Hodász András: Boldog új év! Boldog új én!

Elindult az új év. Egy hete én is végigpörgettem az ismerősök listáját, hogy kinek írjam meg sms-ben a kötelező jó kívánságot: Boldog…! Ám itt megálltam egy pillanatra. Ki is legyen boldog 2024-ben? „Új évet” vagy „újévet” szoktunk kívánni attól függően, hogy mennyire figyeltünk a gimnáziumi nyelvtanórákon, de tényleg az évnek kell boldognak lennie? Miért nem azt kívánjuk, hogy a szerettünk, barátunk, ismerősünk legyen boldog? Nyilván tudom, hogy igazából így értjük, de vajon miért nem merjük konkrétan kifejezni abbéli vágyunkat, hogy egy számunkra fontos személyt szeretnénk boldogan látni az új évben, nem valami elvont fogalmat? Vajon tudjuk-e egyáltalán, hogy miből is áll a boldogság? Hogy mit is akarunk kívánni a másiknak?

Amióta az emberiség a földön él, talán senki sem volt, aki ne akart volna boldog lenni, mégsem tudunk megegyezni, hogy pontosan mit is jelent ez a szó valójában. Sokak szerint egy érzelem, az örömnek egy másik neve, amitől talán abban különbözik, hogy mélyebb, tartósabb. Mások szerint nem egy állapot, amit el kell érnünk, hanem egy folyamat, úgymond maga az út. Ők inkább a megelégedettség szinonimájaként használják. Lényegileg az az összbenyomás, hogy elégedett vagyok az életemmel, minden nehézség ellenére, mert a helyemen vagyok. 

A történelem egyik legnagyobb hatású tanítója, Jézus, nyolc egyszerű mondatban mondta el, hogy szerinte mit is jelent boldognak lenni. Talán ez a legtöbbet idézett gondolatmenet tőle, az úgynevezett „nyolc boldogság”, ami amúgy több szempontból is különleges. Nem csak azért, mert az én cikksorozatom címe is innen van, hanem mert elsőre feltűnhet az olvasónak, hogy

Sehol nem találjuk benne a megelégedettséget, az anyagi biztonságot, a pozitív érzelmeket. Sőt. De olvassuk inkább el! Így szól Máté evangéliuma szerint: 

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.”

Ha megkérdeznénk az utca emberét a boldogságról, nem biztos, hogy a szegénység, a szomorúság, a szomjazás és üldöztetés ott lenne bárkinek az első asszociációi között. Miről is beszél akkor itt Jézus? 

Bár a kortársai igencsak bajban lehettek, amikor hallgatták őt, furcsállhatták a szokatlan gondolatmenetet, ám azóta fejlődött az emberismeret, megszületett a pszichológia tudománya, aminek az egyik központi témája lett az érett, felnőtt, egészséges személyiség definiálása. Ha pedig ebből a szemszögből nézzük Jézus gondolatmenetét, már nem is tűnik annyira extrémnek. Minden jelentősebb pszichológus rendelkezik valamiféle listával a pszichés érettség kritériumairól. Freud szerint például egészséges ember az, aki tud szeretni és dolgozni. Jahoda M. Toward pedig úgy vélekedik, hogy az érett személyiség ura környezetének, tevékeny, a személyisége integrált, és pontosan észleli a világot és önmagát. Szóval, ha újraolvassuk Jézus mondatait, akkor egészen izgalmas értelmezési lehetőségre találunk. Lássuk hát!

Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 

Lélekben szegény az, aki képes egy dolog mellett elköteleződni, ezzel vállalva, hogy minden másról lemond. Igaz ez munkára, hivatásra, párkapcsolatra. Talán mindannyiunk emlékeiben ott él még a kamaszkorunk, amikor arról ábrándoztunk, hogy mit fogunk felnőttként csinálni. Sokunknak gyakran változó, egymástól eltérő elképzelései voltak. Végül, amikor eljött az érettségi, dönteni kellett. Ahhoz, hogy legalább egy dolog megvalósuljon, muszáj volt egyet választani. Ugyanígy a szerelmi életünkben is megéljük, hogy csak akkor tudunk valakire igent mondani, ha mindenki másra nemet mondunk. A lélekben szegény vállalja ezt a lemondást. Elfogadja, hogy az életben nem lehet minden a miénk. Ellenkező esetben valóban szegény lesz, mert még azt az egyet sem kapja meg.

Hodász András (Fotó: Csomádi Ferenc)

Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. 

Boldogok, akik meg merik engedni magunknak a negatív érzelmeiket, nem futnak el előlük, és nem is nyomják el őket. Társadalmunkban, ahol a fejfájás-csillapító gyógyszerek versenyeznek egymással, hogy melyik hány másodperc alatt képes hatni, könnyen elfelejtjük, hogy a fájdalomnak igenis helye van az életünkben. Egyre több terapeuta fogalmazza meg, hogy nincsenek jó vagy rossz érzések, csak érzések vannak, amik üzennek a belső világunkról. Jobban tesszük, ha megtanulunk figyelni rájuk, és átélni őket. Az egészséges ember lelkében van helye a vidámságnak, és van helye a szomorúságnak is. 

Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. 

Szelíd ember az, aki elfogadó és türelmes. Aki képes belátni, hogy a világ sokszínű, és ez így van jól. Helye van a különböző embereknek és véleményeknek, mert azok nem érvénytelenítik, hanem kiegészítik egymást.

Nem gondolja, hogy nekik ne lenne helyük az ő közösségében. Sőt, kíváncsi a sajátjától eltérő világnézetekre. Így gondolkodnak például azok, akik demokráciában akarnak élni. 

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. 

Milyen ritka, hogy valaki úgy álljon neki vitázni, hogy nyitva hagyja a lehetőséget, hogy a végére neki is megváltozhat a véleménye. Sokan a vitát egyfajta erőpróbának látják, amiben így vagy úgy, de győzniük kell. Ha másképp nem, hangerővel, vagy a másik elnyomásával, személyének támadásával. Akik viszont éhezik és szomjazzák az igazságot, azok képesek örülni annak is, ha kiderül, hogy tévedtek. Hálásak tudnak lenni a vitapartnerüknek, hogy általa tanulhattak, fejlődhettek. Mert ők valóban arra kíváncsiak, hogy mi az igazság, így aztán nem ragaszkodnak a saját téves elképzeléseikhez minden áron. Éppen ezért jól reagálnak a kritikára is. Nem sértődnek meg, sőt, komolyan veszik, és megfontolják, és ha kell, változtatnak a viselkedésükön. Ők azok, akik eltelnek az igazsággal.

Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. 

Irgalmas az, aki képes beleképzelni magát a másik helyzetébe. Aki képes meglátni a hibás döntés mögött az esendő embert. Aki tisztában van a saját gyengeségeivel, ezért elnéző tud lenni másokéval, egyszóval nem szigorú bíróként viselkedik, hanem együttérzés és empátia jellemzi. Jézus korában a farizeusok voltak azok, akik magukat tökéletesnek hitték, és másokat lenéztek, megszóltak a nyilvánvaló hibáik miatt. Csakhogy közben nem vették észre a saját ballépéseiket, ez aztán rideggé és ítélkezővé tette őket. Nem véletlen, hogy Jézus őket kritizálta leggyakrabban. Gondoljunk erre, amikor legközelebb kipletykáljuk a másik ember hibáit. 

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. 

Meglátni Istent annyit tesz, hogy nyitottak vagyunk a hétköznapok materiális valóságán túli világ megtapasztalására. A művészet, a misztika, a spiritualitás, a hétköznapitól eltérő élmények egyáltalán nem csak a klasszikus értelemben vett vallásos emberekre jellemzőek. A modern kor mindfulness gyakorlatai, a spirituális elvonulások, a művészet szeretete mind arról tesznek bizonyságot, hogy sokan vágynak a dolgozni-enni-aludni körön kívüli tapasztalatokra. A keresztény teológia szerint az embert többek között az különbözteti meg az állatoktól, hogy megvan benne ez a nyitottság. Az állatok, bár egyes fajok képesek érezni, kötődni, hallgatni a nevükre, jelenlegi tudásunk szerint nem lehet velük versekről beszélgetni, és nem lehet részük istenélményben sem. Nekünk azonban igen. Boldogok, akik megnyitják a szívüket az ilyen tapasztalatok előtt!

Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. 

Boldogok, akik képesek hosszú távú kapcsolatban élni. Akik nem állnak tovább az első nagyobb vitánál.

Ők azok, akik ki tudnak alakítani, és fenn tudnak tartani szelektív és mély kötődéseket. Mert kialakították magukban a készséget az alkalmazkodásra és a kompromisszum keresésére, és tudják, hogy egy veszekedés, ha jól kezelik, nem a kapcsolat végét, hanem megerősödését hozza el. 

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Boldogok, akik kitartanak az igazság mellett akkor is, amikor az nem népszerű. Etikai szilárdságot jelent ez, a körülményektől és a közvéleménytől függetlenül. Az ilyen ember életszabályai átgondoltak és azokhoz mindig ragaszkodik, még akkor is, ha nem származik előnye belőle. Nem mentegeti a hibáit azzal, hogy „de hát mindenki ezt csinálja”. Amit tesz, azért teszi, mert meggyőződése, hogy úgy helyes. 
 
Láthatjuk ebből a felsorolásból, hogy a boldogság nem olyan dolog, amit meg kell találni, vagy ami hirtelen ránk tör, ha szerencsések vagyunk. A boldogság sokkal inkább néhány készség, amiket el lehet sajátítani, ha dolgozunk magunkon, és gyakoroljuk őket. Csak ezután fogjuk tudni megtapasztalni, hogy valóban boldogok vagyunk.  

Szóval mit kívánok 2024-re? Kívánom, hogy ebben az évben minden olvasó boldog tudjon lenni. Ne megtalálja, hanem szerezze meg, alakítsa ki magában a boldogságot. És most, hogy már tudja, mit kell tennie ezért, legyen hozzá elég ereje. Ezt kívánom minden olvasónak!

* * *

Hodász András korábbi írásai az nlc-n:

• Hodász András: Inkább békés legyen az ünnep, mint tökéletes
• Hodász András: A megbocsátás ára
• Hodász András: „Kiveszett az életünkből a halál mindennapi tapasztalása”
• Boldogok a szelídek – Hodász András Izrael megtámadásáról
• Hodász András: Miért engedjük, hogy az internet világosítsa fel a gyerekeinket?
• Aki posztol, vigyázzon, hogy el ne essék! – Hodász András Tóth Gabiék válásáról