Nem bírod a macskákat? Senkit sem érdekel, hiszen úgyis furcsa, öntörvényű teremtmények. De ha nem szereted a kutyákat, és ezt nyilvánosan is kimondod, készülj fel arra, hogy számkivetett leszel.
Ez részben azért van, mert a felmérések szerint minden második magyar háztartás tart kutyát, és a felük családtagnak is tekinti a háziallátát. Kulturális alapokon azt feltételezzük, hogy a kutyatartás egyfajta eredendő jóságot sugall, és erkölcsi rosszpontokat osztunk ki annak, aki nem szereti a kutyákat. Pedig a szakemberek szerint nem eszik olyan forrón a kását, és lehet jó ember az, aki nem bírja a kutyákat, és lehet rossz ember az, aki kutyát tart.
Nem feltétlenül jó ember
„Az emberek azt hiszik, hogy akinek jó kapcsolata van egy kutyával, az biztosan jó ember is, mert úgy gondolják, hogy az állatok meg tudják ítélni a jellemet – mondta Andrew Hager, az Presidential Pet Museum igazgatója a HuffPostnak. – Ezt látjuk a filmekben is, amikor a kutyák morognak a rosszfiúra.”
Akik félnek a kutyáktól
A Petcast legutóbbi adásában azokról esik szó, akik rettegnek a kutyáktól. Az adás vendége az emberek és a kutyák viselkedésének is avatott szakértője: Bérdi Fruzsina tanácsadó szakpszichológus, kutyás terapeuta. Itt tudod meghallgatni.
A kutyák iránti szeretet pozitív értelmezése a társkereső alkalmazásokban is megjelenik: a profilképen kutyát ábrázoló profilok statisztikailag nagyobb valószínűséggel kapnak üzeneteket, mint azok, amelyeken nincs kutya. „Úgy tűnik, hogy az emberek a kutyatartást a gondoskodással, a hitelességgel és a nagyobb szociális megközelíthetőséggel társíthatják” – mondta Kerri Rodriguez, az ember-állat kapcsolat kutatója és az Arizonai Egyetem Állatorvosi Főiskolájának adjunktusa.
Egy tanulmány macskákkal is próbálta megismételni ezt az eredményt, de kiderült, hogy a nők a macskás férfiakról készült képeket kevésbé randiképesnek, kevésbé férfiasnak, kevésbé extrovertáltnak és neurotikusabbnak értékelték, mint ugyanazokat a képeket macska nélkül.
A kutyáknak tulajdonított pozitív erkölcsi töltet valójában szükségtelen Monique Udell, az Oregoni Állami Egyetem ember-állat interakciós laboratóriumának igazgatója szerint. Csak ítélkezéshez vezet az az elképzelés, hogy a kutyák az ember legjobb barátai, és valamiféle szent, ősi kötelékben fejlődtek együtt az emberrel. Udell szerint nincs szoros összefüggés a kutyák és az emberek jelleme között: „Őszintén szólva nem hiszem, hogy azok az emberek, akik szeretik a kutyákat, feltétlenül jobb emberek lennének, mint azok, akik nem.”
Forrás: Getty Images
Nem feltétlenül rossz ember
Gyakran hallani azt is, hogy a kutyák feltétel nélkül szeretnek, vagy hogy annyira tiszta szívűek és tele vannak jósággal, de a szakember szerint az emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni azt, hogy a kutyák is különböző jellemek:
Sokan egyszerűen nem ismerik fel, hogy a kutyák lehetnek mogorvák, gorombák, manipulatívak, kapzsik, és hogy nagyon egyértelműen ki tudják fejezni a szabadulási vágyukat. Ezt nagy kutyabarátként mondom.
A kutyák viselkedése is árnyalt, mint az embereké, és bizony lehet, hogy ezek az árnyalatok nem mindenkinek szerethetők. Udell elmondta, hogy a kutyák viselkedésének és a kutyák testbeszédének megértése nélkül túlságosan könnyű azt képzelni, hogy minden kutya eredendően nemes és jó, ahelyett, hogy az az összetett, érdekes egyéniség lenne, aki valójában. A legtöbb esetben az, hogy nem szereti valaki a kutyákat nem az ember személyiségének vagy a jellemének a mutatója, hanem csak valamiért fél tőlük.
Lehet ez egy rossz élmény, negatív tapasztalat, ami miatt inkább távolságot akar tartani a kutyáktól. És ez teljesen érthető, ettől még nem lesz senki rosszabb ember. Ahogy egy sorozatgyilkosnak is lehet kedvenc kutyája, és ettől nem lesz jobb ember.
Beverly Ulbrich kutyakiképző és viselkedéskutató tiszteli azokat az embereket, akik félnek a kutyáktól, sosem mondana rájuk rosszat, de szívesen segít a kutyájával együtt abban, hogy túltegyék magukat a félelmeiken. „A kutyák megtanítanak minket arra, hogyan éljünk a pillanatnak, és hogyan éljünk meg mindent óriási örömmel és pozitív várakozással – még Jane Goodall is azt mondja, hogy a kutyák a kedvenc állatai, nem a csimpánzok” – mondta.
Ahogy a kutyák egyre inkább beépülnek a mindennapi életünkbe, Udell szerint fontos, hogy figyelembe vegyük és elfogadjuk azokat, akik esetleg kényelmetlenül érzik magukat a kutyák közelében, és tekintettel legyünk azokra, akik félnek, allergiásak vagy inkább a macskák rajongói. Mert nem rosszabbak és nem jobbak ők sem a kutyásoknál.
