„50 évesen már minden olyan készségünk megvan, ami 30 évvel ezelőtt nem volt meg” – Ezért ne félj a karrierváltástól idősebb korban!

„A szívünk néha jobban ismeri önmagunkat, mint az eszünk. Számomra ez azt jelentette, hogy a közszolgálatban folytattam az életemet – ezt az utat azóta is fenn tudom tartani, mióta ez a nagy kitérő megtörtént. De még azóta is, hogy ezt a változást megtettem, váltogattam a szerepeket és a munkaköröket, úgy, ahogy az életem megkívánta” – mondta Michelle Obama, aki többször is beszélt arról, hogy az élete során bátran váltott munkát és karriert, amikor úgy érezte, hogy arra van szüksége.

Az Emmy-díjas színésznő, Kathryn Joosten pedig a negyvenes éveiben döntött úgy, hogy színjátszó órákat vesz a chicagói Steppenwolf Színházban, miközben főállásban pszichiátriai ápolónőként dolgozott.

A két teljesen különböző életutat bejáró hírességben az a közös, hogy karriert váltottak. Míg a szüleink, nagyszüleink korában szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaki ne egy munkakörben vagy legalábbis egy munkahelyen töltse el az aktív éveit, addig ma már jóval természetesebb jelenség, hogy valaki egy ponton teljesen más szakmát tanul ki, vagy átnyergel egy másik területre.

És nem csak a harmincasok, negyvenesek között.

„A nők közül, akikkel dolgozom, azt mondanám, hogy körülbelül 50 százalékuk 50 éves, vagy annál idősebb” – ezt már Hannah Miller karriertanácsadó mondta a brit Marie Claire-nek. A szakember szerint ilyenkor nem ritka az, hogy jelentős változások történnek a magánéletben is, legyen szó a gyermekek elköltözéséről, a menopauzáról, válásról, újraházasodásról, költözésről vagy szeretteink elvesztéséről. 

– magyarázza Hannah, aki azt tapasztalja, hogy a legtöbb karrierváltó nő úgy érzi, hogy kinőtte a környezetét, hogy az már nem „illik” ahhoz az életszakaszhoz, amelyben hirtelen találja magát.

Ebben a korban a prioritások is eltolódhatnak. Ahogy öregszünk, kevésbé kell a státusszal, az anyagiakkal bizonyítani, és egyre többet foglalkozunk azzal, kik vagyunk valójában. „Ebben az életszakaszban vitathatatlanul kevesebb ego játszik szerepet, különösen, ha az azt megelőző években elkötelezték magukat az önfejlesztés mellett” – mondja a szakember, hozzátéve, hogy ezekből az okokból kifolyólag az időzítés igazán megfelelő ahhoz, hogy a tapasztalatunkat és készségeinket egy vadonatúj területen kamatoztassuk. Érthető tehát, ha egyre több nő dönt úgy, hogy ebben az életszakaszban lecserélik a karrierjüket, kilépnek az alkalmazotti jogviszonyból, megvalósítják egy rég dédelgetett álmukat. Ezzel egyetért Sally Evans is, aki a vállalati világot hagyta a háta mögött, hogy borász legyen.

„A gyerekeim elmentek, nem kell aggódnom az alvásidő, a házi feladat vagy az utazás miatt. Most már minden csak rólam szól. És 50 évesen már minden olyan készségünk megvan, ami 30 évvel ezelőtt még nem volt meg” – magyarázta az elégedett, ötvenes éveiben járó nő a brit Marie Claire-nek.

A nők a legnagyobb karrierváltók

Ez derül ki a statisztikai adatokból, ami nagyrészt köszönhető a családalapítás, szülés miatti kiesésnek. A neveléssel járó időigényes feladatok nem mindig adnak arra lehetőséget, hogy ott folytassák a karrierjüket, ahol abbahagyták. De nem is mindenki szeretné, úgy gondolják, inkább a családjukra fordítanának több energiát és időt, és ilyenkor inkább időben rugalmas, esetleg részmunkaidős, valódi családbarát munkahelyekre van szükség. Ezekből sajnos egyelőre kevés van – még akkor is, ha a cégek egy része így hivatkozik magára. Épp ezért sok nő akkor kezd el újból a karrierjével foglalkozni, amikor a gyerekek nagyobbak lesznek.

Egy Reddit-felhasználó idevágó történetet osztott meg, amely a felesége megújulásáról szólt.

„A feleségemmel a középiskola után házasodtunk össze. Háztartásbeli anya szeretett volna lenni, aki gondoskodik a gyerekekről és a házról. Mindez nagyon kemény és nehéz munka. Amikor a gyerekek befejezték a főiskolát, azt mondta, hogy iskolába akar menni. Megkérdeztem, hogy mit szeretne tanulni, és mondta, hogy matematikát. Telt-múlt az idő, és egy nap szólt, hogy szeretne mutatni valamit. Megmutatta a számítógép képernyőjét, és azt mondta, nézd, mennyit kerestem eddig. Kereskedő lett. Aztán összeállt egy brókerrel, és elkezdett nagyobb üzleteket kötni. Egy rakás pénzt keresett, többet, mint én. Mindig akart nekem venni egy autót vagy teherautót vagy bármit, de én azt mondtam, hogy ez a te pénzed. Nem azért mentem hozzád, mert tudsz főzni. Mindig csak barát és barátnő voltunk. Még mindig az én fizetésemből élünk, a gyerekeknek és az unokáknak pedig létrehoztunk egy pénzügyi alapot” – írta le a tapasztalatát a férfi.

Egy másik reddites pedig arról számolt be, hogy az édesanyja 40 és 58 évesen is váltott karriert.

„Amikor 40 éves volt, és mi gyerekek végre mindannyian iskolába jártunk, elkezdett helyettesíteni egy helyi középiskolában, ahol aztán állandó helyettesítői állást kapott egy matematika-tanárnő helyett, aki szülési szabadságon volt. Ebből lett egy állás, ahol egy magániskolában tanított matematikát, ahol nem volt szüksége tanári diplomára. 57 évesen pedig úgy döntött, hogy ápolónő szeretne lenni. Segített, hogy apám mindkettőjüket el tudta tartani, így ő visszament az iskolába. A 70-es évek végén a főiskolán szerzett kreditjeinek nagy részét átvitte, így csak néhány természettudományos előképzőt és a kétéves ápolói órákat kellett elvégeznie. Jól teljesített az iskolában, és most, 60 évesen ápolónőként van az első munkahelye!” – mesélte.

Mi is írtunk egy bizonyos Lynn Johnsonról, aki 54 évesen érezte úgy, hogy itt az ideje a karrierváltásnak. 30 évig dolgozott ingatlanosként, amikor azonban fia tinédzser lett, ki akarta próbálni, hogy milyen egy építkezésen dolgozni, jelentkezett egy gyakornoki programba, és most építésvezetőnek tanul. A hosszú távú terv pedig az, hogy 13 éves fiával egyszer majd alapítsanak egy saját építési vállalkozást.  

A váltás nem könnyű Magyarországon

A Munkaügyi Statisztikai Hivatal adataiból kiderül, hogy az 50 év felettiek körülbelül 40 százaléka keres aktívan munkát. A számokból az is jól látszik, hogy a koronavírus-járvány után nőtt a gazdasági aktivitás az idősebb korosztály körében, ma sokkal nagyobb arányban dolgoznak és nagyobb arányban keresnek állást.  

Az 50 év feletti nők többféle okból is kereshetnek új állást: lehet, hogy szeretnének visszatérni a munkaerőhöz többéves családalapítás után. Lehet, hogy jelenleg foglalkoztatottak, de valami mást is ki szeretnének próbálni, vagy az is lehet, hogy elbocsátották őket, és új állást keresnek jelenlegi szakterületükön. Az is jól látszik, hogy az ötvenesek váltása egy új szakmára eddig sem volt jellemző hazánkban, ami leginkább a sztereotípiáknak tulajdonítható.

Hiába van munkaerőhiány, nem jellemző egy új szakma kitanulása és abban alkalmazottként való elhelyezkedés.

Ami a leginkább jellemző Magyarországon, hogy akik mégis karrierváltáson gondolkodnak ebben a korosztályban, azok általában a munkájuk mellett lesznek egyéni vállalkozók. Sokan mellékállásban űzik a választott tevékenységet, és csak a megfelelő ügyfélkör kiépülése esetén mondanak fel a munkahelyükön.

Akadályok bármilyen korosztályban léteznek, ezért azok, akik már meglépték a nagy döntést, arra biztatnak mindenkit, hogy ne mondjanak le a változtatás lehetőségéről, és ne is rettegjenek tőle.

– tanácsolja Rae Radford, aki 52 évesen jött rá, hogy itt az ideje a karrierváltásnak, és azóta az ingatlanbizniszben dolgozik.

(Via: 1, 2, 3)