így. Tudtad például, hogy először Törökországban tartottak gyereknapot 1920. április 23-án? Az ENSZ közgyűlése aztán 1954-ben hozta azt a határozatot, mely szerint minden országban tartani kell egyetemes gyermeknapot, hogy megemlékezzünk a világ gyermekeinek testvériségéről, és a gyerekek jólétéért tett erőfeszítésekről. Nem jelöltek ki konkrét napot, az időpontot rábízták az országok vezetőire.
Érdekes módon különösen a volt kommunista országokban vált népszerűvé a gyereknap, Magyarországon egy egész hetet szenteltek a gyerekeknek 1948-ban, amikor a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége – ami a kommunista párt befolyása alá tartozott – szervezte a gyereknapot. De ne legyünk igazságtalanok, Magyarországon már jóval előtte, a húszas években is rendszeresen tartottak gyereknapot, jellemzően május-június tájékán, majd 1950-53-ig június első vasárnapján tartották a gyereknapot, a mostani időpont, a május utolsó vasárnapja csak ’53 után lett szokás.
Vidámpark a 60-as években (Fotó: Fortepan)
Kell ajándék?
Az anyukák között rendszeresen felmerülő kérdés, hogy a gyereknap ajándékozásra való vagy sem? A személyes véleményem szerint egyáltalán nem ajándékozós ünnep, vagyis inkább közös élményeket adjunk ajándékba ezen a napon a gyerekeknek, nem egy újabb játékot. Gyerekkoromból nagyon kedves emlékeim maradtak a gyereknapról, ez volt az a nap, amikor apukám elvitt minket a városligeti Vidámparkba, és rosszullétig pörögtünk a játékokon. Máig meleg szívvel gondolok vissza ezekre a napokra, és rettenetesen vártam minden évben, hogy az a nap csak a miénk legyen. Ez többet ért minden új játéknál.
Nem minden szülő ért velem egyet, a Régió játék kutatása alapján legalábbis a magyar családok jellemzően 5-7 ezer forintot költenek gyereknapi ajándékra. A vásárlás a gyereknap előtt egy-két héttel kezdődik, amikor online átlagosan az áruházi vásárlás összegének dupláját költik el a szülők a játékkereskedő adatai szerint. A legkeresettebb meglepetések a szabadtéri- és kreatív játékok, könyvek és kifestők, a legnépszerűbb programok pedig az ugrálóvár, a trambulin és a kézműves foglalkozás. Azt örömmel láttam a felmérésben, hogy „május utolsó vasárnapját a családok többsége (62 százalék) szűk körben ünnepli, és egy helyi gyereknapi programmal (54 százalék), kirándulással (33 százalék) vagy állatkerti látogatással (29 százalék) teszik teljessé a jeles alkalmat.”
Retro csokoládék (Fotó: Fortepan)
Nem mindenki ünnepelte a gyereknapot
Nosztalgiázásra hívtam a szerkesztőség tagjait, hogy az én kedves emlékeimhez hasonlókat gyűjtsünk össze a régi gyereknapokról, de meglepő módon többen is azt jelezték vissza, hogy náluk a családban nem volt szokás a gyereknap. Peti egyenesen azt sem tudta, hogy létezik ez az ünnep:
Nekem ez kábé meg sem volt, hogy van ilyen, hogy gyereknap. Ebből már sejthető, hogy mennyire volt bármi is. Az volt a meggyőződésem, hogy ez valami újkori dolog lehet, mint a Valentin-nap, de ezek szerint akkor nem, csak az én szüleim nem hittek benne.
Tócsa is hasonló emlékekről, vagyis az emlékek hiányáról számolt be a kérdés során: „Sajnos osztozom Petivel ebben a gyermeknap nélkül telt gyerekkorban. Valami iskolai ünnepség azért rémlik abból a korszakból: kivezényeltek bennünket a stadionba, ahol álló nap fociztunk, és kaptunk édességet, de nagyjából ennyi maradt meg bennem.” A gyereknap nélkül felnőtt gyerekek sorát gyarapította Adél is, aki szintén nem tudott előhívni emléket erről a napról, annyira kimaradt gyerekkorában az ünneplés.
Óriáskerék a Budapesti Vidámparkban (Fotó: Fortepan)
Nekünk a Vidámpark a Disneyland
Szerencsére azért voltak szülők az 1980-90-es években, akik hittek a gyereknapban, úgyhogy akadtak olyanok is a szerkesztőségben, akik nosztalgiával gondolnak vissza az ünneplésre. „Mindig hálás leszek a szüleimnek, hogy valamiért fontosnak tartották a gyereknap ünneplését velünk – meséli Orsi –, pedig több, máshol bevett családi szokást nem tartottunk. Visszagondolva, nagyon jól csinálták, mert soha nem voltunk értelmetlenül elhalmozva játékokkal, tárgyakkal, viszont a gyereknapnak, születésnapoknak és karácsonynak igazán megadták a módját azok minden kis varázslatával együtt.
Mi mindig is kerültünk azokat a helyeket, ahol tömeg van, például a tűzijátéknézés is tévén ment nálunk. Gyereknapon viszont egyfajta hagyományként a Vidámparkba mentünk, hiába a nagy tömeg.
Mindig kicsit »csaltak« anyuék, titkolták, hová megyünk. Amikor megneszeltük, hogy a Városliget felé visz a sárga Dacia, szabályos extázisba estünk a húgommal.
Akkora szenzáció volt számunkra a kissé romos pesti Vidámpark, mint más gyereknek a Disneyland, és én annyira örülök, hogy ez így volt – teszi hozzá Orsi. – Azóta is tudunk örülni az apróságoknak is. Volt egy szeánszunk a játékok sorrendjével, a recsegős hullámvasúttal, és újra és újra elmeséltettük apuval a nagy vidámparki legendákat, miszerint „meghalt egy kiskatona” a Ciklon nevű, akkorra már bezárt hullámvasúton. Ez valószínűleg nem volt igaz, de növelte a borzongást. Bent soha nem kaptunk semmi nyalókát, perecet, mert drága volt, és többször nem is mentünk az évben. Pont így kell csinálni, hogy izgalom és érték legyen egy élmény egy kölöknek!”
A Ciklon hullámvasút (Fotó: Fortepan)
A minőségi idő számít
Vivinek is kedves emlékek kötődnek a gyereknaphoz, leginkább azért, mert a közös élményeken volt a hangsúly a családban ezen a napon: „Leginkább arra emlékszem, hogy ilyenkor kaptam egy Happy Meal menüt, meg elmentünk egy gyereknapi rendezvényre, ha éppen volt a közelben. Mivel hozzánk közel volt a Balaton, oda is gyakran eljártunk ilyenkor, de az volt a lényeg, hogy együtt töltsük hármasban (anya, apa, én) ezt a napot.
Nem voltak nagy ajándékok, szerintem ez nem is erről szól, hanem inkább az együtt töltött minőségi időről, amikor tényleg csak egymásra koncentrálunk a családdal.
Enikőnek is inkább a közös családi idő az, amire örömmel emlékszik vissza a gyereknapokból: „Minket általában strandolni vittek. Mindig azon a napon nyitottuk a strandszezont. Mivel falun laktunk, nagyon imádtuk, hogy elvisznek minket valamelyik »nagyobb« város fürdőjébe. De ami nekem kedvesebb, hogy anyukám a mai napig felhív engem is és a nővéremet is gyereknapon. Pedig ő 42, én pedig 40.”
Gyermekautó körforgó a Vidám Parkban, 2013-ban, a bezárás előtt (MTI Fotó: Beliczay László)
Marci emlékei pedig nemcsak nosztalgikusak az egyik gyereknapról a gyerekkorából, hanem még könnyet is csaltak a szemünkbe: „Én arra emlékszem csak, hogy volt egy év, amikor a GI Joe volt a fire, és mindenki, de tényleg mindenki GI Joe-t kapott, még pár lány is, pedig akkor még nem volt ez a genderőrület, és (szó szerint) szegény szüleim próbáltak virítani nekem is valamit, szóval kaptam egy zacskónyi műanyag búvárt (mint a játékkatonák a Toy Storyból, csak valamiért búvárok), amikkel megpróbáltam játszani a kádban, de cafatokban jött is le róluk a festék, és két perc után úgy néztek ki, mint a vízihullák. Így 30 évvel később nyilván iszonyat hálás vagyok nekik ezért is.“