A szelektálás Marie Kondo óta szárnyakat kapott, pedig igazságtalan lenne csak a japán minimalizmust említeni a nagy lomtalanítás eredeteként, amikor itt vannak a svédek is, akik haláltakarítást (death cleaning, svédül: döstädning) tartanak időskorukban. Bár a haláltakarítás elsőre úgy hangozhat, mintha egy gyilkosság után a helyszínt kéne takarítani, de valójában nem erről van szó, hanem inkább egy átgondolt lomtalanítás áll a háttérben. A haláltakarítás szokását érdemes lenne átvennünk a svédektől, mert sok fájdalomtól megkímélhetnénk a családunkat, ugyanis ez a lényege a svédeknél a módszernek: csökkenteni a terhet az örökösöknek.
Mi köze a halálnak a takarításhoz?
A haláltakarítás szokását világszerte 2017-ben ismerhettük meg, amikor megjelent Margareta Magnusson Végső rendrakás svéd módra – Hogyan szabadítsd meg magad és családodat a felgyűlt holmiktól című könyve, amelyben részletezi, hogyan szabadulnak meg a svéd nyugdíjasok az életük során felgyűlt sok cucctól annak érdekében, hogy a haláluk után a családnak ne kelljen a lomtalanítással még több fájdalmat elviselni. A szokás nemcsak praktikus okokból jó, hanem lelkileg is, hiszen a saját elkerülhetetlen halálunkkal a legnehezebb szembenézni, amiben egy haláltakarítás nagy segítséget jelenthet – ezen keresztül pedig közelebb vihet még életünkben a lelki békéhez.
A könyvben az író arra kéri az olvasókat, hogy a haláltakarítás közben tartsák szem előtt a szeretteiket, és az alapján lomtalanítsanak, hogy nekik megkönnyítsék a jövőben a búcsút. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy rendezd és lomtalanítsd úgy az otthonodat, hogy csökkentsd a terhet az utódaid számára, amit a tucatnyi tárgy átvizsgálása és szelektálása jelent. Ez ad egy olyan perspektívát a sok felhalmozott tárggyal kapcsolatban, amitől egészségesebbé válhat a hozzáállásunk, és rájöhetünk, hogy a tárgyaink nem mi vagyunk – ezért is érdemes nem megvárni egy ilyen lomtalanítással a nyugdíjaskort, hanem már jóval előtte úgy gyűjtögetni és szelektálni, hogy a haláltakarítás szempontjait is figyelembe vesszük.
Magnussen azt írja a könyvében, hogy nem kell feltétlenül várni időskorunkig a haláltakarítással. Például, ha nem tudjuk becsukni a fiókot vagy szekrényajtót a sok holmitól, akkor bizony itt az ideje, hogy átgondoljuk a halmozás kérdését, és szelektálni kezdjünk még akkor is, ha csupán a 30-as éveinket tapossuk. Egy cikkében Magnussen így ír a saját haláltakarításáról, amit ő személy szerint 2020-ban, 86 évesen, a koronavírusjárvány alatti karanténban kezdett el:
„Úgy gondolom, hogy értékes és hasznos tennivaló az otthon maradni kényszerülő idősek számára a haláltakarítás. Nem kell annyi tévét és szörnyű hírt nézni. Miért nem kezdünk inkább rendet rakni a holmink között?
Az ötlet lényege, hogy amikor meghalunk, ne hagyjunk magunk után egy hegynyi szemetet, amit a szeretteinknek kell eltakarítani.
Miért akarna a családod időt szakítani az életükből arra, hogy a te holmidat szelektálja, amikor mindezt nyilvánvalóan te magad is el tudtad volna intézni? Ne feledd, hogy a gyerekeidnek és szeretteidnek szükségük lehet a cuccaid egy részére, amikor már nem leszel – de nem az ÖSSZES cuccodra. Így segíthetünk nekik a választásban.”
A túl sok holmi nem csak az örökösök miatt gond
A rendetlenség összefüggésbe hozható a stresszel és a szorongással, sőt a depresszióval is. A kevesebb holmi, a kapcsolatok és az élmények előtérbe helyezése a tárgyakkal szemben bizonyítottan növeli a boldogságunkat. A legnagyobb előny pedig abból származik, ha eleve nem vásárolunk felesleges cuccokat.
A sok termék a bolygót is megviseli
Minden egyes megvásárolt termék átlagosan súlyának 6,3-szorosát teszi ki szén-dioxid-kibocsátásban. A háztartásunkban vásárolt tárgyak és szolgáltatások együttesen a globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázkibocsátás 26-45 százalékáért felelősek. Ez erősen eltolódik a világ népességének leggazdagabb egy százaléka felé, amely kétszer többet bocsát ki, mint a legszegényebb 50 százalék.
A svéd haláltakarítás nemcsak az örökösök miatt, hanem saját magunk miatt is fontos, mert nem csupán a szekrények kiürítéséről szól, hanem arról, hogy újragondoljuk a tárgyakhoz való viszonyunkat. Nem az a lényege, hogy kevesebb holmit használjunk, hanem az, hogy többet engedjünk az életünkbe abból, ami tényleg boldoggá tesz. A haláltakarítás filozófiája megegyezik a tudósok felfogásával a tárgyak és emberek viszonyáról, és arról, hogy miért válunk meg olyan nehezen a cuccoktól.
Évtizedes kutatások kimutatták, hogy tudat alatt a tárgyainkat önmagunk fizikai kiterjesztésének tekintjük. Elvesztésük amputációnak tűnik, mert a tudatunkban az is.
„Azért ragaszkodunk a tárgyainkhoz, mert azonosulunk velük” – mondja Amber Cushing, a University College Dublin kutatója, aki a digitális javak szerepét tanulmányozza az emberek életében. Ez átcsaphat olyan patológiába, mint a gyűjtögetés, amikor a tulajdonolt tárgyak annyira összeolvadnak az énérzettel, hogy az ember elveszíti azt a képességét, hogy különbséget tegyen például egy jegygyűrű vagy egy cukorkacsomagolás megmentésének értéke között. A kutatók szerint ilyenkor ahelyett, hogy a tulajdonunkban lévő holmik az emlékeink és identitásunk őreit jelentenék, fizikai akadályokká válnak, amelyek a bizonytalanság és a magány érzését próbálják elhárítani.
Fotó: Getty Images
Bizonyos fokú kötődés egészséges a tárgyainkhoz, mondja Joseph Goodman, aki a fogyasztói boldogságot tanulmányozza, és az Ohio State University Fisher College of Business munkatársa. A kutatásai alapján arra jutott, hogy nem a tárgyakkal és anyagi dolgokkal van a gond, hanem azt kell megvizsgálni, hogy miért vásároljuk ezeket a holmikat.
Véleménye szerint az anyagiasság – az a tendencia, hogy a birtoklásra törekszünk a státusz vagy az elismerés érdekében – egyértelműen összefügg a nagyobb mértékű magánnyal és a csökkent boldogsággal.
De nem minden birtoklás ugyanolyan. A szépségükért, hasznosságukért vagy a pozitív élményekkel és társas kapcsolatokkal való feltöltődés érdekében megszerzett holmik nem mutatnak összefüggést a magánnyal és a boldogságérzet csökkenésével.
Hogyan működik a haláltakarítás?
Azon túl, hogy a sok holmi elfoglalja a helyet a lakásban, a fejünkben is rendetlenséget generálhat. Azzal, hogy tisztázzuk, mi az, ami tényleg fontos és érdemes megtartani, helyet csinálunk az életünkben. A családnak a halálunk előtt is odaadhatjuk, amit szeretnénk, hogy az övék legyen, nem kell egy nagy lomtalanítást is ráhagyni az utókorra. Bár a halálunk még messze van, és furcsa érzés lehet erre készülni, de Magnusson szerint az nagyobb teher lelkileg és fizikailag is, ha egyre többet vásárolunk és a végsőkig megtartjuk a tárgyainkat: „A szomorú és morbid jó leírása annak, hogy milyen érzés felhalmozni egy csomó dolgot, és nem igazán értékelni őket” – írja Magnusson.
Végső rendrakás svéd módra
A haláltakarítás során a lépések:
- Először válogasd át a ruhákat.
- Ezután lomtalanítsd azokat a tárgyakat, amelyek a legtöbb helyet foglalják.
- Végül takarítsd ki a digitális fájljaidat.
Kezdd az egyszerű tárgyakkal!
Első körben a nagy vagy duplikált holmival kell kezdeni a haláltakarítást, és az apró, szentimentális dolgokat kell a végére hagyni. A ruhák kiváló kiindulópontot jelentenek, mivel sokuknak kevés gyakorlati vagy szentimentális haszna van. A fényképeket, személyes iratokat és leveleket a legnehezebb szelektálni.
Nem kell sietni, de kezdd el most!
„Minél több időt töltesz azzal, hogy átnézed a holmijaidat, annál könnyebb lesz – mondja Magnusson, de ez egy hosszabb gondolkodást igénylő lelki folyamat, nem pedig egy hétvégi projekt. – Napi 30 perc haláltakarítás jó kezdésnek. Ezt fel lehet később emelni napi egy órára. Minden eredmény után jutalmazd meg magad: egy finom kávéval, egy szelet tortával, egy fürdővel vagy egy fél órás énidővel.”
Mondd el a szeretteidnek!
Morbidnak hangzik a folyamat? Valójában ez egy nagy lehetőség a családi kapcsolatok építésére, ha bevonod a szelektálásba a családodat is. A szeretteid hallani fogják a történeteket arról, hogy mitől fontosak ezek a holmik, ami sokkal örömtelibbé teszi a munkát. És ezt bármely életkorban megteheted.
„Ne feledkezz meg arról a fontos dobozról sem, amelyet a Dobd ki! felirattal látsz el – írja Magnussen. – Ebben a dobozban olyan apróságokat tartok, amelyek nagyon személyesek és csak nekem valók. Egy szárított virág, egy vicces kő, egy jegy, egy gyönyörű kis kagyló, egy személyes levél…
Olyan dolgokat, amelyek csak számomra értékesek, mert különleges napokra és eseményekre emlékeztetnek. Ha már nem leszek itt, a dobozt a gyerekeim kidobhatják, anélkül, hogy szét kellene válogatni.
Senki, még a gyerekeim sem fogják megérteni, hogy miért őriztem meg ezeket a dolgokat. Nekem pedig soha nem kell majd magyarázkodnom. Szerezz be magadnak egy ilyen dobozt, olyan lesz, mint egy titkos barát. És amikor eljön az időd, ha elvégezted a haláltakarítást, a családodnak lesz néhány szép emlék, tárgy tőled, és a szeretteid kellemes összejöveteleken emlékezhetnek rád ahelyett, hogy a szekrényeid átválogatásával töltenék az idejüket.”
