A kompromisszum és a megalkuvás között óriási szakadék tátong. Míg az egyik az egészséges párkapcsolat alapja, addig a másik egy olyan méreg, amivel szép lassan kinyírjuk saját magunkat. Olykor mégsem egyértelmű, hogy épp kompromisszumot kötünk vagy feladjuk a saját szükségleteinket, érdekeinket a kapcsolatban.
„Le kellett tiltanom az összes férfi ismerősömet”
A Redditen feltett Mi volt a legnagyobb kompromisszum, amibe egy párkapcsolat miatt belementél? kérdésre érkezett válaszokból az látszik, hogy többen járnak ugyanabban a cipőben, amikor a párkapcsolatban összekeverik a kompromisszumokat a megalkuvással.
„Le kellett tiltanom az összes férfi ismerősömet minden közösségi platformon. 20-30 percenként írnom kellett, hogy épp hol vagyok, mit csinálok. Írt/íratott velem egy listát, hogy miben kell változnom, hogy megfeleljek neki és ezt ki kellett raknom a szobámba, hogy mindennap emlékezzek rá és bevésődjön. Kemény lecke volt az élettől az exem első szerelemnek, de legalább a legtöbb redflaget egyben megtapasztaltam” – írja az egyik felhasználó. És az ő esete, amiben nyilvánvaló, hogy nem kompromisszumról van szó, hanem érzelmi terrorról, egyáltalán nem egyedi. A féltékenység és birtoklási vágy nem kompromisszumokat szül, hanem elnyomást.
Nem dolgoztam teljes időben, hogy nehogy rá is maradjon bármennyi házimunka, illetve, hogy véletlenül se keressek többet, mint ő, mert, többek között, ebben mérte a férfiasságát.
Ami nem lett volna akkora probléma, ha nem hisztizik mindig az anyagiak miatt, mert mivel ő többet keresett, minden kiadást, ami nem a mindennapi élethez kell, meg kellett beszélni vele, kvázi engedélyt kérni, hogy a saját fizetésemből vehessek egy 5000 forintos pólót – írja egy felhasználó a kontrolláló exéről. – Amikor a jelenlegi munkahelyemre kerültem, lettek munkahelyi barátaim, akik nem lettek közös barátok, hiszti volt, ha el akartam menni velük valahova.
Én nem hétfőtől péntekig dolgozom, hanem hétvégén is, van, hogy mindkét szabadnapom hétköznapra esik. El akartunk menni egy szerdai nap egy kolléganőmmel egy napra wellnessbe, szintén saját pénzből, de akkora hisztit csapott le, hogy én mit akarom áztatni magam szerdán, ilyenekre a hétvége való, különben is inkább főzzek-mossak-takarítsak, hogy visszamondtam. Az, hogy én hétvégén dolgoztam, az szerinte egyéni szociális probléma, az ő olvasatában az azt jelentette, hogy nekem azon a héten nem jár semmi szórakozás.”
Fotó: Getty Images
„Nem vettem fel olyan ruhát, ami nem tetszett neki”
A felhasználók kommentjeiből jól látható, mennyire könnyű eltévedni a kompromisszum értelmezésében, és úgy érzik, hogy meg kell felelni egy kapcsolatban egymás nem igazán jogos igényeinek is. Holott a kompromisszum pont azt jelentené, hogy mindkét félnek jó megoldás születik, vagy legalább olyan, amiben hasonló mértékben sérülnek az érdekek. Az alábbi történetekből azonban az rajzolódik ki, hogy kompromisszum helyett azt várta el a pár egyik tagja, hogy a másik alárendeljen mindent neki.
„Évekig nem mentem sehova a szabadidőmben, csak otthon voltam. Odahívtam át a barátaimat is, akik szépen lassan elmaradoztak mellőlem (jogosan). Szóval engem áldoztunk fel kompromisszumosan.”
„Teljesen alárendeltem magam, kizárólag az ő igényei voltak a mérvadóak anyagi, érzelmi és szellemi téren egyaránt. Azonosultam az értékrendjével, ami merőben különbözött attól, amiben szocializálódtam. Így szembefordultam a családommal, nagyon megváltoztam, gyakorlatilag elidegenedtem tőlük.”
Nem vettem fel olyan ruhát, ami nem tetszett neki. Konkrétan úgy öltöztetett 18 évesen, mintha 60+ lennék. Az volt az első és az utolsó alkalom, hogy ezt hagytam.
„Nekem amúgy nem voltak túl durvák, de egyik kapcsolatban kb. az életem kellett volna feladnom, ha ottmaradok. Minden, amit én akartam, az nem volt olyan jó, mint amit a párom és anyuka akartak, és persze azt kellett csinálni, mert én hülye vagyok, ők meg tök jók. Azért nem durva, mert bedőlt a kapcsolat, mert egyszerűen nem tudtam ebbe nem belekötni, hogy így viselkednek. Buta voltam, hogy hagytam, már pár hónap után egyértelmű lett volna, ha bevallom magamnak, de azt hittem, biztos csak rosszul gondolom. Nem voltam őszinte magammal, amihez párosult egy kis kétségbeesettség is.”
Egészséges kompromisszum vagy önfeladás?
Amy Lewis Bear pszichoterapeuta a From Charm to Harm: The Guide to Spotting, Naming, and Stopping Emotional Abuse in Intimate Relationships (ami magyarul annyit tesz: A bájtól a bántalmazásig: Útmutató az érzelmi bántalmazás észleléséhez, megnevezéséhez és megállításához intim kapcsolatokban) című könyv szerzője szerint a kompromisszumok kötése erősíti a párkapcsolatot, de csak akkor, ha a pár mindkét tagja szem előtt tartja a másik érdekeit is. Épp ez a csavar az, aminek a segítségével könnyebb lesz különbséget tenni a megfelelő kompromisszum (definíció szerint: kölcsönös engedményekkel járó megegyezés) és az alapvető szükségletek feladása között.
A szakember szerint például az nem kompromisszum, ha eltűröd a párod dühkitöréseit, és engedsz neki csak azért, hogy elkerüld a veszekedést, annak ellenére, hogy megbántva érzed magad. Ebből könnyen kialakulhat az, hogy megpróbálod kitalálni a párod gondolatait, mielőtt válaszolnál, hogy azt mondd, amit hallani szeretne. Olyanokat kezdesz el tenni és mondani, amelyek ellentétesek a természeteddel, hogy elnyerd a párod tetszését. Mindennek köze sincs a kompromisszumokhoz, sokkal inkább manipuláció áldozata vagy, és nem túl egészséges párkapcsolatban élsz.
Amy Lewis Bear
A pszichoterapeuta ír az egyik pácienséről, Alice-ről, aki folyamatosan engedett a férje követeléseinek, és eltűrte a férfi agresszióját. „A férje manipulációjára adott reakciója folytatta azt a viselkedési mintát, amelyet Alice gyermekkorában alakított ki – elemzi a szakember. – Az uralkodó anyja figyelmen kívül hagyta az érzéseit. Az általános iskola alatt az anyja hagyta, hogy az edzője kiabáljon vele.
Alice megpróbálta otthagyni az órákat, de az anyja ragaszkodott hozzá, hogy maradjon. Alice arra a meggyőződésre jutott, hogy a sértett érzései nem jogosak, csupán túlreagálja azt, hogy kiabálnak vele.
Felnőttként a férje követeléseinek való engedelmeskedést úgy értelmezte, hogy kompromisszumokat kötött, hogy a férfi ne csapkodja az ajtókat, ne duzzogjon, ne szegje meg az ígéreteit, és ne mondja le a terveiket.”
A pszichoterapeuta az első találkozáskor megkérdezte Alice-t, hogy miért érzi úgy, hogy folyamatosan engedményeket kell tennie férje viselkedésével kapcsolatban, amire a nő így válaszolt: „Nem szeretek fájdalmat okozni neki. Amikor ő nem boldog, úgy érzem, hogy kudarcot vallottam.” A terápiája során Alice szép lassan felismerte a különbséget a kompromisszum és a megalkuvás között, ami segített neki, hogy ne hagyja a férjét uralkodni a párkapcsolatban.
Ismerd fel a különbséget!
Amy Lewis Bear szerint a következő szempontok segíthetnek abban, hogy különbséget tegyél az egészséges kompromisszum és az önfeladás, megalkuvás között:
Gyerekkori minták
Gondold át, milyen érzelmi légkörben nőttél fel, milyen viselkedésmintákat hoztál a szüleidtől. Kifejezhetted az érzelmeidet vagy inkább el kellett nyomnod magadban, mert a szüleid nem viselték jól? Hasonlítsd össze a gyerekkori viselkedésedet a jelenlegi viselkedéseddel. Figyeld meg, hogyan reagálsz a partnered ésszerűtlen követeléseire, lekezelésére vagy más tiszteletlen viselkedésére. Ha megtalálod a visszatérő mintákat, amiket esetleg gyerekkorodból hoztál, akkor tudatosíthatod magadban, hogy felnőttként már nincs szükséged ezekre az eszközökre ahhoz, hogy megvédd magad, és megvan a hatalmad ahhoz, hogy meghozd a saját döntéseidet.
Hatalmi egyensúly
Az egészséges kompromisszum magában foglalja a egyensúlyt és a szükségletek és igények kölcsönös egyeztetését. Nem eredményezheti azt, hogy az egyik személy megkapja, amit akar, miközben a másik feláldozza a függetlenségét – ez ugyanis felborult hatalmi egyensúlyt jelent. Figyeld meg, hogy a párod mennyire veszi figyelembe a véleményedet a döntéseknél, és mennyire szempont számára az, hogy neked mik az igényeid és vágyaid. Ha folyamatos elnyomásban tart, akkor az nem egy jó kapcsolat, hanem bántalmazás.
Öngondoskodás
Hogyan hatnak a meghozott kompromisszumok az érzelmi, mentális és fizikai jólétedre? Az egészséges kompromisszum során mindkét fél úgy érzi, hogy tisztelik, értékelik és elégedettek az eredménnyel. Ha gyakran érzed magad kimerültnek, erőtlennek vagy elszigeteltnek a kompromisszumok miatt, az arra utalhat, hogy feladtad a függetlenségedet és épp feláldozod a jólétedet a kapcsolat érdekében.
Tiszteletteljes kommunikáció
Egyenrangú, normális kommunikáció nélkül nincs egészséges kapcsolat. Ha a párod lekezelően beszél veled, nem hallgatja meg a véleményed és nem érdeklik az érzéseid, akkor annak nincs sok köze a kompromisszumhoz. Ugyanis az egészséges kompromisszum egy kapcsolatban azt jelenti, hogy az egyéniségedet megőrizve olyan megoldásokat találsz a pároddal együtt, melyek mindkettőtök igényeit kielégítik. Ha a párod megpróbál irányítani, elhallgattatni vagy lekicsinyelni, akkor itt az ideje, hogy a megalkuvás helyett a lázadást válaszd az elnyomás ellen.
