„Sosem akartuk, hogy a lányok véglegesen nálunk maradjanak” – kezdte a Redditen közzétett, kétségbeesett írását Beth. Az amerikai édesanya 5 éve – férje beleegyezésével – döntött úgy, hogy négy, vér szerinti gyermekük mellé magához veszi heroinfüggő testvérének négy gyermekét is. Beth leírja, 5 évvel ezelőtt a testvére annyira súlyos állapotba került, hogy a gyermekvédelem azzal fenyegette, nevelőszülőkhöz adja az akkor 12, 8, 7 és 3 éves lányait.
„Nem akartam, hogy a lányok egymástól elszakítva, külön-külön családnál nevelkedjenek, ezért döntöttem úgy, hogy ideiglenesen magamhoz veszem őket – vallja be, majd hozzáteszi, az eredeti terv az volt, hogy testvére bevonul egy bentlakásos intézménybe, ahol segítenek neki a leszokásban. – Ha összeszedte volna magát, visszakapta volna a lányokat is, csakhogy ő a leszokásig sem jutott el…”
„Kész őrület 8 gyerekről gondoskodni”
Beth posztjában elismeri, miközben az elején határozottan jó ötletnek gondolta, hogy a lányokról szerető családi környezetben gondoskodjanak, egyáltalán nem gondolta végig, mivel jár majd az, hogy otthonukban – napi szinten – kétszer annyi gyerekről kell gondoskodniuk.
Kész őrület az egész. A helyzet mostanra kikezdte a házasságomat, de nem csak azt. Teljesen kimerültem mentálisan is, vannak napok, amikor az öngyilkosság gondolatával játszom
– vallja be.
És hogy mi történt a lányok édesanyjával? Beth leírja, hogy miután nem vállalta, hogy intézményesített keretek között szokjon le, a nőt először elhagyta a férje – akinek azóta új kapcsolata lett, sőt, újabb gyermeke is született –, majd börtönbe került, ahonnan több hónap után nemrég szabadult. „Eleinte az utcán élt. A legutóbbi hírek szerint egy szállón van és azt tervezgeti, hogy istennek szenteli az életét” – mondja Beth.
„Nem bízhatom rá a gyerekeit, nem tudná tisztességesen nevelni őket, de sokkal tovább nálunk sem maradhatnak” – fakadt ki az asszony, akinek a 8 gyerek etetésén, iskoláztatásán és öltöztetésén kívül még arra is figyelnie kell, hogy megfelelő orvosi, illetve terápiás ellátást kapjon a cukorbeteg, illetve a speciális nevelési igényű unokahúga is.
„Nem hagyhatom, hogy a családom tönkremenjen ebben”
A kétségbeesett nagynéni úgy érzi, az elmúlt négy évben erőn felül küzdött azért, hogy a lehető legnormálisabb körülményeket biztosítsa a hatalmasra nőtt családjának. „Abban biztos vagyok, hogy a lányoknak sokkal jobb életük van így, mintha nevelőszülőkhöz kerültek volna, de az utóbbi évben felmerült egy tényező, amit már nem hagyhatok figyelmen kívül.”
Beth posztja végén kitért rá, hogy a mentális egészségén és a párkapcsolatán kívül, mostanra a gyerekei is megsínylik azt, hogy az életüket (és a szüleiket) hosszú távon meg kell osztaniuk az unokatestvéreikkel. „Az elmúlt 5 év a gyerekeimnek maga volt a pokol. Nem is tudom, hol kezdjem sorolni azt a sok mindent, amin keresztül kellett menniük csak azért, hogy segíthessünk az unokatestvéreiknek. Nem lennék felelősségteljes, jó szülő, ha engedném, hogy tovább szenvedjenek.”
Az asszony egyetlen pillanatra sem tagadja, hogy mostanra úgy érzi, kelepcébe szorult.
Csak átmeneti megoldás volt, hogy magunkhoz vesszük a lányokat, most mégis úgy tűnik, végleg itt maradnak. Elképzelésem sincs, hogyan tudnék kikecmeregni ebből a helyzetből. Hogyan küldhetném őket jó érzéssel vissza a szüleikhez, tudva, amit tudok? Hogy néznék a családom többi tagjának a szemébe, ha végül mégis nevelőszülőkhöz kerülnek a gyerekek? Hogy élnék együtt a lelkiismeret-furdalással?
„Kérjen segítséget a rokonoktól”
Beth eredeti posztja a Redditen rengeteg hozzászólást kapott. A kommentelők nagy része együttérez az asszonnyal és méltatja mindazt, amit eddig tett a testvére gyerekeiért. A legtöbben ezen túlmenően úgy érzik, a család magára hagyta Bethet a felelősséggel, és ebben a helyzetben, amibe most kerültek, nekik is többet kellene vállalniuk a gyerekekért.
„A rokonaitok segíthetnének anyagilag, vagy átvállalhatnák a testvérek gondozását – írta az egyik hozzászóló, majd hozzátette: – Nagypapám még kicsi volt, mikor meghaltak a szülei. Náluk úgy oldották meg az elhelyezést, hogy a családtagok szétosztották egymás között a négy árván maradt testvért. Igaz, hogy onnantól kezdve nem nevelkedtek együtt, de rendszeresen látták egymást. Ez is egy megoldás” – zárta hozzászólását.
