„Nem éreztem magam erősnek és késznek arra, hogy a saját utamat járjam. Szerettem az életemet és szerettem a férjemet – kezdi az anya a vallomását a Scary Mommy cikkében. – Az egész világom összeomlott, amikor a férjem bevallotta, hogy megcsalt. Tudtam, hogy valami nincs rendben a házasságunkban, tudtam, hogy már hónapok óta nem volt önmaga. De soha nem gondoltam volna, hogy ez az oka. Ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy szerintem a férjem megcsal-e, egymillió dollárt tettem volna rá, hogy nem.”
Amikor a férj elmondta, hogy megcsalta, a feleség első reakciója az volt, hogy elhagyja, hiszen mindig is azt gondolta, hogy ha hűtlenség fordul elő, akkor ki kell lépni a házasságból. Aztán felbukkant benne a gondolat, hogy vannak más szempontok is a történetben, amiket mérlegelnie kell, mielőtt a válás mellett dönt.
„Kisgyerekeim voltak, az egyik még nem is járt iskolába – írja a feleség. – Főállású anya voltam már majdnem egy évtizede. Egyik barátomnak sem mertem elmondani a megcsalást, szégyelltem magam és a férjemet. Mindig is azt mondtam magamnak, hogy elhagyom, ha bárki is megcsalna. Hogy a bizalom megsértése akkora kárt okozna, hogy soha nem tudnám kiheverni. De azt sem gondoltam, hogy a férfi, akihez hozzámentem, képes lenne kilépni a házasságunkból, különösen azután, hogy gyerekeink születtek.”
Az is sokat nyomott a latban, hogy a megcsalást azért is vallotta be a férj, mert tiszta lappal szeretett volna kezdeni, rendbe akarta hozni a házasságukat. Biztosította a feleségét arról, hogy rajta kívül senki más nem létezik számára, és nem jelentett a szexen kívül semmit a megcsalás, csak egy botlás volt. „Az agyam millió különböző irányba indult el. Csak egy részem akart véget vetni a házasságnak, és őszintén szólva szégyelltem magam emiatt.
Úgy éreztem, hogy olyan nőnek kellene lennem, amilyennek mindig is mondtam magam: aki nem tűri a megaláztatást.
Olyan embernek, aki elég erős ahhoz, hogy kilépjen egy rossz kapcsolatból. Olyannak, aki úgy érzi, hogy meg tud állni a saját lábán. De megtörtem. Szerettem az életemet. Szerettem családosnak lenni, szerettem otthon lenni a gyerekeimmel, és szerettem a férjemet.”
Forrás: Getty Images
Az anya végül úgy döntött, hogy marad a férje mellett, és keményen dolgoztak is azon, hogy helyrehozzák a kapcsolatukat. Nehéz hónapok következtek, amikor alig beszéltek egymással, mert a feleség nem tudta kitörölni a fejéből a gondolatot, hogy a férje egy másik nővel mit csinálhatott az ágyban. „Pánikrohamaim voltak. Szinte mindennap azon gondolkodtam, hogy milyen lenne az életem, ha elválnánk – teszi hozzá az anya. – És halálra voltam rémülve. Könnyebbnek éreztem, hogy egy középszerű házasságban maradjak egy olyan férfival, akinek viszonya volt, minthogy eléggé higgyek magamban ahhoz, hogy újrakezdjem.
Mert lényegében ezt kell tenned, amikor váláson mész keresztül: egy teljesen más életet kell elképzelni magadnak.
A helyzetet még tetézte az is, hogy az anyának súlyos bűntudata lett ezektől a gondolatoktól, hiszen a férje meg akarta oldani a problémákat a házasságban, ő pedig közben úgy tűnt, nem képes túllépni a megcsaláson. Az anya úgy érezte, hogy rajta van az a teher, hogy ha válni akarna, akkor ő lenne az, aki szétszakítja a családot, nem pedig a férje. Eltartott egy darabig, amíg mindez csillapodott benne, közben pedig azt hallgatta a férjezett ismerőseitől, hogy senki soha nem maradna együtt azzal a pasival, aki megcsalta. Ettől pedig csak még rosszabbul érezte magát.
„Időre volt szükségem, hogy mindent feldolgozzak – zárja le a történetét az anya. – Egyedül kellett rájönnöm, hogy képes vagyok egyedülálló anyaként újra munkába állni, és meg tudom oldani a háztartást is mellette. A volt férjemmel való próbálkozások során meg kellett tanulnom, hogy ez nem fog működni, és hogy nem szabadna együtt lennünk. Van, akinek a megcsalás napok alatt véget vet a házasságának. Másoknak évekig tart. Megint mások pedig újra összerakhatják a darabokra hullott házasságot, és egy új, gyönyörű kapcsolatuk lehet.
Annak eldöntése, hogy mit tegyünk egy félrelépés után, szubjektív. Nincs helyes vagy helytelen helyzet, és mindenki tapasztalata teljesen eltérő.
Most már tudom, hogy az egyetlen dolog, amit tennem kellett ahhoz, hogy túljussak rajta, az volt, hogy időt szánjak rá, és hallgassak a szívemre. Igen, évekbe telt, mire rájöttem, de ez így van rendjén.”
