Huszonhét éve mondja ki Magyarországon törvény, hogy a gyerekverés tilos. Egészen pontosan ez áll az 1997-es gyermekvédelmi törvényben: „A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.”
Ennek ellenére mégis, nap mint nap derülnek ki olyan esetek, amikor egy felnőtt mégiscsak jó ötletnek érzi a gyerekverést és lelkesen gyakorolja is, de még bele is áll: ahelyett, hogy szégyellné magát, megmagyarázza, hogy neki miért szabad. És ne legyenek illúzióink, lesznek bőven, akik támogatják. Sőt, még cikket is írnak róla, mint a napokban a Nemzeti Sport újságírója, aki szerint az élsportban a siker ára az, hogy verik a gyereket, és ez így van jól, mindig is így volt.
Nem tudom, hogy mit nem lehet azon érteni, hogy nem verünk gyereket, hogy nem tudott huszonhét éve átmenni a köztudatba, de akkor lefordítom, amit a törvény mond.
Tilos gyereket verni.
Ennyi. A saját gyereket és a másét is tilos. Nem lehet lepofozni, se hasba rúgni, nem üthetik gumipapuccsal, akkor sem, ha nem fogad szót, sőt, az edzője sem bánthatja egy „magasabb jó”, a győzelem érdekében. Nem teheti. Akinek nincs más eszköze, csak a verés, az gondolkodjon el inkább saját magán!
Fotó: Getty Images
Nem ráncigálhatja meg a tanár a tanítványa fülét, ha nem csinálta meg a házi feladatot, nem pofozhatja fel és guggoltathatja felemelt karokkal büntetésből, ahogy a vád szerint egy iskolaigazgató, korábban polgármester tette, és nem gáncsolhatja el senki a szomszéd gyerekét, ha nem tetszik, hogy a háza előtt kiabál. Nem taslizhatja le senki a saját gyerekét, ha megint egyest hozott haza, vagy mert idegenek előtt beégette. És főleg nem verheti őt kékre-zöldre, egyáltalán, semmiért.
Gyengébbet, különösen egy sokkal gyengébbet: gyereket bántani a legnagyobb csicskaság a világon. Nincs rá mentség. Annak sincs, aki úgy gondolja, hogy őt is verték és mégis ember lett belőle, nem lett tőle semmi baja. Dehogy nem lett! Attól lett ilyen ember, aki szerint oké megverni egy gyereket.
A bántalmazás sosem múlik el nyomtalanul
A test meggyógyul a verésből, de a lélek és az agy úgy marad. Számos kutatás bizonyítja, hogy a rendszeres verés a gének szintjén okoz változást az agyban, méghozzá a stresszválasszal kapcsolatos géneknél. A vert gyerekek ugyanakkora stresszre lényegesen nagyobb stresszválaszt adnak, jobban felmegy a pulzusuk, a vérnyomásuk, és ettől felnőttkorukban nagyobb eséllyel fognak megbetegedni stresszel kapcsolatos betegségekben.
Vagyis, amikor valaki úgy dönt, hogy a verés egy normális gyereknevelési eszköz és azt alkalmazza is, akkor gondoskodik róla, hogy felnőttként nagyobb eséllyel legyen a rábízott gyerek cukorbeteg, depressziós, pánikbeteg, függő, vagy kapjon fiatalon sztrókot, infarktust vagy rákot.
Na jó, nehogy már egy pofontól rákos legyen! Nem is egy pofontól lesz az, ennyit azért a legtöbb gyerek még ki tud heverni. De ha hetente kinyílik a pofonláda, akkor a gyerek előbb-utóbb úgy fogja érezni, hogy fenyegetettségben, kiszolgáltatottságban él, ezért nehezebben fog boldogulni a kapcsolataiban, nem fog belemenni konfliktusokba még a saját érdekében sem, és – sosem gondoltad volna – maga is könnyebben lesz bántalmazó vagy áldozat.
Szóval igen, ember lett belőle, de ha nem verték volna, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, egészségesebb ember lett volna. De azért szilárd elhatározással meg lehet ám törni a családi átkot, bárki dönthet úgy, hogy ő nem fogja megverni a saját gyerekét, sőt, soha, senkit.
Messze még a 21. század
Az, hogy Magyarországon minden egyes gyerekbántalmazási ügynél kitör a nemzeti perpatvar, hogy szabad-e gyereket verni, az egyszerűen elképesztő. Nagyjából annyira huszonegyedik századi erről vitatkozni, mint a rabszolgatartásról vagy a szervkereskedelemről: normális helyen fel sem merül, hogy ez egyáltalán kérdés lehet, az meg pláne kizárt, hogy valaki mellette hozzon érveket, hacsak nem egy büdös troll tévedt oda, de azt meg hamar kiteszik, mint a macskát. Itt meg még újságcikket is lehet róla írni, hogy nem olyan nagy baj, ha az edző megveri a rábízott gyerekeket, mert attól majd gyorsabban úszik. Bravó! Üdv az emberi jogok Tádzsikisztánjában.
Hogy – a világosan fogalmazó jogszabály ellenére – miért nincs Magyarországon zéró tolerancia a gyerekverésre? Miért lehet még mindig megúszni, ha valakiről kiderül, hogy gyereket bántalmaz, és miért nem iszonyatosan ciki tapsolni neki? Ugyanazért, amiért Magyarországon bárki főzhet otthon pálinkát: mert erre van igény. A mai felnőttek nagy része gyerekként szintén áldozat volt, verték, alázták őket, ezért a gyereknevelési eszköztárukban nincsenek is kifinomultabb, hatékonyabb és kevésbé ártalmas módszerek. Dirr, egy pofon, az még mindig, mindenen segített. Vagy nem, de legalább egy ideig csönd van.
Hogy ezzel ugyanazt a családi átkot adják tovább, amitől ők maguk is szenvedtek gyerekkorukban, már bele sem gondolnak, pedig hatalmukban állna megtörni, hogy a cuki kis unokájukat már ne verje az apja, de az túl nehéz lenne.
Sokkal könnyebb elméleteket gyártani. „Én gyerekem, nekem ne mondja meg senki, hogy neveljem.”
Fotó: Getty Images
De, a törvény megmondja. Legalábbis azon a szinten, hogy nem lehet bántalmazni. A törvény pedig mindenkire vonatkozik.
Műveltebbek pedig le szokták dobni minden érvek atombombáját, a Bibliát, azzal úgysem mer senki vitatkozni, és idézik is azokat az igehelyeket lelkesen, amik szerint gyereket verni oké. Kár, hogy nem olvasták tovább, mert az Újszövetségben már egyáltalán nem tanácsolják a gyerekverést, sőt, éppen ellenkezőleg!
Aki mindenáron bibliai életet akar élni, kezdheti azzal, hogy szombaton/vasárnap nem nyír füvet meg nem fúr falat. Mindent vagy semmit, olyan nincs, hogy kimazsolázzuk az elméletünket alátámasztó részeket, a többivel meg nem foglalkozunk.
És ha még mindig nem sikerül elképzelni, hogy miért nem kéne gyereket verni, semmi baj, segítek: gondolják azt, hogy nem egy incifinci kis gyerekkel, hanem egy kigyúrt, kopasz, hegyomlásszerű pasassal állnak szemben! Na, amit vele nem csinálnának, mert félnek, hogy visszaadja, azt ne csinálják egy gyerekkel sem. Ilyen egyszerű.
