Nem is kell gyerek ahhoz, hogy az anyaság megnehezítse a munkavállalást

Nagyon sok nő tudna mesélni arról, milyen hátrányos megkülönböztetés érheti azokat a munkaerőpaicon, akikre az anyaság gyanúja rávetül, hogy csúnyán fogalmazzunk. Kutatások és felmérések is igazolják, hogy egyes munkáltatók túl kockázatosnak tartják olyan munkavállalót alkalmazni, aki már szült, vagy aki szerintük valamikor a jövőben szülni fog.

Pálúr Krisztina

2021. Szeptember 09.

Néhány nappal ezelőtt a Magyar Helsinki Bizottság számolt be arról, hogy a Kúria döntött, és valóban hátrányos megkülönböztetés ért egy édesanyát, akinek a szerződését nem hosszabbították meg. A hivatalos indoklás szerint nem teljesítette a gyakornoki program feltételeit, de úgy tűnik, más volt a valós ok, „ismétlődő szülés veszélye” miatt váltak meg tőle. „Amikor rákérdezett, hogy miért, a munkaügyi osztály egyik munkatársa csetben küldött üzenetben arról tájékoztatta, hogy az egyik vezető szerint valószínű, hogy ügyfelünk újra elmenne szülni. Később egy volt kollégája azt is írta neki, hogy irattározás közben arra lett figyelmes, hogy senki sem maradhatott a munkahelyen, aki határozott idejű szerződés alatt elment szülni. Mindemellett az ügyfelünkkel a pályafutását együtt kezdő három férfi végig állásban maradt” – írja az Magyar Helsinki Bizottság.

Magyarországon 2003-ban lépett hatályba az esélyegyenlőségi törvény, ami alapján ha valaki például családi állapota vagy anyasága (illetve terhessége miatt) részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, az közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Ennek ellenére biztosan mindenki ismer legalább egy olyan történetet, ahol akár egy kisgyermekes anyuka, akár egy családalapítás előtt álló, akár egy egyedülálló nő került méltatlan helyzetbe. Nem elvitatva persze azt, hogy egyre több a családbarát munkahely, de azért még tényleg van hova fejlődni, a Publicus Intézet 2020-as felmérése szerint a foglalkoztatottak és GYES-en, GYED-en lévők kevesebb mint negyede tartotta teljes mértékben családbarátnak a munkahelyét, a legtöbben (59 százalék) úgy látták, hogy néhány tekintetben családbarát, más területeken viszont nem, a válaszadók 18 százaléka nem tartja egyáltalán családbarátnak a jelenlegi vagy korábbi munkahelyét.

Fotó: Getty Images

Mindeközben persze törvényi szabályozásban is történnek kedvező változások, 2020-ban például kibővítették a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeit, és a munkáltató a munkavállaló ajánlatára a gyermek hároméves – három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén a gyermek hatéves – koráig köteles a munkaszerződés munkaidőre vonatkozó rendelkezését a napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani. Ha nem is feltétlenül vezet bababummhoz, a gyermekes vagy gyermeket tervező nők számára a rugalmas foglalkoztatás valóban segítség lehet, hogy visszatérhessenek a munka világába, amire van is igény, a korábban említett felmérés szerint az anyák 84 százaléka vissza-, vagy elment dolgozni a gyermeke születése után, de korábbi adatok szerint itthon nem állunk túl jól, 2018-ban a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya a férfiaknál 2,5 százalék, a nőknél 6,2 százalék volt 2018-ban, míg az EU-ban 8, illetve 30,8 százalék volt.

Álláskeresőben

A visszatérés a munkába egy dolog, de mi van ha valaki szülőképes korú nőként keres állást? A hátrányos megkülönböztetés szinte a nők minden korosztályát érinti, de az Egyenlő Bánásmód Hatóság (ami 2021 elején megszűnt, pontosabban beolvadt az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalába) szerint az életkor után az anyaság a legfőbb rizikófaktor. Hogy jelenleg mi a helyzet, azt nehéz megmondani, a KSH 2010-ben, majd 2012-ben foglalkozott a munkaerőpiaci diszkrimináció kérdésével, de az ő adataik alapján a nőknél valóban sokat nyom a latban a kor és a családi körülmények, és ha egyenlőtlen bánásmódról van szó, az álláskeresésnél utóbbi főként a középfokú és felsőfokú végzettségű nőknél volt meghatározó. Összességében 2012-ben az álláskeresésnél megélt hátrányos megkülönböztetési esetek száma a nőknél 802 302 volt, ebből 149 982 esetben játszott közre családi körülmény, ez 18,7 százalékot jelent, míg 2010-ben ez az arány 19,7 százalék volt.

Önmagában az adatok is beszédesek tudnak lenni, de mi a helyzet a mögöttük húzódó történetekkel. Anikó bő egy évvel ezelőtt mesélt arról, milyen tapasztalatokat szerzett, amikor kétgyerekes anyaként szeretett volna munkahelyet váltani. „Lassan ott tartok már, hogy le fogom tagadni, hogy vannak gyerekeim. Amint kiderül, hogy két oviskorú gyerekem van, rögtön záporoznak a kérdések: Akar még gyereket? Ki vigyáz rájuk, amikor betegek? Van férje? A közelben lakik a nagymama? Volt olyan is, aki egyenesen azt kérdezte, hogy »Tervezi, hogy elkötteti magát?«. Ennél a kérdésnél mondjuk felálltam, megköszöntem a lehetőséget, és kisétáltam az ajtón, mert ha ezt fel merik tenni egy állásinterjún, akkor nekünk nincs dolgunk egymással.”

A koronavírus-járvány csak ezután jött, és az nyilván nem segített. „Van olyan munkáltató, aki ezt egyenesen meg is mondja az interjún, hogy nem akar anyát felvenni, mert akkor folyton hiányozni fogok, amikor beteg a gyerek vagy bezárják az ovikat a vírus miatt. Értem én, hogy ez egy valós probléma most, de talán érdemes lenne hosszabb távon gondolkodni” – nyilatkozta 2020 végén Edina, akinek cégénél a pandémia miatt leépítések voltak.

Terhesség? Ez veszélyes!

A nők munkahelyen történő hátrányos megkülönböztetése nagyon sok helyen probléma a világon, számtalan tanulmány igazolja, hogy a szülőképes korban lévő munkavállalóknak milyen hatással lehet a karrierjére az, hogy vannak olyan munkaadók, akik nem szívesen alkalmazzák őket attól tartva, hogy a gyermekvállalás miatt biztosan nem lesznek olyan jó munkaerők.

Egy 2021-ben publikált amerikai kutatás szerint azoknak a nőknek a karrierjére, akik tudományos és műszaki területen helyezkednek el, vagy helyezkednének el, a gyermekvállalás már azelőtt negatívan hathat, hogy egyáltalán szóba kerülne náluk a családalapítás. Köztudott, hogy a nők még manapság is alulreprezentáltak a STEM-szakmában, miközben egyre nő azoknak a száma, akik ezen a területen tanulnak tovább középfokú tanulmányaik után. A kutatás szerzői elit kutatóegyetemek doktori képzésében, illetve posztdoktori programjában résztvevő, gyermektelen férfiakkal és nőkkel készítettek interjúkat. Mint kiderült, a program elején a férfiak és a nők is ugyanolyan arányban tervezték azt, hogy egyetemi tanárként dolgozzanak majd, később a nőknek egy része letett erről. Válaszaikból kiderült, többen azért döntöttek így, mert a külvilág visszajelzései alapján, a tudományos karrier és az anyaság nem összeegyeztethető egymással, voltak, akik azt mondták nekik, választaniuk kell a kettő között.

Emiatt pedig többen érzeték úgy, jobb, ha a gyermekvállalás és az anyaság témakörét még csak lehetőség szinten is kerülni kell, vagy látványosan el kell határolódni tőle, mert félő, hogy ellenkező esetben nem veszik elég komolyan őket. A tanulmányról szóló cikkben van néhány szívfájdító vagy elgondolkodtató példa is arra, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha egy témát ilyen módon tabusítanak, a megkérdezettek közül volt olyan, aki inkább elhallgatta, hogy elvetélt, vagy pedig csak taktikából mondta azt, hogy nem akar gyermeket vállalni a jövőben. És megemlítenek egy olyan esetet is, amikor egy olyan panelbeszélgetésen, ami a STEM területén tapasztalható nemi egyenlőtlenségekről szólt, egy női oktató megjegyezte, a gyermekvállalás egy narcisztikus cselekedet, és ő felette áll ennek, csak az egyszerűbb gondolkodású emberek akarnak gyermeket. A tanulmány szerzői kiemelik, több kutatás is bizonyította, hogy a komoly képzettséget és nagyobb időbeli ráfordítást igénylő szakmában az édesanyák ugyanolyan elkötelezett és produktív munkavállalók, mint az apák vagy a gyermektelen nők.

Fotó: Getty Images

Hogy mennyi rétege van annak, hogy a jövőbeni anyaság hogyan befolyásolhatja valakinek a munkaerőpiaci helyzetét, jól mutatja egy másik, korábbi tanulmány. Néhány évvel ezelőtt a Labour Economics című folyóiratban tettek közzé egy több országot – név szerint Németországot, Svájcot és Ausztriát – érintő kutatást, ami azt mutatta, hogy a munkáltatók számolnak a terhesség kockázatával, csak nem biztos, hogy úgy, ami az a leendő munkavállalóik számára is annyira kedvező. A kutatók összesen 9000 állásjelentkezést küldtek ki, és persze változtattak a »jelentkezők« paraméterein, például a családi állapotukon vagy a gyermekeik számán. A visszajelzésekből az derült ki, hogy a részmunkaidős állások esetében az idősebb, gyermekes nők, akik valószínűleg már nem vállalnak több gyermeket és akiknél a szülői feladatokkal már könnyebb tervezni, mint a fiatalabb vagy kisebb gyermekeket gondozó édesanyáknál, előnyösebb helyzetben vannak a többiekkel szemben.

Illetve azt is sikerült bebizonyítani, hogy a házas, de gyermektelen jelentkezők, akiknek nagyobb a valószínűsége, hogy teherbe esnek, hátrányban vannak a részmunkaidős állást kereső egyedülálló, de gyermektelen jelentkezőkkel szemben. Egy 2018-as, brit felmérés is rímel az előbb írtakra, a kutatásban résztvevő vezetők 28%-a ismerte be, hogy utasított már el állásra jelentkező nőt, mert nem sokkal korábban jegyezték el vagy házasodott meg, és feltételezték, hogy belátható időn belül gyermeket fog szülni, de például az Egyesült Államokban is akadnak olyan munkavállalók, akik szerint túl kockázatos nőket alkalmazni, pedig – tegyük hozzá – nagyon szűkösen mérik a szülés utáni juttatásokat, tisztelet a kivéleknek. „Sajnos Kalifornia egyike azoknak az államoknak, ahol a női alkalmazottak számára fizetett szülési szabadságot írnak elő, így ők meglehetősen nagy kockázatot jelentenek a kisvállalkozások számára” – érvelt Redditen egy techcég alapítója, aki ezt még megfejelte azzal az érvvel, hogy az ő területén sajnos a női jelentkezők általában nem rendelkeznek megfelelő képzettséggel, tapasztalattal.