„Pontosan lehet tudni, hogy mit kellene tenni a gyerekek jogaiért, mégsem történik semmi” 

A bicskei gyermekotthonban történtek rávilágítottak arra, hogy szerte a világban és az országban rengeteg olyan áldozat és ügy lehet, amelyek sajnos továbbra sem kerültek napvilágra. Sorra derülnek ki az olyan súlyos visszaélések és abúzusok, mint például a gyöngyöspataki bántalmazó igazgató, a tatabányai büntetett előéletű molesztáló hitoktató esete, de sokkal több eset rejtve marad. 

Vajon melyek lennének a legsürgetőbb lépések az oktatás, a gyermekvédelem, illetve a szociálpolitika terén, továbbá milyen jelzőrendszert kellene működtetni a gyermekek védelme érdekében? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a CEU Bibó István Szabadegyetem által szervezett beszélgetés keretén belül Gyurkó Szilvia gyermekvédelmi jogász, Kenderes Lilla az Egységes Diákfront aktivistája, Pető Attila, aki egyházon belüli abúzus érintettje, Szilvási Léna az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője és az est moderátora, Békés Gáspár. 

„Ahol valódi súlya lenne a gyermekbántalmazásnak, ott ezek nem történhetnének meg”

Gyurkó Szilvia, a gyermekjogok egyik legelismertebb hazai szakértője hangsúlyozta, miszerint vitatkozna azzal az állítással, hogy a magyar társadalom rendkívül érzékeny lenne a gyermekbántalmazás kérdésében. A nemrég kirobbant kegyelmi botrány ugyan előtérbe helyezte és rávilágított arra, hogy milyen „instabil” lábakon is áll a gyermekvédelem Magyarországon, azonban ennek a problémakörnek a megoldása már háttérbe szorul. 

„Vitatkoznék azzal az állítással, hogy a magyar társadalom érzékeny a gyermekbántalmazás kérdésével kapcsolatban. Szerintem több osztálynyi gyerek halt meg, szerzett tartós sérülést, fogyatékosságot bántalmazás esetében az elmúlt tíz évben, és soha semmi nem történt. Én azt nem nevezem történésnek, hogy jogszabályokat tologatunk ide-oda, de valójában alibizés zajlik – mondta a szakember, majd azt is hozzátette, hogy az elmúlt időszak megmutatta, miszerint botránytól botrányig halad a gyermekvédelem kérdése. Ugyan néhány szakember, illetve intézmény felemeli a hangját azzal kapcsolatban, hogy strukturális változásra lenne szükség, azonban érdemi változás nem történik.

Szilvási Léna hangsúlyozta, miszerint hiába lett hír a bicskei gyermekotthonban történtekből, a gyerekek sorsa iránti közöny nap mint nap megdöbbenti. Ez az eset nagymértékben a bicskei esetre koncentrálódott, azonban ez jóval túlmutat ezen az egy eseten. 

„El kellene kezdenünk arról beszélgetni, hogy mit jelent gyereknek lenni, mit jelent érzelmi biztonságban lenni, és mit kell tenni annak érdekében, hogy mindezt elérjük. Jelenleg az ellenkező irányba megyünk – fogalmazott.”

Szilvási Léna azt is elmondta, miszerint számára az eset az erkölcsi válság maximális megnyilvánulását jelentette. 

Gyurkó Szilvia és Szilvási Léna (Fotó: Bibó István Szabadegyetem CEU)

Sokkal kevesebbet beszélünk arról, hogy hogyan kellene megoldani a problémákat

Az eset rendkívüli, hiszen az ezt megelőző botrányok hasonló felháborodást váltottak ki a társadalomból, strukturális változást mégsem eredményeztek. Éppen ezért aggasztó belegondolni abba, hogy mi történik akkor, ha még a kegyelmi ügy kapcsán mutatott hatalmas összefogás ellenére sem történik változás. 

„Szerintem már túl sokat beszélünk K. Endréről. Azt gondolom, hogy eleget beszéltünk róluk, viszont arról sokkal kevesebbet beszélünk, hogy hogyan kellene megoldani azokat a problémákat, amik odáig vezettek, hogy ezekről az emberekről kelljen beszélünk – mondta Pető Attila, majd azt is hangsúlyozta, hogy az elmúlt években jó pár pozitív változás is történt a Magyar Katolikus Egyházon belül. Ilyen például a Katolikus Pedagógia Intézet képzései is, amelyekbe már beépítettek kifejezetten gyermekbántalmazással kapcsolatos oktatást is. 

„Létrehoztak egy bejelentő rendszert, amiről szintén vitatkozhatnánk, hogy milyen és mennyire átlátható, de minden egyházmegye kialakította a saját weboldalán elérhető bejelentő rendszert. Ez nagyon fontos, hiszen három-négy évvel ezelőtt még nem volt” – mondta Pető Attila, és hozzátette, hogy még rengeteg a teendő a gyermekvédelem kapcsán a Magyar Katolikus Egyházon belül, azonban szerencsére vannak pozitív változások.

„Nincs gyermekvédelmi rendszer Magyarországon”

A szakértők egyetértettek abban, miszerint az országban jelenleg vészhelyzet van a gyermekekkel kapcsolatban, legyen szó oktatásról, szocializációról, illetve magáról a gyermekvédelmi rendszerről. Kenderes Lilla azt mondja, hogy ez a vészhelyzet nem újkeletű dolog, azonban a kegyelmi botránynak köszönhetően nagyobb hangot kapott, hogy valójában milyen mértékű problémák is uralják ezt a területet. 

„Az oktatás nem most dőlt össze, és nem is tíz éve. Ez már nagyon régen összedőlt, és az, hogy ennek nincsen hangja, az a vészhelyzet – mondta az aktivista. Gyurkó Szilvia pedig hozzátette, miszerint Magyarországon nincsen gyermekvédelmi rendszer.

„Az állításom az, hogy nincsen gyermekvédelmi rendszer Magyarországon, és ezt arra alapozom, hogy ez egy olyan rendszer, amelyben minden pontjánál tudod, hogy azok, akik benne vannak, nem tudják a jogszabályban előírt kötelezettségeket teljesíteni.

Fotó: Bibó István Szabadegyetem CEU

Gyurkó Szilvia a legnagyobb problémát abban látja, hogy nincsen elég szakember, éppen ezért a gyermekvédelemben dolgozók kénytelenek egyszerre több ember munkáját is ellátni. Nagy problémát jelent az is, ha egy gyermeket kiemelnek a családjából, azonban nem a saját szükségletei szerint helyezik el, mivel nincsen elég férőhely.

– tette hozzá a szakember, majd azt is elmondta, miszerint nem az a legijesztőbb, hogy pontról pontra fel lehetne sorolni azokat a szempontokat, amik hatalmas problémát jelentenek a rendszeren belül, hanem az, hogy pontosan lehet tudni, hogy mit kellene tenni a gyerekek jogaiért, mégsem történik semmi. 

„Nekem le kellett szoktatnom magamat arról a mondatról, hogy: Magyarországon a jogszabályokkal nincsen gond, a végrehajtással van gond. Rá kellett szoktatnom magamat arra a mondatra, hogy: amíg a végrehajtás nem működik, addig nem beszélhetünk arról, hogy vannak jogszabályok.” 

A szakember szerint a gyereknek nem arra van szüksége, hogy jó jogszabályok legyenek, hanem arra, hogy olyan csapat legyen mögötte, akik végig tudják kísérni az útját, működjenek a családmegtartó szolgáltatások, illetve ha a saját családja nem tud róla gondoskodni, akkor egy megfelelő környezetben helyezzék el.  „Ne a túlélés legyen a cél, hanem a képességei kibontakoztatása. Ne elégedjünk meg azzal, hogy ezt a gyereket ne bántsuk, hanem emeljük őt arra az útra, amihez neki joga van.” 

Pető Attila szerint a kulcs abban rejlik, hogy az intézmények – például a Magyar Katolikus Egyház – képesek legyenek szembenézni a múlttal, amiből aztán tanulhatnak. 

„Ha a nyugati példákhoz nyúlunk vissza, ott arról döntöttek, hogy akár 70 évre visszamenőleg vizsgálnak különböző eseteket. Felvállalják azt, hogy ha esetleg rosszul csináltak valamit, megpróbálják javítani. A múlttal való szembenézés itthon egy kicsit hiányzik a Magyar Katolikus Egyház részéről.

„Én az akaratot hiányolom”

Szilvási Léna szerint a problémát leginkább az akaraterő, illetve a szándék hiánya jelenti, amely segíthetne elhozni a változást. „A rendszerváltás óta gyakorlatilag a társadalmi egyenlőtlenségek elszabadultak, a gyerekek nem kerültek középpontba, és erre senki részéről nem volt komoly szándék.”

A szakértő hozzátette, hogy ugyan nem szívesen hozza be a politikát, azonban nem lehet elmenni amellett, hogy manapság a már említett szándékot mindössze az jelenti, hogy a pártok minél több szavazót gyűjtsenek maguk köré. 

„Szerintem erről fontos beszélni. Ha a pártpolitikai szándék az, hogy több szavazatot gyűjtsek ahelyett, hogy változtassak a gyerekvédelmen, akkor az probléma. Márpedig ezzel szembesülünk – fejtette ki Pető Attila. 

Kenderes Lilla és Pető Attila (Fotó: Bibó István Szabadegyetem CEU)

Fontos lenne, hogy minél többet beszéljünk a jelzőrendszer használatáról

Az elmúlt évek során a gyermekvédelem kapcsán kialakult az a narratíva, miszerint az állam feladata megvédeni a gyerekeket. Ez természetesen részben így is van, azonban nem lehet elmenni a közösség ereje mellett, hiszen mindannyian felelősséggel tartozunk egymásért. 

Az egész világ 2024-ben a befogadásról, a részvételről szól, és arról, hogy az emberek egymáshoz kapcsolódnak, és teljesen más kompetenciáik vannak. Lehet, hogy végig kellene gondolni azt, hogy amit mi erőltetünk, az egész gyermekvédelmi struktúra helyett is valami nagyon másban kellene gondolkodni. „Én például borzasztóan hiszek a közösségi gyermekvédelemben, a szomszédokban, a járókelőkben, akik valamit észrevehetnek” – meséli Gyurkó Szilvia, aki elmondta azt is, hogy az intézményi szintű gyermekvédelemnek is milyen kulcsfontosságú szerepe lehet. Véleménye szerint nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy észrevegyük, ha baj van. 

Kenderes Lilla szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy nincsen megfelelő oktatás, és kommunikáció a jelzőrendszerről, és mi a teendő akkor, ha valaki szexuális erőszak áldozatává válik. „A magyarországi fiatalok körében nem tudod, hogy mit kell csinálni, ha valaki bántalmaz téged szexuálisan, vagy másként – hívta fel a figyelmet. – Szerintem nagyon fontos, hogy megtanítsuk magának a jelzőrendszernek a működését.”